Ismét…

2010 június 28. | Szerző: bamby21

 Holt fáradtan estem haza. A gyereknek azt mondtam, hogy elestem és onnan származik a seb a számon. Balázs eljött Kornélért, hogy elvigye focizni. Neki is megakadt a szeme a sérülésemen, de neki is ugyanazt mondtam, akárcsak a gyereknek. Nem igazán hihette el a dolgot, láttam rajta hogy igen csak szkeptikus, főleg hogy mikor elindultak volna, megérkezett Gergő is….és bizony nem ugrottam rögtön a nyakába, mikor megláttam, mint szoktam. Balázs viszont nem kérdezett semmit….a tekintete viszont annál beszédesebb volt, mert feszülten várt néhány pillanatot, míg én oda nem mentem Gergőhöz, és legalább nem adtam egy puszit az arcára….hogy legalább Balázs gyanakvása kicsivel alábbhagyjon.

Valahol éreztem, bizony még kérdezni fog….lehet hogy nem panaszkodtam neki, de azt mindig tudta, hogyha van valami bajom…talán megérezte rajtam, talán csak szimplán lerítt rólam, még akkor is, ha éppen mosolyogni próbáltam….ő mindig tudta, ha valami nincs rendben velem.

Szóval…igen. Leültünk beszélni Gergővel, bár az ilyenkor “szokásos” távolságot megtartottam vele, erősen és szigorúan, főleg az elején.

-Be voltál tépve, mikor megütöttél, ugye?

-Be…

-Mindig beszívva jöttél hozzám?

-Nem…ha ide jöttem, akkor soha nem szívtam semmit….csak….múltkor….és meg is lett az eredménye…sajnos.

-Jah…meg. És….most mégis mi lesz akkor? Te mész balra én meg jobbra?

Gergő erre felkapta a fejét, de hirtelen nem tudott rá mit felelni. Ideges lett, nekiállt mászkálni. 

-Szerinted még egyáltalán van értelme rendbe tenni a dolgainkat? – szegeztem neki egyértelműen a kérdést.

-Ezt úgyis te döntöd el, nem? Rajtad múlik, hogy megbocsájtassz-e nekem vagy sem?!

-Végül is igen….de….ha én, “esetleg” szemet is hunynék efelett a dolog felett….neked is tenned kéne azért, hogy változzanak a dolgok, nem?!

-A munkára és a cuccra gondolsz, ugye?

-Arra bizony….nos?

Gergőt nem érdekelte, hogy mit szeretnék….távolabb maradni tőle vagy sem, nem engedte hogy elálljak mellőle, a kezeimre rátámaszkodott, amint én a szekrénynek dőltem. De nem csókolt meg….csak átölelt jó szorosan, és egy jó darabig nem is engedett el. 

-Megteszem, ami tőlem telik, rendben? De ígérni…nem tudok semmit….én már nem fogok megváltozni, tudod?

-….nem, mert a vér nem válik vízzé, igaz?

-Így van.

Gyűlöltem ezt a mondást, mert rengetegszer visszaköszönt már rám az életemben. Azzal is tisztában voltam ezáltal, hogy Gergőnél is maximálisan megállja a helyét…és mégcsak nem is túloz.

Van visszaút?!

2010 június 28. | Szerző: bamby21

 Másnap, bár még kicsit látszott, hogy feldagadt az ajkam, rendbe tudtam annyira hozni magam, hogy legalább elmehessek dolgozni. Gergő egész nap hívogatott, de nem reagáltam rá. Fájt amit tett, nem is igazán a pofon volt az, ami a legrosszabbkor jött, hanem hogy hazudott, méghozzá nem is keveset.

Ha kábítószerről volt szó, hajthatatlan voltam….gyűlöltem és nem tudtam azokat az embereket megérteni, akik ebbe menkülnek a problémáik elől, vagy éppen ettől érezték csak jól magukat…mint annak idején Balázs is tette.

Ebéd időben leléptünk kajálni a kolléganőmmel. Vesztemre, mire éppen visszaértünk, a munkahely előtt ott várt Gergő….én pedig ledermedtem először. Nem tudtam, mit tegyek…sem veszekedni nem volt kedvem már, de aztán békülni sem!

Gergő mindenesetre megállított és mindjárt megakadt a tekintete az alsó ajkamon lévő seben és duzzanaton.

-Ne haragudj Edina….nagyon hülye voltam! Fogalmam sincs mi ütött belém….én nem akartalak megütni…de nagyon elborult az agyam!

-Mégis megtetted!

-Ne haragudj, kérlek!

-Ezt nem itt és most fogom veled megbeszélni! Szóval, ha most megbocsájtassz….én mennék is, dolgozni.

-Egy percet várj még, légyszíves! – azzal visszahúzott magaelé. Nem tudtam a szemébe nézni….mert féltem attól, amit ott látnék, féltem önmagamtól és attól, hogyha megtenném, talán mindenféle-fajta gondolkodás nélkül megbocsájtanék neki. 

Akárhogyan is, akármilyen is….szerettem Gergőt, a magam érthetetlen, hülye módján, és bár fájt amit velem tett….nem éreztem most kivételesen azt, hogy mindjárt világgá kellene ettől szaladnom. Vagy a sarkamra állok és rendbe hozom a dolgokat, vagy….nem, és akkor ugyanott leszek, mint az Andrással való  szakításom után. Döntenem kellett, és én megtettem egy pillanat alatt:

-Nem kell hogy ettől elbízd magad….de, ha normális leszel….leülhetünk valamikor megbeszélni a dolgokat. Na?

