Csak úgy…valamit:)

2010 június 25. | Szerző: bamby21 |

 Nem igazán vártam ettől az egész lánykéréstől túl sokat….mert, én már valahogy úgy voltam vele, majd hiszem, ha látom, vagy eljutok egyáltalán odáig:(

Ettől függetlenül, persze, nagyon sokat változott bennem a Gergőről kialakult kép, ami a kapcsolatokhoz való hozzáállását illeti. Egyetlen feltételhez kötöttem az egészet: ha leáll a sefteléssel. Oké, marha sok lóvé van benne meg minden, de nekem fontosabb az, hogy nyugalomban élhessünk, mindannyian. (relatíve nyugodt az életem, hozzá teszem, persze:))

Majdnem két hónap telt el Vicáék lagzija óta, augusztus közepe van….szent isten. Kornél hamarosan visszamegy az oviba, jövő ilyenkor meg már a suli lesz terítéken, mint olyan.

A múltkor előkerült az egyik szekrény aljából egy doboznyi fénykép, mikor még terhes voltam Kornéllal és mikor még kicsi volt….olyan jó volt őket visszanézni, nagyon sok dolog eszembe jutott arról az időről. Akkor voltam életembe talán a legboldogabb, mikor ő megszületett….mert bár egyedül voltam vele, minden keserűségért kárpótolt az ő léte. 

Aztán jött a nagy hoppá….ugyanis találtam egy olyan képet…amin Kornél és Balázs van, együtt….erre a képre nem emlékeztem, hogy itt lenne nálam, de mindegy is. Még az “apai” nagyszülőknél készülhetett, nemsokkal azután, hogy Balázs felbukkant az életünkben….ismét, majd 4 év után.

Persze, gyerek mindjárt meglátta a kezemben a képet, el is csaklizta, mondván….neki kell ez a kép. Oké…nekem meg a lottó ötös, mégsem kapkodhatok utána:( de mindegy, mert a gyerek lenyúlta a képet, visszavonhatatlanul.

Ah…ja: anyámék annyit tudnak erről az egész lánykérésről, hogy bár idejekorán, de komolyra fordult (sztem csak komolyabbra, mint eddig volt) a kapcsolatom Gergővel, mindenesetre a lényeg, hogy nem szóltak bele a dolgaimba, ismét, mert szerintük az nem az ő dolguk:) Ezt kifejezetten tudom ennyi idő után is értékelni.

Nővérem nem volt oda a dologtól, Vica is csak fintorgott, mondván….ő bízott benne, hogy az esküvőjén talán ismét összejövök Balázzsal….de hát nem, ez van:(

Aztán: a legtutibb dolog:) Egyik nap kicsit kóvájogtam….elmentem a dokihoz és adott egy marékra való bogyit, hogy szedjem be. Oké…megtörtént, mert persze a diagnózis, jobb híján, de vírusos fertőzés volt. A gyógyszer hatott, jobban lettem, viszont…annyira lekötött a munka meg a hasonlók, hogy nem néztem bele a naptáramba, csak némi késéssel (10nappal) és akkor ugrott be: hoppácska….10 napja késik az a bizonyos, aminek nem szabadna késnie!!!!!

Persze, most nem a déli Budapest – Sopron interpiciről beszélek, gondolom, azt mindenki sejti:) Hozzá kell tegyem…tanultam a magam baján…biztos ami biztos alapon, mert én már megjártam vele, semmit sem bíztam az elmúlt években a véletlenre, ha szex került terítékre….ergó….védekezni kell…a pasinak is. Oké…végiggondolva a dolgot…megvolt, mind a két részről a dolog….szóval, ha csak nem szállt meg a szentlélek, tippem sincs, hogy eshettem “elméletileg” teherbe?????

Megmondtam Gergőnek is a dolgot, aki viszont azonnal le is lépett és 3 terhességi teszttel a zsebében jött vissza….mert parázott mintha muszály lett volna. Én nyugodt voltam, mert úgy gondoltam, hacsak valami szarvashibát el nem követtünk, akkor csak a biológia az okolható a testem megmagyarázhatatlan viselkedésére….nem egy újabb terhesség.

Gergő a lelkemre kötötte, csináljam meg mind a hármat, nehogy tévedjünk…aztán kopp legyen a storyból végül. Megcsináltam…és negatív lett, mind a három. Erre csak ennyit felelt:

-Csessze meg! Nem gondoltam volna, hogy ennyire örülni fogok egy nem-nek!

Meglepődtem, bár tudtam, hogy nincs semmi gáz….szóval nem paráztam emiatt. Mindenesetre, megkérdeztem:

-Alig két hónap után megkérted a kezem, a gyerektől meg kishíján világgá mennél?

-Dehogy, nem így gondoltam…csak, az teljesen más. Azt tutira nem sietném el…mert azzal neked kéne megküzdened, kihordani, megszülni….nem lehet valami hepi a dolog, szerintem…meg…ez nem olyan dolog, mint amit én tettem…egy gyereket nem lehet visszacsinálni…de a gyűrűt bármikor visszaadhatod mindenféle következmény nélkül….érted?!

-Értem. Szerinted…én visszaadnám neked a gyűrűt?

-Nem szó szerint értettem…

-Tudom….szóval?

-Fogalmam sincs….hacsak valami nagy baromságot nem teszek, akkor talán nem.

-Na látod!

Gergő a 4 hónap alatt sem változtatott a viselkedésén, most is álandóan “megszorongatott” amikor csak alkalma nyílt rá…így ez most sem volt másképp. Szerettem mikor ezt csinálta, bár olyan erő volt a karjaiban, hogy sokszor már azt hittem, megfojt:)

Az egyetlen, amit nem mondott, és nem is akartam igazából hallani, az a bizonyos varázsszó volt…a “szeretlek”…én se mondtam, ő sem. Ez így volt helyes…éreztettük a másikkal millió egyezer módon, hogy vagyunk a másik felé…nem kellett ehhez egy ilyen agyongyötört szó. Nekem legalább is biztosan nem!