Lánybúcsú:)

2010 június 22. | Szerző: bamby21 |

 Ma lesz Vica lánybúcsúja. Eltelt két hét. Gergőnek valami dolga van, ahogy én tudom, röviddel a balhé után kiment Szlovákiába….gondolom, seftelni. Azóta nem hallottam róla semmit. Balázs szintén nem beszél velem valami sokat, csak amit nagyon muszály, Kornél miatt, amúgy semmit:( Ez van. Mindenesetre, ma kiteszek magamért, csinos leszek és jókedvű…mégha ez most nem is a legmegfelelőb idő az örvendezésre….legalább is nekem, biztosan nem. Muszály, hiszen ez lesz a legjobb barátnőm utolsó szingliként eltöltött bulija…..velünk csajokkal.

A szokásos helyünkre megyünk, ott foglaltattunk asztalt, leszünk minimum 15-en, ha nem többen. Remek lesz. Csőfarmert, tűsarkút és egy tört fehér fűzőt fogok felvenni, boleróval:) Aztán leshet mindenki, milyen csinos vagyok még így egy gyerek mellett/után is:) Hehehehehehehehehehehehehehehehe:)

Este 9 után sikeresen oda is értem. Már majdnem mindenki ott volt. Vica azonnal elémjött, aztán súgdolózni kezdett:

-Ne pánikolj, de a Gergő és a Balázs is itt van….ráadásul egy asztalnál ülnek, mintha semmisem történt volna.

-Oké…igyekszem…de, most nem miattuk vagyok itt hanem miattad drágám!

-Olyan furcsa, nem?

-Az…ne is mondd….pedig nem jósoltam volna túl nagy jövőt nektek!

-Szerintem ezzel nem vagy egyedül…vagyis voltál, dehát így alakult.

-Jah, úgyhogy ennek örömére….bulizzunk egy jót, na?

-Veled bármikor, picinyem!

Megöleltem az én kajlafül barátosnémat. Nagyon örültem, hogy végre révbe ért….neki legalább sikerült, és ez örömmel töltött el:) Szóval, nekiálltunk pezsgőzni….a hangulat is remek volt, bár, most kivételesen örültem annak, hogy ekkora a tömeg, mert Balázsékkal nem találkoztam. Így volt ez kb. 11-ig, mikor összeakadtam velük a pultnál, ők az egyik végénél álltak, én a másiknál. Balázs oldalbabökte Gergőt….nah, remek, gondoltam…ezek már sikeresen lerendezték maguk közt a dolgokat….velem ellentétben:(

Mire Gergő elindult volna, én megkaptam az italomat és visszamentem a csajokhoz. Egyszercsak valaki rátámaszkodott a székem háttámlájára. Megfordultam, és meglepődtem, hogy Balázs volt az.

-Szia.

-Szia….mi újság?

-Valaki vár rád odakint a parkolóban.

-Áh…igen? És?

-Légyszives….ne dacoskodj!

Felsóhajtottam, majd nagynehezen feltápászkodtam a helyemről. Balázs ugyanúgy ott állt mögöttem, így mikor megfordultam, kb.10 centire voltunk egymástól, és ő bizony nem mozdult egy lépést sem. Zavarba jöttem, csak azt nem tudtam, miért is?! Aztán odahajolt hozzám:

-Különben meg….nagyon csinos vagy.

Hoppá…na, ez mi volt? Mégis? Mindegy, hessegettem el a gondolatot magamtól, majd kimentem a parkolóba. Kicsit jót tett a friss levegő….egészen kitisztult a fejem, kb addig, míg oda nem értem Gergőhöz. Fekete farmer, sportcipő és egy világostürkizkék póló volt rajta….az illata pedig egyszerűen úgy hatott rám, hogy szimplán időről időre….de kikapcsolta az agyamat, pillanantokra. Támaszkodott a kocsinak, én pedig álltam előtte, mint egy rakás szerencsétlenség.

-Hallom…megbeszéltétek a dolgokat, Balázzsal?

-Jah…valami olyasmi. Több mint 10 éve ismerjük egymást….muszály volt…nem kerülgethetjük el egymást egy ekkorus városban.

-Remek….és….nekem most miért kellett ide kijönnöm?

-Hogy….velem legyél.

Karba fontam a kezeimet…tudatva vele, ez most nem fog olyan könnyen összejönni neki, hiszen úgy lelépett két hétre, hogy azt se tudtam, egyáltalán hova ment….és meddig marad.

-Ahha…

-Bocs…de dolgom volt, nem tudtam szólni, olyan hamar ki kellett mennünk.

-Persze…megértem…hogyne!

Gergőn láttam, hogy egyre feszültebb lesz, és ha valamit, akkor veszekedni nem akartam vele, mert bár lassan egy hónapja voltunk “együtt”…mégcsak egy rossz szót sem szólt hozzám, nem veszekedtünk…semmi ilyen. Inkább ne ma kezdjük ezt el!!

-Látom, nehezebb téged megbékíteni, mint gondoltam…hát…akkor talán később megpróbálkozom vele. – azzal elindult vissza.

Egy pillanat alatt végigfutott az agyamon néhány dolog, amit Balázs mondott, főleg…és hogy mi a francot csinálok, mikor 27 éves vagyok….nem duzzoghatok, mint valami kislány. Elkaptam Gergő kezét és visszahúztam. Még mindig éreztem rajta a feszültséget…a szíve olyan gyorsan dobogott, mint aki most futotta le a maratont. Nem szerettem, mikor ennyire komolyan néz rám…pedig olyan helyes volt ilyenkor is:)

-Egy frászt…itt maradsz! – válaszoltam, majd nekinyomtam a kocsinak. Na, akkor már vigyorogni kezdett, erősen…én pedig átfogtam a nyakát.

-Legalább annyit mondhattál volna…hogy dolgod van és valamikor majd jössz. Aggódtam érted….

-Engem nem félts! Tudok magamra vigyázni, nyugi! Ha balhé van, én nem oldok rögtön kereket…ezt gondolom már tudod?

-Sajnos, tudom…

-Legközelebb szólok, rendben?

-Oké…

Amint kicsit közelebb hajoltam hozzá, az agyam gyakorlatilag full kontakt mentes lett a testemmel….márcsak azt a kellemes illatot éreztem magam körül, és azt ahogy magához ölel, majd megcsókol. Onnantól végem volt…az agyam hirtelen bevillogott, jelezvén, káosz van erősen odabent:) rettenetesen kellemes káosz. Persze, minden jónak vége szakad egyszer-alapon, mikor elengedett, szokásához híven, az arcomat simogatta, aztán az ajtó felé mutatott.

-Menj vissza! Ez a barátnőd nagy utolsó estélye, mint “egyedülálló”…ott a helyed mellette.

-Na és te?

-Ha lelépnék, szólni fogok…de, mikor vége a bulinak….ha gondolod….eljövök érted?! Mit szólsz?

-Merem ajánlani, hogy így legyen!

-Így lesz…oké?!

Bólintottam. De nem tudtam azonnal visszaindulni….mert nem nagyon akart az ölelésén lazítani, nekem pedig eszembe se volt érte szólni….