Gergő nem válaszolt semmit, csak rábólintott. Azt azért láttam rajta, örült, hogy lehetőséget adok neki, magunknak arra, hogy TALÁN rendbehozzuk ezt az egész kapcsolatot…

Mikor a sors utolér…ismét:(

2010 június 26. | Szerző: bamby21

 Néhány nap kellett ahhoz, hogy bizony minden füstöm elszálljon Gergő hazugsága miatt és lenyugodjak, úgy rendesen. Kornél éppen mellettem tevékenykedett, mikor is jól összekente magát a nutellával….és minden mást is maga körül a konyhában. Beküldtem kezet mosni a fürdőbe, addig én rendet csináltam és nutella mentesítettem a komplett konyha bútort.

Egyszer csak a gyerek kirongyolt a fürdőből és valamit kihozott a tenyerében…

-Anya….találtam valami gyógyszert a mosógép mellett a földön, nézd?!

-Ejha, igen? – azzal megnéztem közelebbről is. Majdnem elájultam, mert ez bizony nem hagyományos gyógyszer volt, hanem….ecstasy. Egyik oldalán egy smilyval, a másikon pedig valami felismerhetetlen jellel. Egy biztos, ez nem algopirin, de nem is nospa volt!

-Nem találtál többet, ugye?

-Nem…csak ezt!

-Biztos? Ugye nem vettél be belőle? Ugye nem?

-Dehogy anya! Tényleg nem!

Remegett kezem-lábam, amint átnéztem az egész fürdőt, majd mikor Kornél elaludt, a lakást is. Nem mertem lefeküdni aludni, hátha Kornél nem mondott igazat és beszedett ebből a sz*rból…és valami baja lesz tőle! Folyton azt figyeltem, lélegzik-e még?! De úgy tűnt…igazat mondott. Nem lett gond belőle.

Elgondolkodtam és arra a mind dühítő, mind elkesírítő dologra jutottam, hogy ez csakis Gergőtől származhat, hiszen Balázs már van 3 napja is, hogy utoljára nálunk járt…..és a mosdót sem használta….én meg mivel nem élek ilyenekkel…kizárásos alapon, egy ember maradt fent a rostán….Gergő.

Aki persze megint csak este 11 után ért haza, jó kedve volt….feltűnően jó. Nekem viszont nem, én már dühöngtem, bár mégcsak magamban, de egyre jobban kezdtem annak esélyét látni, hogy ki fogok törni, valamilyen úton-módon biztosan. Gergő persze….ebből mit sem észlelt.

-Szivi…azt hiszem beszélnünk kellene egy-két dologról!

-Felőlem…. – vonta meg a vállát.

Előszedtem neki először a munkapapírokat a táskámból.

-Felvettek…igaz?

-Ja….de éhbérért.

-Ó, igen? És azt hiszem, megbeszéltük, hogy ez az egy feltételem van, hogy hozzádmenjek! Vagy nem? Egy normális munka…ennyi.

-Ennyi pénzért én nem megyek el dolgozni! Ne viccelj! Ez jól élni kevés, éhen halni meg sok! Nevetséges! Különben is…nem teljesen mindegy, honnan adom neked oda a rezsipénzt?

Megszólalni nem bírtam hirtelen a hallottakra.

-Igen? Remek…de akkor had kérdezzem meg, szerinted én eddig miből éltem meg és neveltem fel a gyerekemet? Ilyen pénzből!

-Az a te dolgod.. – vetette oda flegmán – én megszoktam hogy tele van a zsebem, kész!

Na, ekkor eldurranni készült már az agyam erősen.

-Most őszintén? Ennyire sz*rsz a dolgokra? Mitől ment el hirtelen ennyire az eszed? Talán ettől? – majd elé dobtam az “ekit” egy kis zacskóban.

Gergő nézte egy darabig, de nem szólt sokáig semmit, én viszont idebent már tomboltam….és úgy éreztem, megőrjít a hallgatásával. Két ököllel rácsaptam az asztalra, mire ő azonnal reagált is.

-Mi van?

-Ez a tied, igaz? A fiam találta meg…a fürdőben!

-Na és ha így van?

-Na és? Te barom! Tisztában vagy te azzal, ha véletlenül beszedte volna, akár bele is halhatott volna? És a másik…mióta cuccozol megint?

Gergő egy darabig hallgatott ismét, mire én megint bedühödtem:

-Válaszolj!

-Ne kiabálj velem!

-Felelj! Mióta?

-Mióta csak kiszabadultam….most elégedett vagy?

A döbbenettől mostmár én voltam az, aki nem jutott szóhoz. Gergő kicsit visszavett a hangerejéből de megtántorodott, mikor ellöktem magamtól. Sírni kezdtem és bementem a szobámba, de ő utánam jött. A viselkedése ekkorra azonban gyökeresen, majdhogynem 180′-os fordulatot vett. Elkomorodott, a tekintete semmitmondó lett és cseppet sem tűnt úgy….megbánta volna a dolgokat.

-Te normális vagy? Azóta csak hazudozol nekem, mióta ismét találkoztunk?

-Nem…nem hazudtam mindenben.

-Tudod mit? Engem már nem érdekel, mi volt igaz és mi nem!

-Ugyan miért?

Levettem az ujjamról a gyűrűt és a kezébe nyomtam.

-Már a hűségtesztnél ezt kellett volna tennem…de mostmár azt hiszem megérett rá  a dolog! Nekem emiatt ment tönkre az egész életem…a kábítószer miatt! Te pedig most ugyan ezt teszed, mint akkor….

-….Balázs? Igen? De ő akár mit is tett, megbocsájtottad neki, sőt….minden létező kapcsolatodat tönkretette a jelenléte és minden pasidat meg is csaltad vele! Vagy rosszul tudom?

