Alku:)

2010 július 7. | Szerző: bamby21

 Balázsnak megemlítettem, hogy kellene megint kísérő egy esküvőre…..magam mellé. Erre:

-Miért nem szólsz a lánglovagnak?

-Hülye!

-Mondd azt hogy nem jó ötlet?

-De, az! Fantasztikus….

-Na jó….nem piszkállak! Mikor lenne? Vennem kéne inget meg nyakkendőt is….

-Még majdnem egy hónap.

-Oké…akkor még belefér.

-Ott maradsz velem a vacsorán is?

-Azt nem ígérem!

-Légyszives! Nincs kedvem szólózni…

-Mert? Ha meg ott maradok veled, nem fognak tudni körbeudvarolni a pasik téged!

-Nem azért megyek, hogy pasizzak….

-Biztos?

-Szerinted? Akkor nem hívnálak el!

-Oké…..de akkor van egy feltételem!

-Puff neki! Na….jó! Mi volna az?

-Nem mint az ex-pasid leszek ott….

-Hanem?

-Úgy mutatsz be mindenkinek, mint a pasidat….

-Felőlem….de miért is?

-Mert akkor legalább én se csajozok majd! – mondta vigyorogva.

-Aha….mert te olyan gyerek vagy, akit ez visszatartana attól, hogy csajozzon, nemigaz?

-Aha. – felelte.

-Oké….de akkor ott maradsz!?

-Igen.

Na, jó…..kíváncsi leszek én arra, mármint hogy valóban fintorgás nélkül képes lesz-e végigcsinálni az egészet. Arra meg pláne, mi fog kisűlni abból, hogy mint a pasim, lesz mellettem, s nem mint az exem….?!

Focimeccs:)

2010 július 6. | Szerző: bamby21

 Balázs meglepődött, mikor meglátott, mert bizony megerőltettem magamat és kicsit rendbeszedelőcködtem:)….hajmosás, icipici smink, és bár melegítőbe mentem….jól jártam, mert néhány belevalóbbnak tűnő csaj bizony magassarkúba kopogott be a sportcsarnokba….és bizony érdekesen néztek rájuk:)

Szóval, jah….jó voltam ismét:)

Megnéztük a gyerekek meccsét, és bár a fiam gólt ugyan nem lőtt, de adott két gólpasszot és sárgát se kapott, pedig az apja szerint azt rendszeresen begyűjti ilyen alkalmakkor:) Jól játszott és mi nagyon büszkék voltunk rá…aztán hirtelen Balázsék leléptek. Ültem a padon, mikor egyszercsak megjelent mellettem átöltözve…..mert ők is fociztak egy társasággal.

-Megnézel minket is? – kérdezte.

-Naná….úgyis régen röhögtem már igazán jót! – mondtam vigyorogva.

-Profik vagyunk, mindenkit lesöprünk majd a pályáról, figyeld csak meg!

-Oké….legyen igazad!

Balázs észrevete, hogy nincs rajtam a gyűrű….felemelte a kezemet és rámutatott:

-Otthon felejtetted?

-Igen….

-Ja….értem. – komolyodott el.

-…..végleg…

Balázs elmosolyodott, én pedig megsimogattam kicsit a kezét. Már éppen odahajolt volna hozzám, mikor az egyik haverja odakiálltott:

-Gyere már…ne most csajozz! Majd a meccs után ráérsz!

-Pofa be! – morogta vissza.

-Menj csak…..én itt leszek, oké?

-Rendben….

És igaza volt….egész jól játszottak:) Bár röhögni azért még emellett is sikerült egy kicsit. Megvártam míg összeszedelőcködnek, aztán elindultam vele és még néhány csapattársával a parkolóba. Jó fejek voltak a srácok….dőlt belőlük a hülyeség, de rendesen. Kitaláltuk, estére csajostól mindenestől átjönnek hozzám, vagyis Balázshoz és hozzám sörözni és pizzázni:) Nem bírtam magammal, megkérdeztem Balázst:

-Ebből megint balhé lesz Nórinál!

-Ugyan nem!

-Mert?

-Mert már nem vagyunk együtt…. – mondta vállatvonva, majd bedobta a sporttáskáját a kocsiba.

-Mióta?

-Nem sokkal azután lapátra tettem, hogy anyáméknál kiverte a rinyát miattad!

-Aha….

-De miért érdekel?

-Csak kérdeztem! – vontam meg a vállamat. – Talán nem lehet?

-De….lehet. – mondta.

-Oké…akkor talán mehetünk is haza….mert még kicsit rendbe kéne raknom a lakást, mert kupi van!

-Jó….menjünk.

