Kombinál a gyerek

2010 június 23. | Szerző: bamby21

 Első dühömet leküzdve, erőt vettem magamon és hazamentem Gergővel. Csütörtökig szinte végig ott volt nálam, elvolt Kornéllal, bár egyik este, aztán míg Gergő meg nem jött, a gyerek nekiállt kombinálni, elég rendesen.

Onnan tudom, hogy valamin nagyon kattog, hogy kérdez, de megállás nélkül.

-Anyaaaa….

-Mondd!

-Most…a Gergő a te szerelmed?

-Hát…valahogy úgy, szivem.

-És….ide fog költözni hozzánk?

-Ilyenről még szó se volt….egyenlőre biztosan nem.

-És…ha sokáig együtt maradtok…akkor ő lesz az új apukám?

Ledermedtem. Micsoda? Leültem a gyerekkel kicsit beszélgetni…hogy tisztán lássa a dolgokat.

-Tudod, szivem…attól, mert anyának már más szerelme lett…attól még neked nem lesz más az apukád. Balázs az apa…kész, a Gergő meg anya szerelme…nem apa…ő csak a Gergő….érted?

-Szóval…akkor nem kell majd őt apának szólítanom?

-Nem…

-Huhh…oké, megnyugodtam. És….

(Azt hittem ennél a “miért!?” korszaknál rosszabb nem is jöhet…de látom, tévedtem)

-Igen?????

-És…és semmi…csak ennyit akartam tudni.

Oké, kifújtam magamat. Nincs semmi gond…a gyerek megértette mi a szitu….történetnek vége. Remélem lealább is.:(

“Búcsú” csók–Vica és Balázs:-/

2010 június 23. | Szerző: bamby21

 Balázsék persze ott maradtak a maguk társaságával, nem messze tőlünk. Mi nagyon jól elvoltunk, dumáltunk, iszogattunk….nagyon jó volt a hangulat. Aztán úgy éjjel 2 körül, Vica eltűnt….gondoltam, megint többet ivott a kelleténél és kiment egyet kerülni a parkolóba. Biztos ami biztos alapon, utána indultam….hátha valami gond van/lenne.

Kimentem….és mikor a parkoló végébe értem, nem tudtam hinni a szememnek! Vica barátnőm az exemmel csókolózott. Azta! – gondoltam magamban. Ejha?!

Mikor észrevettek, egyáltalán nem jöttek zavarba, sőt, mind a ketten elégedetten vigyorogtak rám. Beugrott mi van:

-Na, mi van? Ez volt a terved Balázzsal a lánybúcsúra, szivem? – kérdeztem Vicát. – Majd 5 év után végre összejött a dolog, nemigaz?

Na, Vicának sem kellett több, rögtön zavarba jött, Balázs nem….milyen meglepő?!

Vica kicsit összeszedte magát, aztán elindult visszafelé, de előtte még megállt mellettem egy pillanantra.

-Hú….cseszdmeg! Ha így csókol…milyen lehet az ágyban?

-Na….takarodj befelé…így is elég nagy baromságot csináltál! – morogtam neki.

Vica bement, kintmaradtam Balázzsal. Karba tetem a kezem, mert valahogy sejtettem, hogy kicsit fogunk most beszélgetni.

-Szóval? Nincs valami hozzáfűznivalód?

-Ugyan mire gondolsz? – kérdezett vissza Balázs.

-Szerinted? Arra, hogy most csókoltad meg a barátnőmet, aki jövő héten ilyenkor már valaki másnak lesz a felesége!

-Ez csak egy csók volt, mit vagy úgy oda? Amúgy sem én kezdeményeztem a dolgot. Ha te nem szólsz, titokban fog maradni, nyugi! Különben is….miért akarsz te engem számon kérni mikor összejöttél a legjobb haverommal?! Na?!

-Óh…igen? De gondolom nem is tiltakoztál ellene olyan sokáig? Nekem legalább is nem úgy tűnt.

-Féltékeny vagy…igaz? – kérdezte vigyorogva Balázs.

-Az…persze…te meg szimplán hülye!

-Nyugi…jó fej vagyok, nem fogom visszamondani a Gergőnek hogy számonkértél, na? Mit szólsz?

-Te nem vagy normális! Nem vagyok féltékeny….de oltári nagy baromságot csináltatok mind a ketten! Ennyi, érted?

-Hogyne….

-Ne akarj belemagyarázni valami olyat, aminek semmi értelme! Nem érdekel, mit csinálsz, de a Vicától maradj távol!

-Nyugi, eszembe sem volt megfektetni vagy hasonló!

-Tyűűű…igen? És ezt most higgyem is el? Na…majd pont te leszel az, akinek éppen ez ne fog megfordulni a fejében! Kb, olyan, mint kecskére bízni a káposztát…ha nem rosszabb!

-Vicát akkor sem fektetném meg, ha fizetnének érte….nem olyan jó csaj…és…közel sem tud olyan jól csókolni, mint….

-Mint? Mint ki?

Balázs nem válaszolt, csak elmosolyodott és nézett rám. Hoppá….szóval…

-…mint én?

