Bolond szenvedély

2010 június 21. | Szerző: bamby21 |

 Milyen meglepő….nem bírtam elaludni! Forgolódtam csak….egyszerűen nem tudtam, mi bajom van?! Meghülyültem – sóhajtottam végül. Előkotortam a mobilomat a párnám alól és nekiálltam sms-t írni, Gergőnek:

“Hülyének nézel, ha azt mondom, hogy azt szeretném, most itt legyél velem?”

“Egyáltalán nem….de biztosan ezt akarod?!”

“Igen, talán baj?!”

“Nem, de nem hiszem, hogy ez fair lenne az exeddel szemben?!”

“Mióta érdekel téged az, hogy ki mit gondol rólad?”

“:)….nem érdekel”

“Akkor? Mi tart vissza?!”

Nem válaszolt, hiába vártam. Aztán egyszercsak villogni kezdett a mobilom.

“Itt állok a teraszon….beengedsz?”

Felkaptam a köntösömet és kinyitottam az ajtót. Ott állt…..bőrig ázva, mert közben ugye nekiállt esni az eső. Álltunk a konyha közepén és néztünk egymásra, mint két hülye. A ruhái csuron vizesek voltak, a kezei és az arca pedig jég hideg…..mégsem tudott visszatartani attól, hogy odabújjak hozzá.

-Te is tiszta víz leszel….hallod?

-Nem baj….majd megszáradok! De….azt hiszem…te még nálam is cudarabbul nézel ki….

Gergő végignéz magán, aztáncsak legyint.

-Majd megszárad….

-Rajtad? – mutattam a pólójára.

Gergő csak elvigyorordott, aztán fogta és nagynehezen lecibálta magáról a vizes pólót és rádobta a székre. A mindenit! – gondoltam magamban, amint végignéztem a felsőtestén….ez nem semmi:)! A tetoválásai, főleg a karjain…..meg ahogy kicsit elfordult, a hátán, szintén magáért beszél. Szólni se bírtam a döbbenettől. Éppenséggel ő sem jártatta sokat a száját hülyeségek miatt, csak odaállt elém és kikötözte a köntösöm övét, aztán finoman lecsúsztatta rólam az egészet. Ott álltam előtte egy szál hálóingben….ő pedig csak nézett rám.

Összerezzentem, ahogy a hideg kezeivel hozzámért. Nem kérdezett vagy mondott semmit, csak felvett az ölébe és leült velem az ágyra. Ültem ott és az arcát simogattam, míg a másikkal a vizes haját piszkáltam. Közelebb húzott magához és ellentmondást nem tűrve megcsókolt….ugyanaz az érzés kerített ismét hatalmába, mint akkor a kocsiban, hogy odahajolt hozzám. Szinte égette a bőrömet, ahogy hozzámért, ahogy megcsókolt….kezdtem magam úgy érezni, mint egy katlanba. Melegem lett, izzadni kezdett a tenyerem, zihlálva szedtem a levegőt….olyan régen éreztem már ilyet, hogy szinte félelmetesnek tűnt megint átélni az egészet.

Már nem akartam tőle távol maradni, vagy leállítani….csak azt akartam, ha ideig-óráig is, de velem legyen….csak engem “szeressen”…..és Ő megtette. Nem kérdezett, mondott, vagy ígért….semmit, csak a mozdulataival, a tekintetével éreztette, most én vagyok neki akkor, ott a legfontosabb.

Valamikor késő hajnalban ébredtem fel….de Ő már persze nem volt mellettem. Visszadőltem a párnámra….de valami nem hagyott legbellül nyugodni….