Vigyorgott, én meg zavarba voltam és hülyén éreztem magam, egyszerre….szivem szerint bántott, hogy nem csókolt meg ismét még a meccs előtt, de valahol féltem is tőle, mert ezzel mindig csak felkavarja az állóvizet, aztán mindig én esek pofára utána….

Továbblépni…

2010 július 6. | Szerző: bamby21

 Kornél focimeccsére kell mennem…..mindenesetre, bár rábólintottam a dologra….szerintem valamire tuti készül, mert napok óta sutyorognak az apjával.

Balázzsal le is lépnek, én meg majd megyek utánuk kicsit később. Készülődök. Május van….lassan 6 hónapja vagyok megint egyedül….a Gergőtől kapott gyűrűmet nézegetem. Felsóhajtok, aztán gondoltam egyet és megtettem, amit meg kellett tennem:

Megpusziltam a gyűrűt, majd lehúztam az ujjamról és óvatosan elttetem az ékszeres dobozomba.

Ennyi….megtettem amire Gergő kért….bár, még 100%-an nem vagyok rajta túl, de haladok…..és azon leszek, hogy ez így is legyen a későbbiekben is. Bár nem tudom, a világ vajon melyik szegletében van most éppen, de remélem minden oké vele, és ha még most nem is, de egyszer normális élete lesz egy olyan lánnyal, akit igazán tud majd szereni, mint ahogyan engem is, annó:)

Remélem így lesz….de az élet megy tovább, nekem pedig haladnom kell vele, ha tetszik, ha nem….

Anyós, Nóra, Balázs és Én

2010 július 2. | Szerző: bamby21

 Bár, sajnáltam ami ex apósommal történt és hogy még a felesége is ilyen rossz állapotba került, de legalább gondolatterelésre tökéletes volt/lett, hogy ne gondoljak annyit Gergőre.

Munka után mindjárt mentem hozzájuk, megcsináltam amit kellett és utána haza. Kornél is segített a maga módján, főleg hogy hazaengedték apóst pár hét múlva a kórházból….elszórakoztatta őket, vagy éppen nekem segített, hol porszivózott, hol meg mosogatni segített.

Nóra közben persze nem jött, mert tudta, én itt vagyok Balázs szüleinél. Egy datrabig legalább is így volt….aztán egyik este, nemsokkal azelőtt hogy elindultunk volna haza, beállított. Mondanom se kell, Balázs is velünk volt, éppen a gyerekkel játszottak.

-Balázs is itt van, ugye? – kérdezte, miközben szinte fellökött, amint bejött az ajtón.

-Igen, itt van….fent játszanak a gyerekkel az emeleten.

-És te miért vagy még mindig itt?

-Mert nincs jobb dolgom, képzeld!

-Valóban?

-A nagy francokat! Azért mert Irma néniéknak segítek….szerinted miért másért?

-Mondjuk Balázs miatt!? Nem?

-Hát nem! Mivel te nem voltál hajlandó eljönni a saját anyós jelöltedhez segíteni….jöttem én!

-Igen, pontosan! Az én anyósjelöltemhez, nem a tiédhez, hanem az enyémhez! Neked itt semmi keresnivalód sincs már!

-Ó, igen? Akkor miért nem jöttél idáig?

-Mert én dolgozom is….

-Ja! Vagy úgy?! Mert én nem? Én ugyanúgy dolgozom, akárcsak te, mégis eltudtam jönni….és csak hogy emlékeztesselek, ők a fiam nagyszülei, ha tetszik ez neked, ha nem!

Nóra feje izzott a dühtől….eközben megjelent az ajtóban Balázs is.

-Mi folyik itt?

-Mit keres itt ez a nő? – mutat rám Nóra.

-Mert? Talán nem tudod?

-Semmi keresni valója nincsen itt! Azt akarom hogy azonnal dobd ki innen!

-Igen? – kérdezett vissza Balázs. – És ugyan miért? Mert segít a szüleimnek?

Meg sem tudtam szólalni, mert közben lejött Balázs anyukája is, Irma néni pedig láthatóan nagyon mérges volt. Nóra amint meglátta őt, elhallgatott, de ez már mit sem javított a helyzeten.

-Kit akarsz te innen kidobatni édesem? – kérdezte Nórit.

Az csak hebegett habogott, de nem tudott hirtelen aztán semmit se mondani. Irma néni csendre intette végül, Nórának esélye sem maradt, hogy kimagyarázza magát.

-Aki innen bárkit is kidobhat drágám, az egyedül én vagyok jelenleg….és ha én innen valakit kidobok, az nem az Edina lesz, ebben biztos lehetsz!

-Na de…

-Semmi de! Eleget hallottam! Megkérlek szépen, hogy most menj inkább haza Nóra. Edina akkor jön ide, amikor csak akar és addig marad, ameddig szeretne….ebbe neked semmi beleszólásod nincsen! Itt én döntök.