Elnevette magát. Én pedig addigra már korántsem voltam dühös, viszont annál jobban sikerült zavarba jönnöm és elvörösödnöm. Nem szóltam semmit, sarkonfordultam és visszamentem a kávézóba a csajokhoz. Leültem Vicával szembe, néhány percig csak farkasszemet néztünk egymással, aztán amint elment mellettünk Balázs….elnevettük magunkat kínunkban és mind a ketten olyan vörösek lettünk, mint a rák:)

Ezek nem normálisak!!!!:)

Lánybúcsú:)

2010 június 22. | Szerző: bamby21

 Ma lesz Vica lánybúcsúja. Eltelt két hét. Gergőnek valami dolga van, ahogy én tudom, röviddel a balhé után kiment Szlovákiába….gondolom, seftelni. Azóta nem hallottam róla semmit. Balázs szintén nem beszél velem valami sokat, csak amit nagyon muszály, Kornél miatt, amúgy semmit:( Ez van. Mindenesetre, ma kiteszek magamért, csinos leszek és jókedvű…mégha ez most nem is a legmegfelelőb idő az örvendezésre….legalább is nekem, biztosan nem. Muszály, hiszen ez lesz a legjobb barátnőm utolsó szingliként eltöltött bulija…..velünk csajokkal.

A szokásos helyünkre megyünk, ott foglaltattunk asztalt, leszünk minimum 15-en, ha nem többen. Remek lesz. Csőfarmert, tűsarkút és egy tört fehér fűzőt fogok felvenni, boleróval:) Aztán leshet mindenki, milyen csinos vagyok még így egy gyerek mellett/után is:) Hehehehehehehehehehehehehehehehe:)

Este 9 után sikeresen oda is értem. Már majdnem mindenki ott volt. Vica azonnal elémjött, aztán súgdolózni kezdett:

-Ne pánikolj, de a Gergő és a Balázs is itt van….ráadásul egy asztalnál ülnek, mintha semmisem történt volna.

-Oké…igyekszem…de, most nem miattuk vagyok itt hanem miattad drágám!

-Olyan furcsa, nem?

-Az…ne is mondd….pedig nem jósoltam volna túl nagy jövőt nektek!

-Szerintem ezzel nem vagy egyedül…vagyis voltál, dehát így alakult.

-Jah, úgyhogy ennek örömére….bulizzunk egy jót, na?

-Veled bármikor, picinyem!

Megöleltem az én kajlafül barátosnémat. Nagyon örültem, hogy végre révbe ért….neki legalább sikerült, és ez örömmel töltött el:) Szóval, nekiálltunk pezsgőzni….a hangulat is remek volt, bár, most kivételesen örültem annak, hogy ekkora a tömeg, mert Balázsékkal nem találkoztam. Így volt ez kb. 11-ig, mikor összeakadtam velük a pultnál, ők az egyik végénél álltak, én a másiknál. Balázs oldalbabökte Gergőt….nah, remek, gondoltam…ezek már sikeresen lerendezték maguk közt a dolgokat….velem ellentétben:(

Mire Gergő elindult volna, én megkaptam az italomat és visszamentem a csajokhoz. Egyszercsak valaki rátámaszkodott a székem háttámlájára. Megfordultam, és meglepődtem, hogy Balázs volt az.

-Szia.

-Szia….mi újság?

-Valaki vár rád odakint a parkolóban.

-Áh…igen? És?

-Légyszives….ne dacoskodj!

Felsóhajtottam, majd nagynehezen feltápászkodtam a helyemről. Balázs ugyanúgy ott állt mögöttem, így mikor megfordultam, kb.10 centire voltunk egymástól, és ő bizony nem mozdult egy lépést sem. Zavarba jöttem, csak azt nem tudtam, miért is?! Aztán odahajolt hozzám:

-Különben meg….nagyon csinos vagy.

Hoppá…na, ez mi volt? Mégis? Mindegy, hessegettem el a gondolatot magamtól, majd kimentem a parkolóba. Kicsit jót tett a friss levegő….egészen kitisztult a fejem, kb addig, míg oda nem értem Gergőhöz. Fekete farmer, sportcipő és egy világostürkizkék póló volt rajta….az illata pedig egyszerűen úgy hatott rám, hogy szimplán időről időre….de kikapcsolta az agyamat, pillanantokra. Támaszkodott a kocsinak, én pedig álltam előtte, mint egy rakás szerencsétlenség.

-Hallom…megbeszéltétek a dolgokat, Balázzsal?

-Jah…valami olyasmi. Több mint 10 éve ismerjük egymást….muszály volt…nem kerülgethetjük el egymást egy ekkorus városban.

-Remek….és….nekem most miért kellett ide kijönnöm?

-Hogy….velem legyél.

Karba fontam a kezeimet…tudatva vele, ez most nem fog olyan könnyen összejönni neki, hiszen úgy lelépett két hétre, hogy azt se tudtam, egyáltalán hova ment….és meddig marad.

-Ahha…

-Bocs…de dolgom volt, nem tudtam szólni, olyan hamar ki kellett mennünk.

-Persze…megértem…hogyne!

Gergőn láttam, hogy egyre feszültebb lesz, és ha valamit, akkor veszekedni nem akartam vele, mert bár lassan egy hónapja voltunk “együtt”…mégcsak egy rossz szót sem szólt hozzám, nem veszekedtünk…semmi ilyen. Inkább ne ma kezdjük ezt el!!