-Hogy jössz te ahhoz hogy bármit is számonkérj rajtam!? Igen, úgy volt ahogyan elmondtad…de tudod mit? Akkor voltam hülye, mikor pont téged nem csaltalak meg vele! El kellett volna hogy bukjam azt a nyavajás tesztet…de nem, nem tettem meg! 

Gergő szikrát nem kapott a hallottaktól, de a lényeget még hátrahagytam, az csak ezek után jött:

-….nem tettem meg…pedig hidd el…nagy volt rá a kísértés! Jóval nagyobb, mint amit melletted bármikor is éreztem!

Gergő agyát elöntötte a lila köd…..és pofonvágott én pedig elestem. Mintha mi sem történt volna, felvette a kabátját és elment. Ekkor kezdtem aztán el sírni. Nem a pofon vagy az amiatti seb a számon fájt igazából….hanem az igazság, a tények: Kellett nekem ez a pofon ahhoz, hogy végre észheztérjek és tisztán lássak…mindent és mindenkit:(

“Munka” a kukában

2010 június 26. | Szerző: bamby21

 Egyik nap, munka után nekiálltam otthon rendet csinálni. Kornél a maga vackában rendezkedett…én szintén. Gergő rohadt módon szét tudja hagyni a holmijait, amit persze rendre nekem kell utána összeszednem. A papírzsepiket mindig a párnája alatt hagyja…..tucatszá, főleg most, hogy még valahol sikerült is elég alaposan megfáznia.

Összeszedtem őket és kivittem a kukába. Mikor beledobtam volna őket….valami szemetszúrt a kuka aljában: egy A4-es boríték volt beledobva, több oldalnyi papírral együtt, összetépve. Mivel, legjobb emlékeim szerint én nem kaptam semmi ilyet, kíváncsi lettem, mi van rajta, kinek szólt….és főleg, miért került ide.

A feladó az a cég volt, akikhez Gergő is jelentkezett. Gondoltam, biztosan elutasították és mérgében összetépte a levelet és ment a miszlibe. De nem….mert amint nézegettem a fecniket, azt sikerült belőle kivennem, hogy bár csak próbaidővel, de felveszik….(ugye a börtön miatt)

Hoppá! Akkor meg? Miért dobta ki a levelet? Nem értettem, mindenesetre a fecniket beletettem a táskámba, aztán gondoltam, majd ha hazaér, biztosan elmondja, mi a helyzet.

De nem…nem mondott semmit, sőt! Mikor megkérdeztem tőle, mi van a munkával, nem jelentkeztek-e azóta vagy reagáltak valamit a jelentkezésére, azt mondta, hogy nem. Hazudott….és bár magamban valósággal forrtam a dühtől, vártam míg kicsit lecsillapodok, aztán utána rákérdezek a dologra.

Fociiiiiiiii, Nóra és minden más

2010 június 26. | Szerző: bamby21

 Balázzsal az elmúlt időszakban azzal töltöttük időnk nagy részét, hogy a gyereket fárasztottuk….de szó szerint. Ugyanis Kornél felszabadította, az eddig általunk sem ismert energia-forrásait és minden túlzás nélkül látástól mikulásig pörgött, mint valami búgócsiga.

Én próbáltam vele az úszást, Gergő elment vele rollerezni, bicózni…de semmi eredmény. Volt hogy este 10-kor még könyörögtem neki, feküdjön végre le.

Aztán egyik este Balázs hatalmas vigyorral a képén hozta haza a gyereket…aki meg olyan fáradt volt, hogy alig élt.

-Mi van a gyerekkel? Hol voltatok?

-A gyerek fáradt….mert elvittem focizni.

-Focizni? Hova?

-A múltkor hallottam, hogy ilyen törpéket is el lehet vinni a sportcsarnokba focizni…és hát, megnéztük…..a gyereknek meg tetszett és játszott is…szóval, azt hiszem ez a mostani hyperaktivitási probléma is meg lett oldva! Mit szólsz!?

-Szóhoz sem jutok! Bezzeg mikor én kerestem ilyen lehetőséget, nem volt még!

-Látod? Mire jó az ember kapcsolatai? Úgyhogy, jövő héttől viszem a kisöreget focizni délutánonként, persze, ha neked sincs ellene kifogásod?!

-Végre valami jóra fordítottad őket….de amúgy…viheted, nyugodtan! Örülök, hogy sikerült egy ilyen lehetőséget találnod neki! Komolyan!

-Na, jah….és? Veled…vagyis veletek mi a helyzet? Rég beszélgettünk!

Ja…Vica esküvője óta szinte semmit, mert Balázs, csakis akkor jött, ha Gergő is itthon volt velem/velünk, nehogy valami gubanc legyen belőle. Oké is volt a dolog, viszont: Nóri valamiért megorrolt rám, elég rendesen, mert volt hogy találkoztam vele a városban, de még a fejét is elfordította….nemhogy köszönt volna. Fogalmam se volt, mi történt ami miatt így viselkedik….de aztán Balázs felvilágosított róla:

Nóra, mivel tudott róla, hogy 2 hónapja Gergő megkérte a kezemet, hát nekiállt nyaggatni a Balázst….hogy ez “bizony már neki is kijárna”….(íjha, igen???!!!) és hát, ahogy ő fogalmazott…a válasza csak ennyi volt: Nem…még nem!

Megkérdeztem, miért válaszolta neki ezt, hiszen olyan jól megvannak…erre:

-Nem akarom feleségül venni és kész! Nincs ezen mit magyarázni! Téged különben is miért érdekel ez?

-Mert velem bunkóskodik, hogy nekem összejött a dolog, neki meg nem. Irigy mintha muszály lenne, csak nem tudom, miért?