Nóra totális pofáraesése erősen seggberúgta az egómat, meg kell mondjam, viszont kellemetlen is volt, hiszen még akkor is Balázs barátnőjéről van szó. Simogatta a lelkemet, hogy exanyósom ilyen rendesen kiállt mellettem és nem tartotta vissza még az sem, hogy éppen talán a jövendőbéli menyét kellett mindehhez fenéken billentenie.

Nóra aztán elviharzott, de Balázs cseppet sem zavartatta magát, nem ment utána….tőlem viszont bocsánatot kért, hogy ilyen barom módjára viselkedett a barátnője.

-Sajnálom…

-Ugyan…lepereg rólam! Azt nézem ki mondta!

-Kössz…

-Szívesen…de ugye azzal tisztában vagy hogy most aztán nagy ganéba kerültél miattam Nóra előtt…?!

Balázs vállatvont.

-Teszek rá!

-És akkor így mi lesz veletek?

-Semmi…majd belátja hogy nincs értelme mindezt tovább nyúznunk!

-Mit?

-A kapcsolatot….

-Mert?

-Mert én már egyszer szakítottam vele, de addig könyörgött, míg vissza nem fogadtam.

-Mikor dobtad ki és miért egyáltalán?

-Mert….mindegy, hagyjuk!

-Nem, nem az! Mondd már el!

-Nem kötöm az orrodra! – mondta vigyorogva, azzal elvett egy almát a kosárból, megtörölte a pólójában, aztán adott egy puszit az orromra és kiment a konyhából.

Nem értettem a dolgot, de mindegy, mert ráhagytam, nem feszegettem tovább, nem volt értelme.

Kornél ismét hozza formáját

2010 július 2. | Szerző: bamby21

Annyira jó kedvem van, hogy az valami hihetetlen. Egyik este áthívtak minket Vicáék vacsizni Kornéllal. Olyat jelentettek be, hogy én azt hittem ott a helyszínen fogok elájulni: Vica 3 hónapos terhes:)

Ergó…..alig fél év múlva, kb. augusztusban újabb taggal bővül a családjuk (előzőleg vettek egy kutyát, szóval az is annak számít, mármint családtagnak)

Még nem tudják mi lesz, mindenesetre, Kornél kifejtette a véleményét, ismét, és mi nagyon jól szórakoztunk:

-Kornél! – szól neki Marci – Szerinted mi lenne jobb, egy fiú vagy egy lány?

-Mindegy.

-Miért?

-Mert ha lány lesz, nekem kell őt megvédenem a többi fiútól, ha meg fiú lesz, akkor a többi lánytól….

Marci értetlenkedve nézett a gyerekre.

-A többi lánytól megvédeni?

-Aha….mert anya és apa is mindig azt mondták, téged is meg kellett védeni a Vica köritől! – mesélte vigyorogva a gyerek.

Nagyon jó volt, főleg hogy Marci fülig vörösödött, aztán Kornél minderre még rá is segített.

-Nem kell elpirulni emiatt Marci köri….engem is vert már el egy kislány az oviban! 

Aha…..persze! Marci még vörösebb lett, mint idáig….

Mindegy….a gyerek mindig őszinte….tetszik vagy sem:)

Vánszorog az idő

2010 július 2. | Szerző: bamby21

 Szó szerint. Eltelt megint 3 hónap…..február van. Abban bízok egyedül, hogy hamarosan elkezd kitavaszodni és a jóidő talán engem is kicsit felvidít. Annyira hiányzik még most is Gergő, hogy az már fáj sokszor. Nagyon sz*r:( Mindenesetre, azt teszem, amit mondott….addig hordom a tőle kapott gyűrűt, amíg túl nem jutok ezen az egész dolgon…..aztán elteszem, talán mindörökre.

Balázs tekintete gyakran megakad a gyűrűn, de múltkor elmondtam neki is, mire jutottam és hogy miért hordom….azt mondta rendben, és hogy reméli, minél hamarabb túlleszek a dolgon. Nagyon sokat segít nekem mostanában, és ennek nagyon örülök, habár, hozzá kell tegyem, nem történt a csók óta semmi köztünk azóta sem….de ezt valahol nem is bánom.

Mindenesetre, tartja magát az ígéretéhez és nem hagyott cserben, mikor szükségem volt rá, ott volt velem.

Nóra, bár őszintén szólva nem igazán érdekel, de egyre rosszabbul tűri a “konkurenciát”, vagyis engem….merthogy Balázs nagyon sokat van itt velünk. 

