Rablás

2010 június 21. | Szerző: bamby21 |

 Egyik nap, munka után ismét nekileselkedtem a városnak. Kornél az apjával volt, így nem kellett éppen sietnem. Ginával kellett találkoznom, mert mentünk a varrónőhöz próbálni….a koszorúslány ruhákkal ugyanis úgy voltunk, ne hagyjuk az utolsó pillanatra….a csaj, aki csinálta őket, amúgy is egy nagy vendégkörrel rendelkezik, nem biztos, hogy be tudna minket később vállalni, mert ilyenkor aztán tavasszal főleg, szezonja van a ruhavarratásnak, esküvőkre, bálokra, etc, etc…

Ahogy írtam, egyenruha lesz, egyen színnel. Vanília színü ruha barna övvel:) Namár most….én olyan vagyok, mint hófehérke….ergó, az én bőrszínemet csak méginkább kiemelné, vagyis fakítaná ez a szín, ezért, úgy döntöttem, hogy bár nem szeretem….de elmegyek néhány alkalommal szoliba.

Néhány alkalom után már látszott a változás….valahogy jobban tetszett magamon a sárga póló és a hasonlók.

Volt egy pár dolgom még, de megbeszéltük Ginával, beülünk valahova egy kávéra. Igyekeztem nem a szokásos helyünkre menni, nehogy összefussak Gergővel. Kicsit cinkesnek éreztem volna a helyzetet, na:)

Egy kicsi sörözőbe ültünk aztán be. Mivel közvetítés volt, fociról legyen szó….én hajthatatlan vagyok: nem szeretem! Gina viszont igen, így ő elég hamar a képernyő vizuális rabjává vált, engem ezzel erősen mellőzve. Kezdtem unni magam, ezért szóltam Ginának, nem akar-e jönni?

-Menni? Hoppá…még ne, légyszi, ne!

-Mi van? Este visszanézed majd a neten ezt a hülye meccset, ezért vagy most így megzuhanva?

-Frászt! Olyan pasik állnak mögötted…te!!!! Apukám! Van ám választék!

-Hol? – fordultam meg azonnal, amitől aztán Gina fülig vörösödött, én meg rögtön meg is bántam, hogy megfordultam, mert a bizonyos pasik egyike Gergő volt. Azonnal visszafordultam….reménykedtem, hogy nem vett észre, talán?! Egyszercsak Gina szemei elkerekedtek, mégcsak szólni sem bírt, mikor megkérdeztem, mi baja van, mégis. Aztán valaki befogta a szemeimet….

Nem volt ismerős a kéz tapintásra, de az illat, amit magával hozott, igen….Gergőé:) Gina zavarba jött, mikor is bemutattam neki Gergőt…aki persze aztán hozta szokásos formáját, dőlt belőle a hülyeség, főleg hogy kis idő múlva a haverjai is csatlakoztak hozzánk. A srácokat absz. nem ismertem, amint hallottam őket, nem is helyiek voltak.

Gergő persze ott ült mellettem, és szerintem vette a lapot, hogy már-már kellemetlenül is ügyelek arra, nehogy hozzáérjek, vagy valami félreérthetőt tegyek. Ő nem zavartatta magát….mert egyszercsak a combomon éreztem a kezét. Ajha! – gondoltam magamban, nem rossz…ebből mi lesz?! Szent ég!

Gina elég rendesen nekiállt iszogatni, és persze a többi sráccal beszélgetni, főleg hogy közben két másik barátnője is csatlakozott a társasághoz. Időszerűnek láttam, hogy lelépjek. Nem sürgetett az idő….de menni akartam. Elköszöntem mindenkitől, aztán hazafelé vettem az irányt, egyedül, gyalog, sötétben….Már majdnem megnyugodtam, hogy Gergő nem akart semmit, mikor felhívott:

-Merre vagy?

-A régi malomnál…miért?

-Várj meg, 5 perc és ott vagyok!

Remek! – így magamban. Teltek a percek, de sehol nem volt senki….vagyis volt….egy csapat hangoskodó fiatal. Tudni kell, hogy az ilyeneket messziről elkerülöm, vagy ha nem lehet….rájuk se nézek, mert rettegek attól, hogy betalálnak egyszer. Ennek az ideje most volt…mert már messziről bekóstoltak. Mind pasik voltak,és részegek, nem is kicsit. Talán kicsit fiatalabbak nálam valamivel….de magasak és erősek. Beszólogattak mindenfélét, de nem reagáltam rá….mert féltem, de nagyon, nem akartam őket feldühíteni, mert még a gondolatától is megrémültem, mit tehetnének velem….főleg hogy túlerőben is vannak.