-És nekem azért kéne feleségül vennem, hogy veled normálisan viselkedjen? Most őszintén…

-Nem, én nem ezt mondtam, csak nem értelek, miért nem állapodsz meg végre!

-Valamiért nem megy! Nem tudom megmagyarázni miért….csak nem megy és kész!

-Oké, nyugi…megértettem.

-Mertem remélni….

-Öreglegény…höhöhö….:)

-Mi? Minek neveztél?

-Jól hallottad!

-Húúú….te kis….

-Micsoda?

-Inkább nem mondok semmit. – morogta, én pedig teli pofával vigyorogtam rá, miközben ő fortyogott a dühtől.

Jól elszivattuk egymást…és tök jó volt. Nem érdekeltek már a régi dolgok, nem vágtam semmi ilyet a fejéhez, mégha vitatkoztunk is valamiért, ő szintén nem. Egyre jobban kezdtem magam még a jelenlétében is érezni, tudtunk végre egymással normálisan beszélni….és ez igen nagy szó volt:)

Gergő viszont….hát, nem tudom….ilyenkor totál kivonta magát az életemből, ha Balázs is jelen volt, mert azt mondta, megbízik bennem, de vannak dolgok, amik csak Balázzsal kettőnkre tartoznak…ez pedig a gyereket érintő dolgok voltak, amiben persze mindig kikértem az ő véleményét is.

A munka dolog, ami Gergőt illeti…hát egyenlőre holtvágányon volt. Bár egy csomó helyre beadta a jelentkezését, a pozitív elbírálásra nem volt túl sok esély, mivel az erkölcsi bizonyítványa még nem volt tiszta. Persze, nem arról volt szó, hogy én tartottam volna el…mert pénze az volt mindig…de nem éppen tisztességes úton szerezte azt.

Csak úgy…valamit:)

2010 június 25. | Szerző: bamby21

 Nem igazán vártam ettől az egész lánykéréstől túl sokat….mert, én már valahogy úgy voltam vele, majd hiszem, ha látom, vagy eljutok egyáltalán odáig:(

Ettől függetlenül, persze, nagyon sokat változott bennem a Gergőről kialakult kép, ami a kapcsolatokhoz való hozzáállását illeti. Egyetlen feltételhez kötöttem az egészet: ha leáll a sefteléssel. Oké, marha sok lóvé van benne meg minden, de nekem fontosabb az, hogy nyugalomban élhessünk, mindannyian. (relatíve nyugodt az életem, hozzá teszem, persze:))

Majdnem két hónap telt el Vicáék lagzija óta, augusztus közepe van….szent isten. Kornél hamarosan visszamegy az oviba, jövő ilyenkor meg már a suli lesz terítéken, mint olyan.

A múltkor előkerült az egyik szekrény aljából egy doboznyi fénykép, mikor még terhes voltam Kornéllal és mikor még kicsi volt….olyan jó volt őket visszanézni, nagyon sok dolog eszembe jutott arról az időről. Akkor voltam életembe talán a legboldogabb, mikor ő megszületett….mert bár egyedül voltam vele, minden keserűségért kárpótolt az ő léte. 

Aztán jött a nagy hoppá….ugyanis találtam egy olyan képet…amin Kornél és Balázs van, együtt….erre a képre nem emlékeztem, hogy itt lenne nálam, de mindegy is. Még az “apai” nagyszülőknél készülhetett, nemsokkal azután, hogy Balázs felbukkant az életünkben….ismét, majd 4 év után.

Persze, gyerek mindjárt meglátta a kezemben a képet, el is csaklizta, mondván….neki kell ez a kép. Oké…nekem meg a lottó ötös, mégsem kapkodhatok utána:( de mindegy, mert a gyerek lenyúlta a képet, visszavonhatatlanul.

Ah…ja: anyámék annyit tudnak erről az egész lánykérésről, hogy bár idejekorán, de komolyra fordult (sztem csak komolyabbra, mint eddig volt) a kapcsolatom Gergővel, mindenesetre a lényeg, hogy nem szóltak bele a dolgaimba, ismét, mert szerintük az nem az ő dolguk:) Ezt kifejezetten tudom ennyi idő után is értékelni.

Nővérem nem volt oda a dologtól, Vica is csak fintorgott, mondván….ő bízott benne, hogy az esküvőjén talán ismét összejövök Balázzsal….de hát nem, ez van:(

Aztán: a legtutibb dolog:) Egyik nap kicsit kóvájogtam….elmentem a dokihoz és adott egy marékra való bogyit, hogy szedjem be. Oké…megtörtént, mert persze a diagnózis, jobb híján, de vírusos fertőzés volt. A gyógyszer hatott, jobban lettem, viszont…annyira lekötött a munka meg a hasonlók, hogy nem néztem bele a naptáramba, csak némi késéssel (10nappal) és akkor ugrott be: hoppácska….10 napja késik az a bizonyos, aminek nem szabadna késnie!!!!!

Persze, most nem a déli Budapest – Sopron interpiciről beszélek, gondolom, azt mindenki sejti:) Hozzá kell tegyem…tanultam a magam baján…biztos ami biztos alapon, mert én már megjártam vele, semmit sem bíztam az elmúlt években a véletlenre, ha szex került terítékre….ergó….védekezni kell…a pasinak is. Oké…végiggondolva a dolgot…megvolt, mind a két részről a dolog….szóval, ha csak nem szállt meg a szentlélek, tippem sincs, hogy eshettem “elméletileg” teherbe?????