Apámékra hallgatva azért elmentem a dokihoz és kértem, hogy írjon fel nekem valami lightos kedéllyavítót…..és ez is kicsit segített. Nem vagyok álandóan olyan, mint akit agyonvertek, bár azért, hozzáteszem, a kinézetem így is siralmas, mert fogytam vagy 5 kilót és ez a 160 centimhez azért kicsit kemény az a 49 kiló:( 

Mindegy, most ez a legkisebb gondom. A másik, hogy júliusban megint mehetek  esküvőre, Hanna kollegináméra. Tök flash volt, mert ugye ott is koszorúslánykodnom kellene, ismét:( Nem fűlött hozzá a fogam, de Hanna addig könyörgött, míg belementem a dologba. Oké…erre ilyet szól a pasija, az Áron:

-Keressünk neked kísérőt, vagy hozol magaddal valakit?

-Isten ments! Megoldom….ne keressetek, majd hozok valakit inkább én.

Nehogymá a sors újraírja magát ismét! Pffff…..gáz volt az a Gáboros story így is, nem kell még egy ilyen szitu. Ettől függetlenül, már van egy tippem, ki lesz az akit elhívok magammal:)

Nem bírom tovább….ennyi!

2010 július 1. | Szerző: bamby21

 Napokig alig bírtam felkelni. Szörnyen néztem ki, be voltak dagadva a szemeima sírástól, kialvatlan voltam, nem ettem szinte semmit. Balázs jobbnak látta egy kis időre magához vennie Kornélt…..aztán egyik este, hogy hazaestem munkából, valami megmagyarázhatatlan erő lett rajtam úrrá.

 Valami nagyon negatív….nem tudtam mi és miért, de már úgy tűnt, minden mindegy. Erre még az is rásegített, hogy ismét megjelent az életemben “Melinda, (a futár) és ismételten hozott nekem egy levelet, egy ilyen üzenettel:

“A csomag sikeresen célba ért. A problémák elkerülése érdekében, ne akarjon átvételi elismervényt kérni, mert a cél hely ismeretlen és lenyomozhatatlan”

Köszönettel és üdvözlettel: A postás.

Magyarul: Gergő célba ért, nem kapták el, valahol messze van tőlem, nagyon messze és én már soha többé nem fogom őt látni…..hiszen az emberölés, mint olyan, soha el nem évülő bűncselekmény. Borzasztóan hiányzott Gergő…akármi is tett vagy mondott, hiányzott…

Ültem egy darabig a kanapén. Meredtem magam elé….arra gondoltam, mekkora csalódást okoztam ismét mindenkinek, főleg Kornélnak. Szégyelltem magamat, rettenetesen. Az jutott eszembe, velem bármi is történne, Balázs remek apa, Kornélnak biztosan gondját viseli majd, hiszen rajongásig szeretik egymást. Nagyon jó apa vált belőle….akármire is számítottam, ő minden képzeletemet felülmúlta:)

Én innen már nem fogok hiányozni….senkinek….és azzal meg is hoztam a döntésemet félelem és kétségek érzete nélkül. Nem bírom tovább….

Fogtam egy éles kést és bementem a fürdőbe, aztán beültem a zuhanyfülkébe. Először, bár hezitáltam, de aztán megtettem, megvágtam magamat….de nem a legjobb helyen találtam el a csuklómat, így csak éppen vérzett a seb. Mikor ismét nekilendültem volna…..hallom, nyílik a bejárati ajtó és Balázs utánam kiabál, merre vagyok. Csendben maradtam és igyekeztem bár nem zajongani, egy dobozt sikeresen lerúgtam a tálca széléről, ami aztán egy nagy puffanással landolt is a lemez egyik sarkában. Hallottam, amint Balázs megindult a fürdő felé…..gyorsan ismét megvágtam magamat…ez már alaposabbra sikeredett, bár még ez sem volt az igazi….de vérzett rendesen.

Balázs nem hezitált sokat, azonnal odajött és megpróbálta kicsavarni a kezemből a kést, de én nem engedtem, mire ő ordítozni kezdett velem:

-Azonnal add oda azt a nyavajás kést!

-Nem!

-Dina, az istenért! Add oda….nem teheted ezt…..Kornélnak szüksége van rád!

Balázs egy pillanatra elengedte a kést, így, ahogy utána kaptam, mind őt, mind magamat sikeresen megvágtam. Balázs sebéből csak úgy dőlt a vér….de nem foglalkozott vele, nagy nehezen kicsavarta a kezemből a kést, és eldobta azt.

-Teljesen elment az eszed?

-Nem bírom tovább…..nem szabadott volna közbelépned!

-Gondolj a fiadra, az istenit! Nem teheted ezt vele! Szüksége van rád, fogd már fel!