 Egyszercsak valaki megfogta a vállamat és visszarántott. Az egyik csávó volt…és megpróbálta kiszedni a kezemből a táskámat….mikor nem sikerült neki, nem sokat lacafacázott…..kést rántott, azzal követelt tőlem pénzt és minden egyéb értéket…beláttam: nem ér annyit az 1000ft-om és a kb 3000ft-os mobilom, hogy elvágják érte a torkomat….odaadtam neki, de ez a szemét még ezzel sem elégedett meg. Észrevette a Balázstól kapott aranyláncot a nyakamban és kitépte onnan azt, a medállal együtt.Remegtem félelmemben…mert a srácnak aztán leesett….ami a tárcmban van pénz, abból bizony nem fog ma este meggazdagodni…..többet követelt….de én nem tudtam neki már mit adni, erre az a nyakamhoz fogta a kését.

 Ekkor hallottam, amint egy kocsi kanyarodik be mögöttünk, majd hatalmas csikorgással kifaral mellettünk….a kocsival Gergő és a haverjai voltak, akik aztán baseball ütőkkel és viperákkal a kezükben ugrottak ki a kocsiból és a menekülő “kirablóim” után rohantak….akik addigra már persze futásnak eredtek. Az utolsóként induló srác a kezembe nyomta a sluszkulcsot és ellentmondást nem tűrve a kocsiba parancsolt, majd lezáratta velem azt.

Lesüllyedtem az ülésben és zokogni kezdtem….nem éreztem, mennyi idő telhetett el, azóta hogy ott ültem, de egyszercsak valaki kopogtatott az ablakon. Akkor láttam meg azt is, amint két srác ütőkkel a kezükben, feltűnően vidáman sétálnak a kocsi felé. Nagy nehezen kimásztam a kocsiból….és ott állt Gergő. Ideges volt, de nem mondott semmit, csak megölelt. A többi srác a kocsi másik végébe vonult át, elpakolták a cuccokat. Most valahogy kifejezetten örültem annak, hogy itt van velem….nem érdekelt, korábban mit mondtam, vagy gondoltam….akkor örültem neki, hogy utánamjött.

Belenyúlt a kabátja belső zsebébe és előszedte a mobilomat és a tárcámat. Kicsit elszontyolódtam, mert a nyakláncom nem volt ott. Észrevette szerintem, mert mindjárt a nyakamat nézte.

-Elvitték a láncodat is, igaz? Meglátszik, ahogy kitépték….itt a helye! – húzta végig az ujját egy kb 10 centis részen.

-Igen…kitépték a nyakamból….gondolom, az nem lett meg? Igaz?

Gergő nem válaszolt semmit, de egyszercsak felemelte a kezét….és a láncom ott volt a mutatóujjára csavarva…és a medál is rajta volt. Nem hittem a szememnek.

-Na? Mi jár a becsületes megtalálónak és őrangyalnak mindezek után? – kérdezte vigyorogva.

-A szája! – válaszoltam, majd megcsókoltam. Fogalmam sem volt róla, miért tettem, de élveztem a dolgot….a többi srác meg csak hüledezett, mi a franc van? – címszóval. Gergő is meglepve állt előttem, de egyáltalán nem úgy tűnt, hogy bánná a történteket…

-Gyere….hazaviszlek! – fogott azonnal kézen.

-És a többiekkel mi lesz? – kérdeztem.

-Jön értük egy másik kocsi….nem fognak gyalogolni! Nyugi.

Megköszöntem a srácoknak a segítséget…..ők pedig csak annyit válaszoltak, semmiség volt, nem tettek nagy dolgot vele, mindenesetre megnyugtattak, elintézték a pasikat, akik bántani próbáltak engem….mostanában nem lesz rájuk gondom, ez biztos….képzelem, miért!?

Beültem Gergő mellé, még mindig remegve….de már kicsit megnyugodva. Kis túlzás nélkül….megmentette az életemet, gyakorlatilag. Nem szólt hozzám egy szót sem, viszont….mikor egy pillanatra a váltón hagyta a kezét, rátettem az enyémet. Lepillantott rá, aztán erősen a sajátjába kulcsolta azt.