Megmondtam Gergőnek is a dolgot, aki viszont azonnal le is lépett és 3 terhességi teszttel a zsebében jött vissza….mert parázott mintha muszály lett volna. Én nyugodt voltam, mert úgy gondoltam, hacsak valami szarvashibát el nem követtünk, akkor csak a biológia az okolható a testem megmagyarázhatatlan viselkedésére….nem egy újabb terhesség.

Gergő a lelkemre kötötte, csináljam meg mind a hármat, nehogy tévedjünk…aztán kopp legyen a storyból végül. Megcsináltam…és negatív lett, mind a három. Erre csak ennyit felelt:

-Csessze meg! Nem gondoltam volna, hogy ennyire örülni fogok egy nem-nek!

Meglepődtem, bár tudtam, hogy nincs semmi gáz….szóval nem paráztam emiatt. Mindenesetre, megkérdeztem:

-Alig két hónap után megkérted a kezem, a gyerektől meg kishíján világgá mennél?

-Dehogy, nem így gondoltam…csak, az teljesen más. Azt tutira nem sietném el…mert azzal neked kéne megküzdened, kihordani, megszülni….nem lehet valami hepi a dolog, szerintem…meg…ez nem olyan dolog, mint amit én tettem…egy gyereket nem lehet visszacsinálni…de a gyűrűt bármikor visszaadhatod mindenféle következmény nélkül….érted?!

-Értem. Szerinted…én visszaadnám neked a gyűrűt?

-Nem szó szerint értettem…

-Tudom….szóval?

-Fogalmam sincs….hacsak valami nagy baromságot nem teszek, akkor talán nem.

-Na látod!

Gergő a 4 hónap alatt sem változtatott a viselkedésén, most is álandóan “megszorongatott” amikor csak alkalma nyílt rá…így ez most sem volt másképp. Szerettem mikor ezt csinálta, bár olyan erő volt a karjaiban, hogy sokszor már azt hittem, megfojt:)

Az egyetlen, amit nem mondott, és nem is akartam igazából hallani, az a bizonyos varázsszó volt…a “szeretlek”…én se mondtam, ő sem. Ez így volt helyes…éreztettük a másikkal millió egyezer módon, hogy vagyunk a másik felé…nem kellett ehhez egy ilyen agyongyötört szó. Nekem legalább is biztosan nem!

Kornél a csajokról:)

2010 június 24. | Szerző: bamby21

Ahogy ott maradtam kettesben Gergővel, valami kimondhatatlanul nyomasztó érzés lett rajtam úrrá. Féltem…bár nem tudtam megmondani mitől…

Gergő nem bírt magával, össze vissza ölelgetett, csókolgatott, egészen kezdett az agyamra menni vele…:) Bár, talán egy pillanatig magamnak sem tudtam beismerni, de azt gondoltam, igen, jól döntöttem. Az életemet én irányítom és ennek így kellett alakulnia ahhoz talán, hogy én végre új fejezetet tudjak bennne nyitni.

Mikor Kornél már erősen álmosodni kezdett, odatántorgottt hozzám, hogy visszamentem, és az ölembe kéreckedett. Meglátta a gyűrűt az ujjamon és felcsillantak a szemei:

-De szép! Honnan van?

-Gergőtől kaptam.

-Ennyire szerelmes beléd, anya?

-Úgy tűnik, igen.

-Apa már tudja?

-Igen.

-És mit szólt rá?

-Semmit…apának is ott van a barátnője, mit szólt volna rá?

-Nem tudom…én nem vagyok az apa…

-Oké…tudom…

-És…akkor te leszel majd a menyasszony legközelebb?

-Lehet…

-Oké…de akkor addigra nekem helyesebb kísérőt keressetek, mert ez a Zsófi nagyon fárasztó volt! És nem is volt valami szép!

-Ne válogass! Mégcsak 5 éves vagy…érd be azzal ami van!

-Nem….a Zsófi nekem nem kell…álandóan táncolnom kellett vele! Utálok táncolni! (mondom én hogy tiszta apja)

-Oké…és milyen kísérőt szeretnél?

-Olyan szépet, mint te vagy anya!

Megöleltem az én kis kézengúzomat…olyan jó volt tudni, hogy akármilyen hülyén is alakulnak a dolgaim pasi téren, ennek a kis törpének akkor is én leszek a legfontosabb:) Imádom:)

Hűségteszt és lánykérés

2010 június 24. | Szerző: bamby21

 Mikor odaértünk az étterembe, már kicsit lenyugodtam. Bár Balázst is meghívták a vacsorára, nem sok kedve volt maradni. Nem szereti az ilyen felhajtásokat…ennyi. Mindenesetre, Marci rávette, legalább maradjon a vacsorára, aztán utána mehet amerre akar. Így is lett. Lefoglalta magát, mert találkozott egy-két ismerőssel, azokkal állt neki beszélgetni.

Vacsora után, odajött elköszönni, hogy ő mostmár tényleg lelép, mert már besokallt a mulatós zenétől:) 

-Na….én akkor most már megyek, rendben?

-Ennyire rühelled az esküvőket?

-Kis túlzás nélkül. – aztán elnézett a fejem fölött és odahajolt hozzám – És…amint látom, bár késve, de megérkezett az eredeti kísérőd is, ott ni!

Megfordultam, és valóban, ott volt Gábor, gipsszel a kezén. Remek – így magamban, de mire ezt kimondtam volna, Balázs már el is indult kifelé. Utána mentem, de Gábor persze megállított.

-Bocs, de most dolgom van! – mondtam, majd Balázs után mentem a parkolóba.

Már levette az öltönykabátot és éppen a nyakkendőjétől próbált szabadulni. Ismét segítettem neki…

-Hova sietsz ennyire? Nóra időre hazarendelt, vagy mi?