Ahogy megrázott, hirtelen észhez tértem……fájni kezdtek a sebek a karomon, csuron vér volt körülöttünk minden. Balázs, bár a kezén elég alapos sebet sikerült csinálnom, nem magával foglalkozott, hanem kiszaladt kötszerért és próbálta elálítani a vérzést….a karomon.

Félkómásan feküdtem az ágyon és ő ott ült mellettem.

-Nem hagylak egyedül, oké?

-Menj csak haza….nem fogok többet ilyen butaságot tenni….megígérem!

-Nem érdekel! Te mindig mellettem maradtál, ha arra volt szükségem, most én sem hagyhatlak cserben!

-De mi lesz Kornéllal? Ott marad Nórival?

-Dehogy! Át akart menni apámékhoz mert szalonnát sütöttek…szóval….kicsit….hát, csaltam.

-Meg van bocsájtva….oké?

-Oké.

Balázs jó erősen bekötözte a sebeimet, és végig ott maradt velem. Valamikor éjjel arra keltem, hogy velem együtt felemeli az ágyneműtartót és elődobál néhány cuccot onnan, aztán valami takarót terít rám és odafekszik mellém.

-Nem fázol? – kérdezte.

-De…egy kicsit. – válaszoltam, azzal Balázs adott egy puszit az arcomra és odabújt mellém, és megölelt. Kifejezetten jó volt….és nem volt ellenemre a dolog….

Reggelre persze lelépett, de egy cetli várt a hűtőn:

“Bármi kell, csak szólj! Beszóltam a melódba, hogy beteg vagy, nem mész dolgozni. Pihenj, nemsokára itt leszek:)!”

….és a gyilkos útrakél….

2010 július 1. | Szerző: bamby21

 Valahogy, mintha megéreztem volna, hogy baj lesz……nem tudom honnan és miért, csak éreztem. Nagynehezen feltápászkodtam Balázs elől, mire ő is felkelt a szőnyegről, aztán meg csak néztünk egymásra mint két hülye. A kínos csendet aztán az ajtón való dörömbölés szakította meg. Gergő volt az. Ideges volt, zavart….és még az sem érdekelte, hogy ott van Balázs….velem.

-Mi bajod van?

Gergő nem válaszolt, csak leült a kanapéra. Odagugoltam elé.

-Kérdeztem valamit! Hallottad?

Gergő csak nézett rám, a szemeiben valami megmagyarázhatatlan zavart és fájdalmat láttam csak. Nagyon idegtépő volt.

-Csináltam egy iszonyatosan nagy hülyeséget!

-Mégis mit?

Gergő lehúzta a cipzárját és egyből választ kaptam a miértemre…..a pólója csuron vér volt.

-Mit tettél? Megsérültél?

-Nem….én nem!

-Mondd már el, mi van?

Gergő lehajtotta a fejét és alig érthetően csak ennyit mondott:

-Dina…én….megöltem valakit….

Elborzadtam és azonnal felugrottam mellőle.

-Mit? Megöltél valakit?

-Egy……rohadék kis tolvjt, egy…..kistílű dílert…..

Balázs és én is megrökönyödve álltunk és néztünk Gergőre.

-Te nem vagy normális, testvér!

-Mikor volt mindez? – kérdeztem.

-Hajnalban….

-És….most mégis mi a franc lesz veled? – kérdezte Balázs.

-Nem megyek vissza a sittre! – felelte azonnal Gergő.

-Akkor?

Gergő odajött hozzám és kért egy perc türelmet, majd kezdeti ellenkezés után becígülte magával Balázst a szobámba és becsukták az ajtót. Feszült percek után aztán kijöttek és láttam amint Balázst erősen a rosszullét kerülgeti, nehezen szedte a levegőt és kerülte a tekinttemet. Tudtam: ebből megint én jövök majd ki sz*rul….és milyen igazam lett.

-Gyere ide Dina egy percre, kérlek!

-Figyelj bébi….most az a nagy helyzet állt elő, hogy le fogok lépni…és….

-Itt hagysz? – kérdeztem.

-Hallgass végig! Oké?! Szóval….lelépek….mert nem fogok a sitten megrohadni, az tuti biztos! Ha rajtam múlik, biztosan nem! 

-És hova mész?

-Nagyon messze….ahova a törvény keze már nem ér el. Legalább is ezé az országé biztosan nem. Néhány haveromhoz megyek….biztos helyre. Érted?

-Elhagysz…. – mondtam, majd elkezdtek potyogni a könnyeim.

-Sajnálom, de téged nem akarlak már több szenvedésnek kitenni! Nem leszel egyedül….Balázst megkértem, hogy vigyázzon rátok és ha van egy kis esze, most legalább lesz alkalma….és rendbeteheti a kapcsolatotokat….hogy én már félreállok az útból!