-Látom, nehezebb téged megbékíteni, mint gondoltam…hát…akkor talán később megpróbálkozom vele. – azzal elindult vissza.

Egy pillanat alatt végigfutott az agyamon néhány dolog, amit Balázs mondott, főleg…és hogy mi a francot csinálok, mikor 27 éves vagyok….nem duzzoghatok, mint valami kislány. Elkaptam Gergő kezét és visszahúztam. Még mindig éreztem rajta a feszültséget…a szíve olyan gyorsan dobogott, mint aki most futotta le a maratont. Nem szerettem, mikor ennyire komolyan néz rám…pedig olyan helyes volt ilyenkor is:)

-Egy frászt…itt maradsz! – válaszoltam, majd nekinyomtam a kocsinak. Na, akkor már vigyorogni kezdett, erősen…én pedig átfogtam a nyakát.

-Legalább annyit mondhattál volna…hogy dolgod van és valamikor majd jössz. Aggódtam érted….

-Engem nem félts! Tudok magamra vigyázni, nyugi! Ha balhé van, én nem oldok rögtön kereket…ezt gondolom már tudod?

-Sajnos, tudom…

-Legközelebb szólok, rendben?

-Oké…

Amint kicsit közelebb hajoltam hozzá, az agyam gyakorlatilag full kontakt mentes lett a testemmel….márcsak azt a kellemes illatot éreztem magam körül, és azt ahogy magához ölel, majd megcsókol. Onnantól végem volt…az agyam hirtelen bevillogott, jelezvén, káosz van erősen odabent:) rettenetesen kellemes káosz. Persze, minden jónak vége szakad egyszer-alapon, mikor elengedett, szokásához híven, az arcomat simogatta, aztán az ajtó felé mutatott.

-Menj vissza! Ez a barátnőd nagy utolsó estélye, mint “egyedülálló”…ott a helyed mellette.

-Na és te?

-Ha lelépnék, szólni fogok…de, mikor vége a bulinak….ha gondolod….eljövök érted?! Mit szólsz?

-Merem ajánlani, hogy így legyen!

-Így lesz…oké?!

Bólintottam. De nem tudtam azonnal visszaindulni….mert nem nagyon akart az ölelésén lazítani, nekem pedig eszembe se volt érte szólni….

Az igazság kiderül, mindig:(

2010 június 22. | Szerző: bamby21

 Minden oké van körülöttem, azt az egy apróságot leszámítva, hogy Vica lagzija 3 hét múlva lesz…és a készülődéstől már a hajam az égnek áll:( Vica mindenért vagy hisztizik vagy szimplán dühöng. Na…ezért nem fogok én férjhez menni! Vagy ha igen, akkor max lesz utána egy vacsora, aztán ámen….nem tökölök hülyeségekkel, utálom…

Mindenesetre, szombaton a gyerek a tesóméknál aludt, mert bográcsoztak meg hasonlók. Elvoltam, nem számítottam senkire, hogy jönne. Éppen teregettem a ház mögötti pavilon alatt, mikor valaki átölelte a derekamat és belecsókolt a nyakamba. Először megijedtem…de aztán megismertem a “támadómat”, nevezetesen Gergőt:) Olyan csöndbe jött be az udvarra, hogy meg se hallottam. Ahhoz képest, hogy azt mondja, nem kapcsolat párti, sokat lóg itt nálam és olyankor szinte lépni nem tudok tőle, annyit ölelget….:) Érdekes egy pasi:)

Szóval, még jó darabig kint voltunk…Ő pedig ki nem hagyott volna egy alkalmat sem, hogy hozzám érhessen. Nem volt ellenemre a dolog, mert valahogy a mozdulatai, az ölelése őszintébbnek volt érezhető….mint ha azt mondta volna, hogy “szeretlek”….amiben én már nem igazán tudtam hinni.

Nekiálltunk csipeszekkel dobálózni, mert mér is ne legyünk gyerekek-alapon…megtehetjük, ugye…Gergő amint elunta magát, odajött hozzám és nekinyomott a gerendának aztán megcsókolt. Szerettem, mikor kezdett türelmetlenkedni….akkor valósággal rárontott már az emberre:)

És…akkor jött az, vagyis inkább aki-re nem számítottam….Nevezetesen Balázs.

Elkerekedtek a szemei rendesen, mikor meglátta, hogy Gergő engem ölelget. Percekig szólni sem bírt, aztán nagynehezen erőt vett a döbbenetén.

-Ti meg mégis mi a francot csináltok itt?

-Amint látod… – mondtam – azt hiszem, nem kell rajta sokat magyarázni.

-Ugye most csak szivattok?

Gergő egy darabig nézett maga elé, aztán:

-Nem. – felelte Gergő végül – Ez komoly…

-Mi van?

-Együtt vagyok Gergővel…ennyi. Érted?

-A legjobb haverommal? A rohadt életbe…ezt nem vártam volna tőled, pajtás….miért pont az én ex csajom kellett neked, ha? Annyi más csaj van a városban, miért pont ő kellett neked?

-Mert…neked nem kellett…nekem pedig igen.

Balázs idegesen mért végig minket.

-Valamit esetleg nem akarsz nekem mondani Edina?