-Persze! Az! Ne nézzél már papucsnak!

-Oké….csak kérdeztem, nyugi van! – mondtam, azzal a kezébe nyomtam a nyakkendőjét, és kigomboltam az első gombot az ingjén. Vigyorogni kezdett.

-Nosztalgia, nosztalgia?

-Mi?

-Ez….vetkőztetsz!

-Te….húúú….nem vagy normális, dehogy is vetkőztetlek!

-Akkor?

-Vedd úgy hogy hozzád sem értem, oké?!

-Rendben…de akkor te is!

-Ugyan mit?

-Ezt… – azzal lehajolt hozzám, hogy megcsókoljon, de én nem engedtem.

-Bolond vagy? Te magad mondtad, hogy nem fogod hátba szúrni a legjobb haverodat, nem?

-De…de ez téged bármiben is meggátol, hogy én mit mondok?

-Igen… 

-Miért?

-Mert én Gergőt szeretem….nem téged! – makogtam zavartan.

Azzal Balázs egyből visszavonulót fújt. Nézett rám egy darabig, aztán kivette a mobilját a zsebéből…és tárcsázott:

-Na! Szevasz! Jöhetsz….te nyertél….átment a hűségteszten! – azzal ki is nyomta.

-Micsoda? Milyen teszt? És te most egyáltalán kivel beszéltél?

-Velem. – mondta az ismerős hang a hátam mögül, Gergő.

-Te itt? Elmagyarázná nekem végre valaki, mi a franc folyik itt? Milyen hűségteszt?

Gergő és Balázs egymásra nézett. Akkor minden világossá vált előttem. Gergő kíváncsi volt rá, hogy viselkedek Balázzsal, kettesben….tombolni tudtam volna dühömben, de lenyeltem a dolgot, még egy darabig kibírom-alapon.

-Kinek volt az ötlete ez az egész?

-Az enyém. – felelte Balázs.

-És mire volt ez jó? – fordultam Gergőhöz.

-Arra…hogy megbizonyosodjak róla…hogy jól döntöttem.

-Mégis miben?

Balázs és Gergő ismét összenézett, nem értettem, mi a franc bajuk van, de a kérdésemre minél előbb választ akartam!

-Gergő…kérdeztem valamit!

Ő még egy darabig hezitált, aztán belenyúlt a zsebébe, de nem láttam, mit vett ki belőle, ahhoz már túl sötét volt.

-Csak…kiterveltem ellened valamit….és meg akartam róla bizonyosodni…hogy biztosan megfelelsz-e majd a dolognak!

-Magyarul?

-Hozzám jössz feleségül, Edina?

Azt hittem, ott a helyszínen elájulok! Túlzás nélkül. Balázs tekintete idegesen cikázott köztünk….várta ő (is) a válaszomat. Remegni kezdett a kezem az idegességtől, és akkor egy pillanatra beugrott valami még múltkorról. 

Egyik éjjel Gergő nem tudott elaludni, aztán felkeltett engem is, hogy ő unatkozik, beszélgessek vele, mindezt hajnali 2-kor. Örültem…megkérdezte, hányszor voltam már eddigi életem során igazán szerelmes…mondtam neki, hogy isten igazából, kétszer (Balázsba, ugye, és gimiben egy Tomi nevű évfolyamtársamba)(Andrásba nem voltam az, erre rájöttem aztán később) Megkérdeztem tőle, ő hányszor…mire azt válaszolta, csak egyszer…és azt hiszem, ez éppen most van…

-Ugye…ez most csak egy vicc?

-Nem. – felelte Gergő feszülten – Szóval? Mi a válaszod? Hozzám jössz?

Ennél lehetetlenebb helyzetbe még az életben nem voltam, esküszöm! Ez már horrorisztikus, komolyan! De aztán döntöttem, ahogy annak idején Balázs is tette, míg mi távol voltunk: továbblépek….

-Igen…hozzád megyek feleségül!

Ahogy Gergő örömében felkapott és magához ölelt, Balázson akadt a szemem, akaratlanul is…ő már nem nézett rám, csak állt a kocsi mellett lehajtott fejjel….aztán odajött elköszönni.

-Na, fiatalok! Akkor…amint elnézem, itt már nincs rám szükség, szóval…én most mennék is!

-Kössz mégegyszer! – mondta neki Gergő, amint egy pillanatra összeölelkeztek.

Néztem Balázsra, amint odaállt elém, aztán adott egy puszit a homlokomra.

-Remélem…mostmár boldog leszel! Megérdemelnéd…

Alig bírtam visszanyelni a könnyeimet….nem ismertem magamra, olyan szomorúság és boldogság lett rajtam egyszerre úrrá, nem is tudtam hirtelen, miért akarok valójában sírni….

Gergő egy nagyon szép karikagyűrűt vett nekem….semmi extra nincs rajta….de nekem mégis nagyon tetszik….az egyik szemem sír, mert továbbléptem, és fájdalmasabb volt, mint vártam, a másik szemem pedig nevet…mert…talán most sikerül az, ami 5 éve eddig nem…révbe érnem?!

A kísérő(m)

2010 június 23. | Szerző: bamby21

 Megmondom őszintén, kicsit félve indultam neki a szombatnak, ugyanis még mindig nem tudtam, hogy vajon Vicáék ki a francot szerveztek be mellém, mint kísérőt. Mindegy. Mire összeszedtem a cuccaimat, felöltöztettem a gyereket, mert ugye ő volt a gyűrű vivő….mehettem is Vicáékhoz, mert ott volt a gyülekező.