-Maradj itt, kérlek! Nem érdekel, mit tettél velem vagy mással….

-Nem lehet, tudod te is!? De….valamit itthagyok neked, oké? – Gergő belenyúlt a zsebébe és kivette a gyűrűt, amit néhány nappal korábban visszaadtam neki. Láttam, az ő ujján még most is ott volt az övé…. – Ezt ha gondolod, hord addig, míg le nem zárod magadban ezt az egészet, kettőnk közt….aztán tedd el, és soha többé ne viseld! Zárd le és felejtsd el ami köztünk volt….így lesz a legjobb.

-Kinek? Neked? Mert nekem biztosan nem!

Gergő gyorsan megtörölte a szemeit, aztán bár erősen próbálkozva, de sikerült elmosolyodnia, mégha ez nem is igazán sikerült túl őszintére.

-Bocsáss meg azért, amit tettem! Egy barom voltam….és ezt csak most látom! De….nekem mindig lesz egy gyönyörű menyasszonyom, akárhol is legyek….te pedig majd idővel….kihevered ezt az egészet, és boldog leszel valaki mással. – majd a gyűrűinkre mutatott.

Annyira sírtam, hogy már tiszta formákat nem is láttam magamelőtt. Balázs addigra már elfordult és nekitámaszkodott a konyhapultnak, nem szólt semmit. Gergő átvette a cuccait, aztán még utoljára odajött elköszönni. Nem akartam elengedni….de Gergőn éreztem az elhatározását, menni akart.

-Tudom hogy….soha nem mondtam neked…..de azt hiszem, a gyűrű mindent elmond majd helyettem is…mit érzek irántad.

Befogtam Gergő száját, mert nem akartam hallani azt a “bizonyos” szót.

-Elmond mindent….de ha nem akarod, hogy belepusztuljak….akkor te inkább ne mondd ki, rendben!? 

-Rendben…akkor én most lassan megyek, mert mindjárt itt lesz értem a kocsi, amelyik kivisz a reptérre.

Odabújtam Gergőhöz és olyan erősen öleltem, mint talán még az életben sosem…Balázs közben bement a szobába.

-Nem fogom kibírni….

-Dehogynem! – mondta Gergő, miközben megsimogatta az arcomat. – Te mindent kibírtál eddig is az életben, még a nálam is nagyobb csalódásokat. Erős vagy…és az is kell hogy legyél, mert a fiadnak szüksége van rád! Érted? – azzal odahajolt hozzám és megcsókolt. Éreztem, amint az ő könnyi is potyogni kezdtek és éreztem a saját arcomon őket….

Ekkor megcsörrent a mobilja….és a kocsi megállt a ház előtt. Gergő indulni készült, Balázs pedig kijött a szobából és elköszönt Gergőtől. Rettenetes űr lett bennem, amint még egy pillanatra visszajött és megcsókolt….megint sírni kezdtem, de mikor elindultam volna utána, hogy még egy itt tartsam magamnál egy pillanatra, Balázs nem engedett….

Gergő elindult, én pedig csak sírtam…..utána, érte…..olyan volt, mintha meghalt volna bennem valami. Megmagyarázhatatlan és rettenetesen fájdalmas. Néztem a gyűrűmet, és csak az utolsó szavai visszhangoztak a fejemben: “Nekem mindig lesz egy gyönyörű menyasszonyom!”…..

Csók….mint égi jel?!

2010 június 30. | Szerző: bamby21

 Eltelt 2 nap és Gergőről nem hallottam semmit. Gondoltam biztosan begőzölt rám, hogy elmondtam Balázsnak az igazat….mindenesetre, Balázs egyik este megint ottmaradt velem, miután Kornél már elaludt. Valahogy megint a múltkori dolognál kötöttünk ki, mire én már unottan a szőnyeg alá söpörtem volna a dolgot…de ő nem hagyta. Függetlenül attól, mit tett Gergő, idegesített ahogyan Balázs róla beszélt előttem. Persze, megértem, ideges volt emiatt, de akkor is….kezdett átesni a ló túlsó oldalára.

-Mi lenne ha befejeznéd végre?

-Mert? Nincs igazam?

-De….de akkor is! Elegem van már abból hogy ezt hallgatom! Egyikőtök sem tökéletes éppen.

-Nem, de én a büdös életben nem is ütöttelek meg!

-Nem, tényleg….viszont belekevertél egy emberölésbe, rámküldtetek féltucat jardot drogkereső kutyákkal, kétszer kék zöld lett a felkarom miattad mert megszorongattál dühödben…..azt hiszem lassan, az a pofon nem is olyan nagy tragédia mint amilyennek először megéltem!