-Nem…nem tartozom neked magyarázattal…már nem. Miért, mit akarsz hallani? Ha…ez számít valamit is…nem Gergő kezdeményezett, hanem én….

-Mégis miért?

-Mert egyedül voltam…de hát, minek is mondom ezt éppen neked, mikor te az utóbbi években egy napot sem voltál egyedül?! Fogalmad sincs, milyen az!

-3 év 6 hónapot töltöttem egyedül…nélküled. Tudom nagyon jól, milyen érzés egyedül lenni.

Nem tudtam mit mondani erre…valahol megértettem….hiszen igaza volt…de valahol nem, mert választhatott volna más utat is…és akkor nem kellett volna börtönbe mennie. Gergő egy darabig csak nézett maga elé, aztán Balázs felé fordult.

-Nem fogom semmibe belekeverni….ha ettől tartassz!?

-Merem ajánlani….főleg a fiam miatt….ha csak egyszer is meghallom, hogy valami nem stimmel veled…esküszöm…megöllek! – mondta idegesen Balázs.

-Nyugi…tanultam a hibádból….én nem fogom őt semmibe belekeverni!

Balázs felkapta a fejét, aztán megindult Gergő felé. Közéjük álltam, nem tehettem mást.

-Balázs, elég legyen! Itt nincs balhé! Emlékszel?

-Bízd csak rám, Dina. – állított félre Gergő, de aztán vele is nekiálltam kiabálni:

-Nem…nem hagyom hogy egymásnak essetek! Viselkedjetek végre felnőtt emberek módjára! Olyanok vagytok mint két sértődött gyerek!

A két pasi döbbenten nézett rám.

-Elegem van belőletek…mindkettőtökből! Tűnjetek el innen! Azonnal!

Ledöbbenve álltak és néztek rám, én meg csak fogtam magam és bementem a lakásba. Úgy voltam, ha balhézni akarnak, hát csak tessék….de én erre nem vagyok kíváncsi! Balázs úgy csinál mintha el kellene neki számolnom bármivel is amit teszek, holott már rég nincs is közünk egymáshoz. Gergő hirtelen természete megintcsak kiborító volt, könyörgöm….27 évesen nem megoldás, hogy ha valaki beszól, azt rögtön le is ütöm érte?!

Nőljetek már fel, az istenit!!!!!!!!!!

Eszembe sincs feleségül menni Gergőhöz, miért parádézik emiatt Balázs….neki nem kellek már…másnak igen. Tehetek én arról, hogy éppen a legjobb barátja az?

Hát, jah…valahol igen:(

Gondolatok

2010 június 22. | Szerző: bamby21

 Most tartok ott az életemmel éppen, hogy sehol:) Vagyis minden okés, elvagyok, van munkám, a gyerek is jól megvan….mi mást kívánhatnék még? Hmmmm…lássuk csak!? Egy pasit….na jah….Pl: Gergőt?!

Nem tudom. Múltkor beszélgettünk, megkérdeztem tőle, mit tenne, ha kiderülne Balázs előtt, hogy együtt vagyunk….hazudna neki vagy rögtön elmondaná neki az igazat? Mindketten az utóbbira voksoltunk…bár, Balázs haragjától igencsak tartok:( Főleg hogy Gergőről van szó…mondjuk, nem igazán érzemúgy, hogy bármiért is magyarázattal tartoznék neki…hiszen…nem vagyunk együtt már régóta, és neki ott van a Nóri.

Múltkor Kornélnak mondjuk volt egy érdekes beszólása. Elmesélte ugyanis, hogy az apjáék valamin összekaptak, aztán Balázs azt vágta Nórihoz, hogy “akkor voltam hülye mikor elhagytam az Edinát és összejöttem veled”…idézve, pontosan. Na, ez blama volt rendesen…bár, azt is hozzá kell tegyem, hogy mióta Nóri képbe került, Balázs még csak nem is közeledett felém….sehogy.

Mindegy…én már nem értem ezt az embert, komolyan….de most valahogy nem is köti le a gondolataimat….nem tudom mi lesz ebből az egészből, de némiképp tanultam a hibáimból, én nem kérek tőle semmit, ő szintén….tart amíg tart a dolog kettőnk közt….aztán ha mehetnékje lesz….elengedem. Ennyi.

Ez most olyan egyszerűen hangzott….de vajon sikerül majd betartanom is????

2 hét után ismét összetalálkozni

2010 június 21. | Szerző: bamby21

 Rohadt hosszú két hét telt el a Gergős éjjszakám óta, és azóta valami nagyon nem smafu nekem…olyan vagyok, mint egy szellem, csak éppen arra használom a testemet, hogy ne a falon át kelljen közlekednem…és a gyereket el tudjam látni azért.

Balázs is észrevett valamit, mert álandóan megkérdezi, mi bajom van. Olyankor próbálok nem elfehéredni vagy éppen vörösödni….mert azért csessze meg….akkor is a legjobb haverjával voltam együtt, nah!

Aztán, egyik nap meló után nekileselkedtünk Kornéllal a városnak. Volt néhány elintézni valóm, a gyerek meg legalább addig is levegőn volt. Elértük a kávézó parkolóját, mikor is arra lettem figyelmes, valaki integet. Aztán a gyerek nekiállt szaladni az illető—–apja felé:) merthogy ki más lett volna, mint Balázs.

