A kísérő(m)

2010 június 23. | Szerző: bamby21 |

 Megmondom őszintén, kicsit félve indultam neki a szombatnak, ugyanis még mindig nem tudtam, hogy vajon Vicáék ki a francot szerveztek be mellém, mint kísérőt. Mindegy. Mire összeszedtem a cuccaimat, felöltöztettem a gyereket, mert ugye ő volt a gyűrű vivő….mehettem is Vicáékhoz, mert ott volt a gyülekező.

Érdekes volt, hogy 6-an osztoztunk a nappalin, meg ugye persze plussz a Vica mamájáék, a fodrász csaj. Nem tudom miért, de valahogy volt egy furcsa érzés bennem. Nem tudtam igazából bemérni, mi is okozhatja….így idővel próbáltam nem foglalkozni vele. 1 órával indulás előtt már készen voltam, de a többi csajjal ellentétben az én kísérőmnek még nemvolt se híre se hamva.

Egyre idegesebb lettem és tipródtam, főleg, hogy meghallottam amint két csaj rajtam nevet emiatt. Szóltam Vicának, hogy bár fogalmam sincsen, kit szántak mellém, szóljon az illetőnek, hogy igyekezzen időben ideérni azért….ha nem túl nagy kérés.

Vica félrevonult telefonálni, aztán 20 perc múlva hatalmas mosollyal az arcán közölte….”megjött a pasi”. Éppen a ruhámat igazgattam magamon, mikor is hallottam, amint a gyerek valakivel beszélget odakint. Aztán jött a döbbenet. A gyerek nekiállt valamiért kiabálni, én pedig megfordultam, és egy pillanatig azt hittem, rosszul látok. Balázs állt az ajtóban, a kezén a gyerek csimpaszkodott, aztán ennyit mondott az apjának:

-Ugye milyen szép az anya?  Apa!?! Ugye milyen szép az anya? Olyan mint a hercegnő a mesében…annak is ilyen ruhája van!

Alig ismertem rá! De most komolyan! Talpig elegáns volt, úgy bizony! Fekete öltöny, bézs színű inggel és hozzá illő nyakkendő. Ja…és a legjobb….meg volt borotválkozva:) Na…de aztán ő is csak nézett rám, mint a borjú arra a bizonyos új kapura…mögöttem a többi csaj egy szempillantás alatt elhallgatott, főleg mikor odamentem Balázshoz, a gyerek meg még mindig visítozott, mert az apja még ekkor sem bírt szólni semmit:)

-Apa!!!! Hallottad mit kérdeztem?

-Persze, kisöreg…hallottam! Igen…anya nagyon csinos, tényleg! Olyan mint egy hercegnő…

-Tudtam! Én megmondtam! – lelkendezett a gyerek.

-Hát te?

-Hát…én leszek a kísérőd! Talán baj?

-Nem…de azt hittem, te nem szereted az esküvőket?! Vagy tévedek?

-Marci hívott fel…a gyerek meg rábeszélt hogy vállaljam el. Ennyi. De nem tévedtél, mert nem szeretem…

-Kornél? Mégis mit mondott a gyerek?

-Azt, hogy az ő anyukája lesz ma a legszebb….és segítenem kell, hogy annak is érezze magát.

-Már megint kevert….magyarul?!

-Nincs ezzel semmi baj. – legyintett, majd a tükör elé állt megigazítani a nyakkendőjét, de mivel nem boldogult vele, segítettem neki – Amúgy meg, anya ma tényleg olyan mint egy hercegnő…szóval, apának kutya kötelessége gondoskodni róla, hogy úgy is érezze magát, nem? – azzal a tükör felé fordított és megigazította a ruhám pántját.

-Nagyon jól áll neked ez a ruha! Csinos vagy benne. – mondta, miközben a kezeit lecsúsztatta a karjaimon. Olyan volt, mint az áramütés….esküszöm. Kicsit arrébb álltam tőle, ő pedig elégedetten fixírozott végig. Szerintem direkt csinálta….kiváncsi volt, mit reagálok rá….

Érdekes volt a városházáig vezető út. Mert persze unaloműzés gyanánt nekiállt a Gergővel való kapcsolatomat forszírozni.

-Most őszintén….mi jön be neked a haveromon?

-Legalább ma napoljuk ezt a témát! Könyörgöm!?

-Na…válaszolj már!

-Minden…ez megfelel?!

-Nem…részletesebben, ha kérhetném!

-Nem, nem kérheted, mert semmi közöd hozzá, oké?

-Na!!!!

-Normálisan viselkedik velem, jól néz ki, lehet vele beszélgetni….és….

-És? És jó az ágyban, igaz?

-Nem….nem…

-Szóval nem jó?

-Nem! Fejezd már be! Nem ezt akartam mondani! Különben is…ahhoz már végképp nincs közöd hozzá, ott milyen!

-Nálam jobb?

-Balázs!!!! Ezt nem hiszem el! Fejezd be!

-Nem, amíg nem válaszolsz! Szóval? Jobb nálam?

-Te hülye vagy!

-Nem éppen, csak kíváncsi….

-Nem hasonlítgatlak össze minden pasimmal, nyugi! Most se tettem, elhiheted!

-Nem hiszem el….szóval, válaszolsz végre?!

-Nem!

-Akkor nem jobb nálam…tudtam én!

-Én ilyet nem mondtam egy szóval sem!

-Hallgatás beleegyezés…nem mondtad hogy jobb lenne, szóval nem az! Nem tudott engem űberelni….milyen meglepő?! 

-Öntelt bunkó vagy, ugye tudod?!

-Tudom…viszont rohadt jó vagyok az ágyban!

-Ez már beteges!

Balázs egy darabig vigyorgott elégedetten, aztán mikor megálltunk, odahajolt hozzám:

-Nem beteges….mert ha akarnám, téged is bármikor megkaphatnálak…de vagyok olyan rendes, és nem szúrom hátba a legjobb haveromat, tudod?!

-És azzal ugye tisztában vagy, hogy ez egyáltalán nem rajtad múlik?

-Hanem?

-Rajtam…

Balázs elmosolyodott, aztán az ujját végighúzta a számon….esküszöm egy pillanatra olyan volt, mintha meg akart volna csókolni…de én meghátráltam, Balázs viszont visszahúzott maga elé.

-Látod, látod? Zavarba jöttél….ez mégis minek a jele? Azé, hogy nem vagyok neked még most sem közömbös….nem?!

Olyan közel hajolt hozzám, hogy alig csak egy centi volt az arcunk közt….egy pillanatra visszatartottam a lélegzetemet is, meg se mertem mozdulni. Megint összeugrott a gyomrom és remegni kezdtek a lábaim….és hát igen…ez volt Balázs célja, hogy felmérje, miként reagálok a közelségére. 

Magamon is meglepődtem, mit váltott ki belőlem ez az egész….mindenesetre, mikor elkezdődött a szertartás, mi már nem tudtunk leülni, így az utolsó sorban a fal mellett álltunk meg. Balázs nekidőlt, aztán odahúzott magaelé és megfogta a kezeimet. Mikor nagynehezen kivettem őket az övéből, nem adta fel a dolgot….átfogta a derekamat, magammellé fogva a kezeimet, hogy még mozdulni se tudjak. Kb 5 percig bírtam így, aztán szóltam neki:

-Engedd el a kezeimet legalább….nem érdekel ha átölelsz….de a kezeim már lezsibbadtak.

Balázs elengedte a kezeimet végre, én pedig igyekeztem úgy tenni, mint akit nem zavar, hogy a pasiján kívül…éppen most egy másik srác ölelgeti…az ex-e:(