Érdekes volt, hogy 6-an osztoztunk a nappalin, meg ugye persze plussz a Vica mamájáék, a fodrász csaj. Nem tudom miért, de valahogy volt egy furcsa érzés bennem. Nem tudtam igazából bemérni, mi is okozhatja….így idővel próbáltam nem foglalkozni vele. 1 órával indulás előtt már készen voltam, de a többi csajjal ellentétben az én kísérőmnek még nemvolt se híre se hamva.

Egyre idegesebb lettem és tipródtam, főleg, hogy meghallottam amint két csaj rajtam nevet emiatt. Szóltam Vicának, hogy bár fogalmam sincsen, kit szántak mellém, szóljon az illetőnek, hogy igyekezzen időben ideérni azért….ha nem túl nagy kérés.

Vica félrevonult telefonálni, aztán 20 perc múlva hatalmas mosollyal az arcán közölte….”megjött a pasi”. Éppen a ruhámat igazgattam magamon, mikor is hallottam, amint a gyerek valakivel beszélget odakint. Aztán jött a döbbenet. A gyerek nekiállt valamiért kiabálni, én pedig megfordultam, és egy pillanatig azt hittem, rosszul látok. Balázs állt az ajtóban, a kezén a gyerek csimpaszkodott, aztán ennyit mondott az apjának:

-Ugye milyen szép az anya?  Apa!?! Ugye milyen szép az anya? Olyan mint a hercegnő a mesében…annak is ilyen ruhája van!

Alig ismertem rá! De most komolyan! Talpig elegáns volt, úgy bizony! Fekete öltöny, bézs színű inggel és hozzá illő nyakkendő. Ja…és a legjobb….meg volt borotválkozva:) Na…de aztán ő is csak nézett rám, mint a borjú arra a bizonyos új kapura…mögöttem a többi csaj egy szempillantás alatt elhallgatott, főleg mikor odamentem Balázshoz, a gyerek meg még mindig visítozott, mert az apja még ekkor sem bírt szólni semmit:)

-Apa!!!! Hallottad mit kérdeztem?

-Persze, kisöreg…hallottam! Igen…anya nagyon csinos, tényleg! Olyan mint egy hercegnő…

-Tudtam! Én megmondtam! – lelkendezett a gyerek.

-Hát te?

-Hát…én leszek a kísérőd! Talán baj?

-Nem…de azt hittem, te nem szereted az esküvőket?! Vagy tévedek?

-Marci hívott fel…a gyerek meg rábeszélt hogy vállaljam el. Ennyi. De nem tévedtél, mert nem szeretem…

-Kornél? Mégis mit mondott a gyerek?

-Azt, hogy az ő anyukája lesz ma a legszebb….és segítenem kell, hogy annak is érezze magát.

-Már megint kevert….magyarul?!

-Nincs ezzel semmi baj. – legyintett, majd a tükör elé állt megigazítani a nyakkendőjét, de mivel nem boldogult vele, segítettem neki – Amúgy meg, anya ma tényleg olyan mint egy hercegnő…szóval, apának kutya kötelessége gondoskodni róla, hogy úgy is érezze magát, nem? – azzal a tükör felé fordított és megigazította a ruhám pántját.

-Nagyon jól áll neked ez a ruha! Csinos vagy benne. – mondta, miközben a kezeit lecsúsztatta a karjaimon. Olyan volt, mint az áramütés….esküszöm. Kicsit arrébb álltam tőle, ő pedig elégedetten fixírozott végig. Szerintem direkt csinálta….kiváncsi volt, mit reagálok rá….

Érdekes volt a városházáig vezető út. Mert persze unaloműzés gyanánt nekiállt a Gergővel való kapcsolatomat forszírozni.

-Most őszintén….mi jön be neked a haveromon?

-Legalább ma napoljuk ezt a témát! Könyörgöm!?

-Na…válaszolj már!

-Minden…ez megfelel?!

-Nem…részletesebben, ha kérhetném!

-Nem, nem kérheted, mert semmi közöd hozzá, oké?

-Na!!!!

-Normálisan viselkedik velem, jól néz ki, lehet vele beszélgetni….és….

-És? És jó az ágyban, igaz?

-Nem….nem…

-Szóval nem jó?

-Nem! Fejezd már be! Nem ezt akartam mondani! Különben is…ahhoz már végképp nincs közöd hozzá, ott milyen!

-Nálam jobb?

-Balázs!!!! Ezt nem hiszem el! Fejezd be!

-Nem, amíg nem válaszolsz! Szóval? Jobb nálam?

-Te hülye vagy!

-Nem éppen, csak kíváncsi….

-Nem hasonlítgatlak össze minden pasimmal, nyugi! Most se tettem, elhiheted!

-Nem hiszem el….szóval, válaszolsz végre?!

-Nem!

-Akkor nem jobb nálam…tudtam én!

-Én ilyet nem mondtam egy szóval sem!

-Hallgatás beleegyezés…nem mondtad hogy jobb lenne, szóval nem az! Nem tudott engem űberelni….milyen meglepő?! 

-Öntelt bunkó vagy, ugye tudod?!

-Tudom…viszont rohadt jó vagyok az ágyban!

-Ez már beteges!

Balázs egy darabig vigyorgott elégedetten, aztán mikor megálltunk, odahajolt hozzám:

-Nem beteges….mert ha akarnám, téged is bármikor megkaphatnálak…de vagyok olyan rendes, és nem szúrom hátba a legjobb haveromat, tudod?!

-És azzal ugye tisztában vagy, hogy ez egyáltalán nem rajtad múlik?

-Hanem?

-Rajtam…

Balázs elmosolyodott, aztán az ujját végighúzta a számon….esküszöm egy pillanatra olyan volt, mintha meg akart volna csókolni…de én meghátráltam, Balázs viszont visszahúzott maga elé.