Odamentem én is. Kornél nagyban azt ecsetelgette Balázsnak, mi volt az oviba, mikor is nyílt a kávézó ajtaja….és kijött Gergő onnan néhány sráccal. Még szerencse, hogy Balázst lefoglalta a gyerek, így nem vette észre, amint Gergő meglátott, hogy elkomolyodott. Bepánikoltam….

Igyekeztem a gyereket elkönyörögni végre az apjától, de az nem akart jönni. Erre Balázs felajánlotta, hogy ha gondolom, ott maradhat vele, majd este, vacsorára hazahozza. Gondolkodás nélkül belementem a dologba…..csak végre elszabaduljak onnan, ne kelljen éreznem magamon Gergő tekintetét. Balázs, talán semmitsem ézékelt a dologból, Gergő viszont annál is inkább.

Próbált hívni, de nem válaszoltam rá, sem az smsekre. Hazafelé mindig a tópart mellett megyek, mert az viszonylag forgalmas szakasz….és mert ott nem sűrűn botlok ismerősökbe. Tévedtem….ugyanis a kisbolt melletti parkolóban ismerős rendszámú kocsit vettem észre, nevezetesen, Gergőét. Valami sráccal beszélgetett, mikor elhaladtam mellettük. Még az utca végéig sem értem el, mikor lefékezett mellettem….kezdett a torkomban dobogni a szívem. Félreállt a kocsival, és beszélgettünk, bár megintcsak kísérletet tettem arra, hogy a múltkori történéseket témán kívül hagyjuk.

A tervem egy darabig működőképesnek is tűnt, de aztán hirtelen elhallgattunk mind a ketten. Gergő karba tett kézzel támaszkodott a kocsin, én meg csak a kavicsokat rugdostam zavaromban. Őszintén….mert, hogy volt ez az egész történet, nem vártam, gondoltam, reméltem folytatást, hiszen mindkettőnk megkapta, amit/akit akart….aztán finis.

Gergő igencsak hamar elunta a némaságot, leengedte magamellé a kezeit, aztán kihasználva fél pillanatnyi bambaságomat, elkapta a kezemet és odahúzott magához.

-Na….végre!

-Mi? Mi van?

-Erre várok már két hete…

-Mire?

-Szerinted? – kérdezte mosolyogva, majd megcsókolt.

Nem tudtam nem-megölelni….ahhoz már túlságosan is hiányzott. Rohadt sz*r volt magamnak is beismerni, hogy olyan szinten odavagyok ezért a srácért….mint a huzat. Márpedig, nem tűntek hazugnak, vagy túlzónak a szavai….olyan erősen ölelt, hogy már azt hittem, összeroppant.

-Miért vártál ezzel két hetet? – kérdeztem tőle halkan.

-Mert….nem is tudom…nem tudtam, mit kellene ilyen dolog után tenni. Nekem megszokott volt…az egyéjjszakás…..hogy….egyszeri a dolog és kész, ennyi. Érted? Nem akartam magyarázkodni, meg hasonlók…mert….fogalmam sem volt arról…te mit akarsz…

-Egyéjjszakásnak szántál? – toltam el magamtól rögtön.

-Dehogy! Hallgass végig, kérlek! Nem…nem annak szántalak…de én nem vagyok éppen kapcsolat párti…tudod? Inkább leléptem…hogy, ne kelljen ott majd később egymást udvariasságból kerülgetnünk…

-Miért? Szerinted én megbántam…ami köztünk volt?

-Nem tudom…

-Szerinted?

-Szerintem igen…

-Hát….nem éppen.

-Hoppá…és…az akkor most jó vagy rossz?

-Te mit gondolsz?

-Jó?

-Bingó!

Gergőn láttam, amint megkönnyebbült a szavaim hallatán. Még egy darabig álltunk a kocsi mellett, aztán lassan elindultam haza, nehogy Balázsék előbb hazaérjenek, mint én. Gergő nehezen, de végül elköszönt.

-Mikor látlak megint?

-Nem tudom….talán, hétvégén?! Kornél a Balázs szüleinél lesz…na?

-Alig várom…

-Rendben. Akkor….szia.

Gergő megintcsak nem bírt magával és visszahúzott egy csók erejéig. Ahogy még egy darabig álltunk ott egymással szemben, odanyomta a homlokát az enyémhez és simogatta az arcomat, majd végül nehezen, de elengedett…

Bolond szenvedély

2010 június 21. | Szerző: bamby21

 Milyen meglepő….nem bírtam elaludni! Forgolódtam csak….egyszerűen nem tudtam, mi bajom van?! Meghülyültem – sóhajtottam végül. Előkotortam a mobilomat a párnám alól és nekiálltam sms-t írni, Gergőnek:

“Hülyének nézel, ha azt mondom, hogy azt szeretném, most itt legyél velem?”

“Egyáltalán nem….de biztosan ezt akarod?!”

“Igen, talán baj?!”

“Nem, de nem hiszem, hogy ez fair lenne az exeddel szemben?!”

“Mióta érdekel téged az, hogy ki mit gondol rólad?”

“:)….nem érdekel”

“Akkor? Mi tart vissza?!”

Nem válaszolt, hiába vártam. Aztán egyszercsak villogni kezdett a mobilom.