Balázs fél pillanat alatt hót ideg lett, odaállt mellém a konyhapulthoz, ott folytatódott a vitánk.

-Akkor maradj nyugodtan csak vele…..egyszer majdcsak beáll annyira, hogy félholtra ver, nem?

-A francba is…..állj már le! Hálás vagyok neki, függetlenül attól, amit tett…..a…a biztos haláltól mentett meg! Csak….csak te erről nem tudsz!

-Te meg miről beszélsz?

-Mikor…összejöttem Gergővel…sokáig nem találkoztunk, aztán egyik este összefutottunk az egyik sörözőbe, ahova Ginával ültünk be. Leléptem….de a malomtól nem messze, egy csoport részeg pasi nekem esett és….kiraboltak. Elvitték minden cuccomat, de a gyerek agya elborult, mikor megnézte a tárcámat, és az szinte üres volt…..kést fogott a nyakamhoz….és….akkor jöttek Gergőék….és így nem esett bajom. 

-Mégis mi a francért nem mondtad ezt el nekem?

-Nem akartam, hogy megtudd….és megtiltottam Gergőnek is, hogy szóljon. Ennyi…

-Akkor szakadt el a láncod is, igaz?

-Igen….azt is kitépte a gyerek a nyakamból…

Balázs nem tudott mit szólni mindezekre. Egy darabig ácsorgott mellettem, olyan volt, mintha valamin nagyon agyalna. Néha rámnézett, aztán tovább bámulta maga előtt a padlót…..kezdett idegesíteni a tipródása.

-Mi bajod van?

-Semmi…gondolkodom.

-Szóval…így? Aha….és….nem fáj?

-Hehehehehe. – mondta sértődötten.

Vállatvontam és kiröhögtem, mire ő csak nézett rám és még idegesebb lett. Utánam jött a szobába, és amint ültem az ágy szélén, legugolt elém.

-Na?

-Kérdezhetek valamit?

-Ki vele?!

-Hozzá fogsz menni Gergőhöz?

-Nem tudom….még nem döntöttem. A jelenlegi helyzetben erre minimális az esély.

-Miért? A pofon miatt?

-Nemcsak a pofon miatt….hanem, hogy még….még most is cuccozik.

-Majdcsak megjön az esze! Vagy nem?!

-Nem tudom. – ismertem el szomorúan. – És….azt sem tudom, mi lenne a helyes, hozzámenni vagy sem…?! Totál hülye vagyok, esküszöm.

-Ezt neked kell eldöntened!

-Csak… – mondtam kissé keserűen – ….csak jó lenne, ha….tudom is én….kapnék valami jelet vagy akármit, hogy….jó irányba haladok, vagy sem! Érted? Várom….hogy valami történjen….ami rádöbbent, hogy mit kell tennem. Hülyeség, mi?

-Nem, egyáltalán nem az. – mondta, azzal letérdelt elém. Fogalmam nem volt róla mit akar, úgy fél percig.

-Hát….isteni jellel éppenséggel nem szolgálhatok….de….mással talán igen….. – felelte, majd odahajolt hozzám és nagyon óvatosan megcsókolt. A seb az alsó ajkamon még mindig nagyon fájt, így elég hamar sikerült ismét felszisszennem, persze, csak azután, hogy kissé kitisztult a fejem….

Azta…..majdnem 1-1,5 éve csókolt meg utoljára! Mi a franc van velem, hogy még most is ilyen forróság önt el tőle…???!!!

Balázs nekimegy Gergőnek

2010 június 29. | Szerző: bamby21

 Valahogy nem az igazi most a kedvem. Próbálok úgy tenni, mintha minden okés lenne, de ha Gergő a közelemben van, valamiért még most is összeugrik a gyomrom, pláne ha hozzámér….talán megoldható kettőnk dolga és ez az egész furcsaság érzet majd megszűnik bennem….nem tudom.

A munkával éppen ott tartunk, hogy van neki, de a cuccal nem tartunk sehol…ugyan gondoltam, hogy nem lesz egyszerű leállnia róla. Néha csak néz ki a fejéből, néha meg tök hamar felhúzza magát mindenen és olyankor inkább nem is szól hozzám, vagy szimplán fogja magát és lelép. Eléggé vegyesre sikeredett a dolog, ami a reakcióit illeti.

Közben a Nórás történet is fordult, mert Nóra nemhogy nem köszön már nekem, de Kornél azt is elmesélte, hogy a csaj közölte Balázzsal, nem szívesen látott vendég vagyok náluk, Balázs lakásában(!!!) hozzá kell tegyem persze, talán utoljára 2 hónapja voltam fent náluk és akkor is csak az ajtóig kísértem a gyereket, szóval….jah, érdekes.