-Látod, látod? Zavarba jöttél….ez mégis minek a jele? Azé, hogy nem vagyok neked még most sem közömbös….nem?!

Olyan közel hajolt hozzám, hogy alig csak egy centi volt az arcunk közt….egy pillanatra visszatartottam a lélegzetemet is, meg se mertem mozdulni. Megint összeugrott a gyomrom és remegni kezdtek a lábaim….és hát igen…ez volt Balázs célja, hogy felmérje, miként reagálok a közelségére. 

Magamon is meglepődtem, mit váltott ki belőlem ez az egész….mindenesetre, mikor elkezdődött a szertartás, mi már nem tudtunk leülni, így az utolsó sorban a fal mellett álltunk meg. Balázs nekidőlt, aztán odahúzott magaelé és megfogta a kezeimet. Mikor nagynehezen kivettem őket az övéből, nem adta fel a dolgot….átfogta a derekamat, magammellé fogva a kezeimet, hogy még mozdulni se tudjak. Kb 5 percig bírtam így, aztán szóltam neki:

-Engedd el a kezeimet legalább….nem érdekel ha átölelsz….de a kezeim már lezsibbadtak.

Balázs elengedte a kezeimet végre, én pedig igyekeztem úgy tenni, mint akit nem zavar, hogy a pasiján kívül…éppen most egy másik srác ölelgeti…az ex-e:(

Koszorúslány mellé, kísérő kerestetik, sürgősen!

2010 június 23. | Szerző: bamby21

Szóval, péntek este átmentem Vicáékhoz még egy utolsó nagyvizitre. Vica persze full ideg volt, bemeséltemagának, hogy valami tuti biztosan rosszul fog elsűlni a lagzin, meg hasonló…nem győztem megnyugtatni, hogy minden oké, semmi gond nem lesz. Marci elugrott valahova, így Vicám kapva kapott az alkalmon, nekiállt a Balázsos.dolgot elemezni.

 -Most őszintén? Egy hét kellett ahhoz, hogy leesen a tantusz? Csókolóztál a Balázzsal….és?

-Nem is voltál emiatt kiakadva?!

-Dhogynem…Balázs…Balázs mindjárt azt vágta a fejemhez, hogy biztos azért cirkuszolok, mert féltékeny vagyok!

-És? Féltékeny voltál?

-Dehogy! Vica…ne gyere te is ezzel a marhasággal!

-Nem hülyeség….

-Nem, tényleg nem! – morogtam.

-Oké…tegyük fel, nem voltál az….akkor meg mi a francért kérted őt számon? Mégis?

-Mert te férjhez fogsz menni….és…ennyi! Nem kellett volna ezt megtenned, szerintem….legalább is.

-Ja….úgy! Az meg gondolom teljesen más szitu, hogy te a Gergővel összejöttél, nemigaz?

-Most mi van? Ennyire elvette az eszedet az a csók vagy mi? mi köze van ennek a Gergőhöz?

-Bocs…igazad van…te tudod! Ezt nem kellett volna, ne haragudj!

-Semmi gond…én sajnálom…hogy éppen téged akarlak kioktatni, mikor holnap feleségül fogsz menni a pasidhoz…én meg….lassan 5 éve nem tudok senki mellett megállapodni! Gáz!

-Ugyan szivem! Ez nem jelent semmit…ez csak egy papír….te pedig ugyanúgy egy gyönyörű és okos nő vagy, akiért sok pasi odaadná szerintem a lelkét is…majd te is megállapodsz, egyszer biztosan!

-Kössz szivi, aranyos vagy!

Ekkor Marci hazaért mi pedig jegeltük a témát. Idegesen tipródott egy darabig, aztán félrehívta Vicát, aki aztán rövid időn bellül nekiállt kiabálni és szitkozódni valami miatt. Fal fehér arccal végül de közölte velem is a mivan-t:

-Gábort valami baleset érte favágás közben…és nem tud eljönni az esküvőre.

-Ergó: nem leszek koszorúslány! Igaz?

-De! Muszály..a legjobb barátnőm vagy, ott kell lenned neked is!

-Kísérő nélkül elég nehéz lesz…

-Megoldom!

Tudtam, vagyis sejtettem, hogy valószínüleg Gábornak kutya baja sincsen, csupán ki akar velem b*szni, mert nem voltam neki hajlandó megállni, annó. Ez persze nem 100%, de erős volt a gyanúm rá…habár, tűzoltóként a sérülést, mint olyat sem lehet teljes egészében kizárni, hiszen ez a munka sem éppen egy életbiztosítás. Nem tudom. Közben Vica nekiállt telefonálgatni, Marci szintén. Kb fél órát ültem egyedül a kanapéjukon, mire nagy nehezen visszakeveredtek a lakásba…elégedet vigyorral a képükön. Vica aztán felsóhajtott:

-Megmentettük a holnapi koszorúslány-kísérő kérdését.

-Ó…igen?

-Aha…szereztem melléd kísérőt.

-Kit?

-Az titok….majd holnap meglátod!

Bummm…..remélem Marci valamelyik lúzer haverját szervezték le mellém…annak kifejezetten örülni fogok, komolyan! Mindenesetre, kiváncsi vagyok…szóval…holnap esküvő.

Olyan szuper lett amúgy a ruhánk!!! Néhány hónapja nekiálltam kicsit szolizni is, hogy ne fakítsak annyira még rá a ruhára…és az összhatás szuper lett…a barnás bőrömön nagyon jól mutat ez a krém vagy vaníliás vagy tudom is én milyen szín….a lényeg: Csini leszek….ismét:)