“Itt állok a teraszon….beengedsz?”

Felkaptam a köntösömet és kinyitottam az ajtót. Ott állt…..bőrig ázva, mert közben ugye nekiállt esni az eső. Álltunk a konyha közepén és néztünk egymásra, mint két hülye. A ruhái csuron vizesek voltak, a kezei és az arca pedig jég hideg…..mégsem tudott visszatartani attól, hogy odabújjak hozzá.

-Te is tiszta víz leszel….hallod?

-Nem baj….majd megszáradok! De….azt hiszem…te még nálam is cudarabbul nézel ki….

Gergő végignéz magán, aztáncsak legyint.

-Majd megszárad….

-Rajtad? – mutattam a pólójára.

Gergő csak elvigyorordott, aztán fogta és nagynehezen lecibálta magáról a vizes pólót és rádobta a székre. A mindenit! – gondoltam magamban, amint végignéztem a felsőtestén….ez nem semmi:)! A tetoválásai, főleg a karjain…..meg ahogy kicsit elfordult, a hátán, szintén magáért beszél. Szólni se bírtam a döbbenettől. Éppenséggel ő sem jártatta sokat a száját hülyeségek miatt, csak odaállt elém és kikötözte a köntösöm övét, aztán finoman lecsúsztatta rólam az egészet. Ott álltam előtte egy szál hálóingben….ő pedig csak nézett rám.

Összerezzentem, ahogy a hideg kezeivel hozzámért. Nem kérdezett vagy mondott semmit, csak felvett az ölébe és leült velem az ágyra. Ültem ott és az arcát simogattam, míg a másikkal a vizes haját piszkáltam. Közelebb húzott magához és ellentmondást nem tűrve megcsókolt….ugyanaz az érzés kerített ismét hatalmába, mint akkor a kocsiban, hogy odahajolt hozzám. Szinte égette a bőrömet, ahogy hozzámért, ahogy megcsókolt….kezdtem magam úgy érezni, mint egy katlanba. Melegem lett, izzadni kezdett a tenyerem, zihlálva szedtem a levegőt….olyan régen éreztem már ilyet, hogy szinte félelmetesnek tűnt megint átélni az egészet.

Már nem akartam tőle távol maradni, vagy leállítani….csak azt akartam, ha ideig-óráig is, de velem legyen….csak engem “szeressen”…..és Ő megtette. Nem kérdezett, mondott, vagy ígért….semmit, csak a mozdulataival, a tekintetével éreztette, most én vagyok neki akkor, ott a legfontosabb.

Valamikor késő hajnalban ébredtem fel….de Ő már persze nem volt mellettem. Visszadőltem a párnámra….de valami nem hagyott legbellül nyugodni….

Elment az eszem!!!!

2010 június 21. | Szerző: bamby21

 Minden túlzás nélkül, még jó ideig a történtek hatása alatt voltam. Gergő hazavitt, aztán még kicsit ültünk a kocsiban, de én már inkább menni akartam. Csak arra vágytam, hogy végre beessek a forró zuhany alá aztán elfeküdjek. Nem győztem megköszönni neki, amit értem tett, de ő csak vállat vont.

-Szerencséd volt, odaértünk, ennyi.

-Ha egy percet is késtek, az a barom tuti biztos elvágta volna a nyakam.

-De odaértünk…nem?

-Igen….szerencsére. Mindenesetre….nem tudom neked eléggé megköszönni, amit tettél…a többiekkel együtt.

-Nem azért tettem, hogy hálálkodj, elhiheted!

-Tudom….csak….annyira féltem! Borzalmas volt, talán még az életben nem féltem ennyire, mint most.

-Mostmár nem lesz semmi baj! – simította végig az arcomat. – Nyugodj meg!

-Merem remélni!

Gergő odahajolt hozzám és a fülembe súgta:

-Megígérem….vigyázni fogok rád, rendben?

Végigfutott a hátamon a hideg, amint a forró lehelletét éreztem a nyakamon. Ő nem zavartatta magát, csak lazán elmosolyodott aztán megintcsak adott egy puszit….”szigorúan csak” a szám szélére. Először zavarba jöttem, aztán hogy elhúzódott volna elkaptam a pólóját és visszahúztam magamhoz.

-Na? – kérdezte immár vigyorogva. -Mit szeretnél?

-Szerinted? Kettőt találhatsz….harmadikra megmondom! – azzal megcsókoltam.

Már közel sem éreztem magam olyan hülyén, mint az első alkalommal. Gergő egyik keze a derekamon volt, a másik a nyakamon. Fogalmam se volt, miért teszem, amit teszek….csak érezni akartam, hogy közel van hozzám, ismét. Teljesen elvette az eszemet az illata és az, ahogyan hozzámért…..de nem akartam hülyeséget csinálni, így meghátráltam….

-Mi baj van? – kérdezte.

-Csak…félek, hogy megint hülyeséget fogok csinálni….és azt nem szeretném! Abból mindig én jöttem ki sz*rul…

-Én nem kérek tőled semmit, amit nem akarsz!

-Nem tőled félek….hanem saját magamtól, igazából.

-Miért? Baj lenne….ha engednél a kísértésnek?

-Azt hiszem….most még az lenne….nagyon nagy baj!