Hogy Balázs minderre hogyan reagált, azt nem tudom, a gyerek csak annyit mondott, hogy az apja és Nóra mindezek után elég rendesen összeveszett.

Aztán….

Egyik este lejött Balázs, Gergő éppen nem volt itthon. A számon még most is látszik a seb, bár már gyógyul, azért még érzékeny, főleg a körülötte lévő terület, ami az elején fel is volt dagadva. Nem hagyott békén, álandóan azt kérdezgette, honnan van a sebem, mert ilyet tutira nem szed össze az ember egy szimpla eséssel. Nem válaszoltam neki, vagy ha igen, csak ugyanazt hajtogattam neki újra és újra, erre Balázs belenyúlt a lecsóba, elég rendesen:

-Ugye nem a Gergő bántott?

Elsápadtam, a fejemből minden vér kitódult, úgy éreztem, rögtön elájulok.

-Nem. – feleltem halkan.

-Edina, nézz rám! – emelte fel Balázs az államat 2 ujjával.

-Miért?

-Még most sem tudsz hazudni!

-Nem történt semmi…

Balázs óvatosan hozzáért az ajkamhoz, mire én felszisszentem…mert bizony fájt.

-Nagyon csúnya…cseszed, legalább elmehettél volna dokihoz vele.

-Nem vészes…ebcsont beforr…

Balázs nem engedett, várakozón nézett rám.

-Szóval? Gergő tette? – kérdezte feszülten.

-Nem…

Odatámaszkodott elém a konyhapultra, esélyem se lett volna elmozdulni.

-Ne akard hogy elhiggyem, ez egy eséstől van….és azért hülye sem vagyok…láttam a múltkor hogy viselkedtél vele! Szóval?

-Hagyj már békén, kérlek!

Balázs bedühödött és visszarántott maga elé. Rég láttam, ilyennek, nagyon ideges volt.

-Na és ha igen? Tőled is sikeresen beszereztem egy-két lila foltot mikor megszorítottad a karjaimat….te sem vagy különb nála! – vágtam hozzá idegesen.

-Szóval ő ütött meg? És mégis miért?

-Nem fontos…

-A francokat nem! Miért? Mit mondtál neki?

-Összevesztünk….a kábítószer miatt, és….annyira lement személyeskedéssé a dolog, hogy visszaadtam neki a jeggyűrűt, és azt……azt vágtam a fejéhez, hogy….el kellett volna buknom a hűségteszten….

Balázs ledermedt, nem tudott mit szólni. Ekkor viszont belépett Gergő és Balázs rögtön nekiesett, esélyem se volt közbelépni.

-Hogy merted megütni te rohadék?

-Mi közöd van hozzá?

-Nagyon is van hozzá közöm….a fiam anyjáról van szó, nem valami kis ribancról!

-Ezt mi már lerendeztük, állítsd le magad!

-Nem, míg meg nem öllek!

-Álljatok már le, az istenit! – kiabáltam nekik.

Balázs a falhoz vágta Gergőt, azt hittem ott a helyszínen fogja megölni…nem tudtam a kezeit leszedni róla, akárhogyan is próbálkoztam. Balázs agya teljesen elborult, még az életben nem láttam ilyennek. Fél pillanatnyi nyugalmat kihasználva, közéjük léptem, mikor éppen Gergő akart nekiesni Balázsnak!

-Haggyjátok abba, azonnal!

A két srác percikig csak nézett egymásra, tudtam jól, ha valamit nem csinálok, ismét egymásnak fognak esni. Balázst kézen fogtam és az ajtó felé indultam vele. Nagy nehezen kirángattam magammal a teraszra. Ekkor Gergő is gondolt egyet, aztán felkapta a cuccait és kiviharzott a kocsihoz, és lelépett. Hideg volt és én rohadtul fáztam. Balázs még mindig nagyon ideges volt, valósággal fujtatott, mint egy bika. Megtámaszkodott a korláton, én pedig egy szót se mertem már szólni.

-Had kérdezzek valamit! – lépett oda hozzám.

-Mi lenne az? – kérdeztem vissza remegve.

Balázs látta, mennyire be vagyok rezelve, odajött és magához ölelt én pedig sírni kezdtem.

-Ezek után még hozzámész?

-Én már nem tudok semmit…

-Ha megteszed….én többet nem tudlak megvédeni tőle, ugye azt tudod?

Tudtam, mert sajnos ebben igaza volt. Ha hozzámegyek Gergőhöz, bizony….onnantól Balázsnak nem igazán lesz beleszólása a dolgaimba.  Már magam sem tudtam, mi volna a helyes és mi nem…bár, amint most állnak a dolgok, úgy néz ki, ők már “elintéztek” nekem mindent….egymással. 🙁