-Oké….értem. Akkor most azt hiszem, az lesz a legjobb, ha bemész….és pihensz!

-Igen, azt hiszem. De…kérhetek valamit még?

-Mit?

-Balázsnak egy szót se erről a rablás – dologról, jó?

-Hallgatni fogok….különben….magunkat is lebuktatnám.

Bólintottam. Elköszöntem tőle, aztán bementem. Még most is hihetetlennek tűnt, ami történt….főleg hogy ép bőrrel megúsztam az egészet.

Rablás

2010 június 21. | Szerző: bamby21

 Egyik nap, munka után ismét nekileselkedtem a városnak. Kornél az apjával volt, így nem kellett éppen sietnem. Ginával kellett találkoznom, mert mentünk a varrónőhöz próbálni….a koszorúslány ruhákkal ugyanis úgy voltunk, ne hagyjuk az utolsó pillanatra….a csaj, aki csinálta őket, amúgy is egy nagy vendégkörrel rendelkezik, nem biztos, hogy be tudna minket később vállalni, mert ilyenkor aztán tavasszal főleg, szezonja van a ruhavarratásnak, esküvőkre, bálokra, etc, etc…

Ahogy írtam, egyenruha lesz, egyen színnel. Vanília színü ruha barna övvel:) Namár most….én olyan vagyok, mint hófehérke….ergó, az én bőrszínemet csak méginkább kiemelné, vagyis fakítaná ez a szín, ezért, úgy döntöttem, hogy bár nem szeretem….de elmegyek néhány alkalommal szoliba.

Néhány alkalom után már látszott a változás….valahogy jobban tetszett magamon a sárga póló és a hasonlók.

Volt egy pár dolgom még, de megbeszéltük Ginával, beülünk valahova egy kávéra. Igyekeztem nem a szokásos helyünkre menni, nehogy összefussak Gergővel. Kicsit cinkesnek éreztem volna a helyzetet, na:)

Egy kicsi sörözőbe ültünk aztán be. Mivel közvetítés volt, fociról legyen szó….én hajthatatlan vagyok: nem szeretem! Gina viszont igen, így ő elég hamar a képernyő vizuális rabjává vált, engem ezzel erősen mellőzve. Kezdtem unni magam, ezért szóltam Ginának, nem akar-e jönni?

-Menni? Hoppá…még ne, légyszi, ne!

-Mi van? Este visszanézed majd a neten ezt a hülye meccset, ezért vagy most így megzuhanva?

-Frászt! Olyan pasik állnak mögötted…te!!!! Apukám! Van ám választék!

-Hol? – fordultam meg azonnal, amitől aztán Gina fülig vörösödött, én meg rögtön meg is bántam, hogy megfordultam, mert a bizonyos pasik egyike Gergő volt. Azonnal visszafordultam….reménykedtem, hogy nem vett észre, talán?! Egyszercsak Gina szemei elkerekedtek, mégcsak szólni sem bírt, mikor megkérdeztem, mi baja van, mégis. Aztán valaki befogta a szemeimet….

Nem volt ismerős a kéz tapintásra, de az illat, amit magával hozott, igen….Gergőé:) Gina zavarba jött, mikor is bemutattam neki Gergőt…aki persze aztán hozta szokásos formáját, dőlt belőle a hülyeség, főleg hogy kis idő múlva a haverjai is csatlakoztak hozzánk. A srácokat absz. nem ismertem, amint hallottam őket, nem is helyiek voltak.

Gergő persze ott ült mellettem, és szerintem vette a lapot, hogy már-már kellemetlenül is ügyelek arra, nehogy hozzáérjek, vagy valami félreérthetőt tegyek. Ő nem zavartatta magát….mert egyszercsak a combomon éreztem a kezét. Ajha! – gondoltam magamban, nem rossz…ebből mi lesz?! Szent ég!

Gina elég rendesen nekiállt iszogatni, és persze a többi sráccal beszélgetni, főleg hogy közben két másik barátnője is csatlakozott a társasághoz. Időszerűnek láttam, hogy lelépjek. Nem sürgetett az idő….de menni akartam. Elköszöntem mindenkitől, aztán hazafelé vettem az irányt, egyedül, gyalog, sötétben….Már majdnem megnyugodtam, hogy Gergő nem akart semmit, mikor felhívott:

-Merre vagy?

-A régi malomnál…miért?

-Várj meg, 5 perc és ott vagyok!

Remek! – így magamban. Teltek a percek, de sehol nem volt senki….vagyis volt….egy csapat hangoskodó fiatal. Tudni kell, hogy az ilyeneket messziről elkerülöm, vagy ha nem lehet….rájuk se nézek, mert rettegek attól, hogy betalálnak egyszer. Ennek az ideje most volt…mert már messziről bekóstoltak. Mind pasik voltak,és részegek, nem is kicsit. Talán kicsit fiatalabbak nálam valamivel….de magasak és erősek. Beszólogattak mindenfélét, de nem reagáltam rá….mert féltem, de nagyon, nem akartam őket feldühíteni, mert még a gondolatától is megrémültem, mit tehetnének velem….főleg hogy túlerőben is vannak.

 Egyszercsak valaki megfogta a vállamat és visszarántott. Az egyik csávó volt…és megpróbálta kiszedni a kezemből a táskámat….mikor nem sikerült neki, nem sokat lacafacázott…..kést rántott, azzal követelt tőlem pénzt és minden egyéb értéket…beláttam: nem ér annyit az 1000ft-om és a kb 3000ft-os mobilom, hogy elvágják érte a torkomat….odaadtam neki, de ez a szemét még ezzel sem elégedett meg. Észrevette a Balázstól kapott aranyláncot a nyakamban és kitépte onnan azt, a medállal együtt.Remegtem félelmemben…mert a srácnak aztán leesett….ami a tárcmban van pénz, abból bizony nem fog ma este meggazdagodni…..többet követelt….de én nem tudtam neki már mit adni, erre az a nyakamhoz fogta a kését.

 Ekkor hallottam, amint egy kocsi kanyarodik be mögöttünk, majd hatalmas csikorgással kifaral mellettünk….a kocsival Gergő és a haverjai voltak, akik aztán baseball ütőkkel és viperákkal a kezükben ugrottak ki a kocsiból és a menekülő “kirablóim” után rohantak….akik addigra már persze futásnak eredtek. Az utolsóként induló srác a kezembe nyomta a sluszkulcsot és ellentmondást nem tűrve a kocsiba parancsolt, majd lezáratta velem azt.

Lesüllyedtem az ülésben és zokogni kezdtem….nem éreztem, mennyi idő telhetett el, azóta hogy ott ültem, de egyszercsak valaki kopogtatott az ablakon. Akkor láttam meg azt is, amint két srác ütőkkel a kezükben, feltűnően vidáman sétálnak a kocsi felé. Nagy nehezen kimásztam a kocsiból….és ott állt Gergő. Ideges volt, de nem mondott semmit, csak megölelt. A többi srác a kocsi másik végébe vonult át, elpakolták a cuccokat. Most valahogy kifejezetten örültem annak, hogy itt van velem….nem érdekelt, korábban mit mondtam, vagy gondoltam….akkor örültem neki, hogy utánamjött.

Belenyúlt a kabátja belső zsebébe és előszedte a mobilomat és a tárcámat. Kicsit elszontyolódtam, mert a nyakláncom nem volt ott. Észrevette szerintem, mert mindjárt a nyakamat nézte.

-Elvitték a láncodat is, igaz? Meglátszik, ahogy kitépték….itt a helye! – húzta végig az ujját egy kb 10 centis részen.

-Igen…kitépték a nyakamból….gondolom, az nem lett meg? Igaz?

Gergő nem válaszolt semmit, de egyszercsak felemelte a kezét….és a láncom ott volt a mutatóujjára csavarva…és a medál is rajta volt. Nem hittem a szememnek.

-Na? Mi jár a becsületes megtalálónak és őrangyalnak mindezek után? – kérdezte vigyorogva.

-A szája! – válaszoltam, majd megcsókoltam. Fogalmam sem volt róla, miért tettem, de élveztem a dolgot….a többi srác meg csak hüledezett, mi a franc van? – címszóval. Gergő is meglepve állt előttem, de egyáltalán nem úgy tűnt, hogy bánná a történteket…

-Gyere….hazaviszlek! – fogott azonnal kézen.

-És a többiekkel mi lesz? – kérdeztem.

-Jön értük egy másik kocsi….nem fognak gyalogolni! Nyugi.

Megköszöntem a srácoknak a segítséget…..ők pedig csak annyit válaszoltak, semmiség volt, nem tettek nagy dolgot vele, mindenesetre megnyugtattak, elintézték a pasikat, akik bántani próbáltak engem….mostanában nem lesz rájuk gondom, ez biztos….képzelem, miért!?

Beültem Gergő mellé, még mindig remegve….de már kicsit megnyugodva. Kis túlzás nélkül….megmentette az életemet, gyakorlatilag. Nem szólt hozzám egy szót sem, viszont….mikor egy pillanatra a váltón hagyta a kezét, rátettem az enyémet. Lepillantott rá, aztán erősen a sajátjába kulcsolta azt.

Gergő sms-e és az életem, most

2010 június 20. | Szerző: bamby21

 Nemsokára eljön Vicám nagy napja….férjhez fog menni, Marcihoz:)

Már most egy roncs, idegileg….a szervezés amúgy az erőssége, de most itt még ez is kevésnek bizonyult, ezért besegítek neki, amit csak tudok, kezdve a kajától, ruhákig, időpontok kérése…stb…stb…

Mindenesetre az életem viszonylag nyugodtnak mondható….igazi állóvízzé vált. Bár….a Gergővel történtek miatt egy csipetnyi szégyenérzet vagy hasonló se mutatkozott nálam, folytatás….szerintem nem igazán várható. Gergő amúgy szintén 27 éves, és ezerrel éli az életet, minden téren. Engem pedig ez valahogyan már nem vonzz, mindenesetre, egyik éjjel írt nekem sms-t:

“Mekkora barom vagyok, istenem! Fekszek itt mint egy hülye és azon agyalok, miért nem mentem tovább nálad?”

“Magyarul: hiányzom?:)”

“Veszett módon:)”

Hoppá…na, ezt se vártam volna….főleg nem tőle:) Mindenesetre…hátrább az agarakkal…..nem kell több seb….abból már van rajtam elég:(