Mi lett volna, ha….

2010 július 14. | Szerző: bamby21

 Kornél és az apja is önkívületben van, nonstop:)

Mindenesetre, leültünk megbeszélni mind anyósékkal, mind apámékkal ezt a ház-dolgot. Apám annyit mondott, hogy ezt nekünk kell tudni, mit akarunk, de abban egyet értett Balázzsal, hogy azt bizony nem 4 emberre tervezték, mivel ebben a házban márcsak annó a dédipapa élt egyedül, meg egy kicsi ideig apu egyik testvére, nem sokkal azelőtt, hogy meghalt.

Tök jó volt egyre nagyobb pocakkal költözködni….mert hol a gyerek veszekedett velem, hogy ne emelgessek, hol az apja. 

Tesómék felajánlották, hogy mire meglesz a pici, sógi csinál neki egy komplett gyerekbútort…..ez lesz az ő ajándékuk nekünk.

Amúgy minden oké…..most 4 hónaposan egész hepi a dolog, nem vagyok rosszul semmitől….csak attól a fránya kávétól:) 

Balázs lakásán elég hamar sikerült túladni, bár…..a csávó aki megvette, mindjárt letette érte a kápét….amin kissé ledöbbentem. Gondolom, nem a spórolt pénze volt:)

Szinte minden este holt fáradtan estünk be az ágyba, de egyik este Balázsnak igencsak nem feküdt az alvás, így a sokadik forgolódását már nem tudtam szó nélkül hagyni:

-Nem bírsz elaludni?

-Nem…..bocs, hogy felkeltettelek…

-Mostmár mindegy.

-Emlékszel, mikor anyáméknál meséltem neked, hogy vannak dolgok, amiről te nem tudsz…..és…..lehet ha azok nem úgy történnek, mint ahogy történtek, most teljesen más életünk lenne?

-Bébi….csak szólok…..félidős terhes vagyok…..biztosan most akarod ezt velem megosztani?

-Nem nagy…..relatíve nem nagy dolog….vagyis jah….az.

-Mi van?????

-Emlékszel, mikor hazavittelek a Vicával együtt? A buli után….

-Igen.

-Ott voltunk a Csabiékkal….

-Igen….

-Ott volt a ……Gergő is….

-Igen? Jaj….mondd már mit akarsz ebből az egészből kihozni, az istenit!

-Tudod….eredetileg….a Gergő volt az, aki annó rád akart startolni, de a buli után neki le kellett lépnie németbe….

-És?

-Ezt használtam én ki akkor…..hogy ő kiesett kicsit a képből. Érted?

-A bulin, Tomi szülinapján ő…..nézett ki magának engem?

-Jah….

-És…..hogy hogy aztán mégis te….

-Hát….nem tudom….őszintén szólva.

-Mégis….

-Láttalak párszor…de annyi volt. Helyes kiscsajnak tartottalak, aztán mikor Gergő rád akart startolni….hát, meggondoltam magam….és eloroztalak előle….sajnáltam volna, ha megszerez magának.

-Hoppá…..és ezt idáig miért nem mondtad el?

Balázs vállat vont.

-Nem lett belőle gond, mert Gergőnek minden ujjára jutott egy csaj a későbbiekben is….hát ennyi….

-Hmmmm….érdekes.

-Ennyi? Érdekes?

-Miért? Mit akartál hallani?

-Hát….azt hittem majd biztos kiakadsz!

-Figyelj szivi….én ezt lezártam már régen….ő lelépett, elfogadtam, beletörődtem….ennyi. Ha….most ezzel az volt a célod, hogy én…..bármit is mondjak neked a Gergős dologról, akkor ezt benézted….mert nem fogok.

-Eszembe se jutott, nyugi…

-Mertem remélni.

Elfordultam Balázstól, de ő odabújt mellém és a hasamra tette a kezét.

-Nem akarom a régi dolgokat feszegetni….csak…..néha sz*r volt belegondolni, hogy mi lett volna….ha mégis vele jössz össze.

-Persze….de nekem annak idelyén még nem jött be a Gergő…..nem azt mondom, hogy rossz parti lett volna….csak vele teljesen másképp voltam, mint veled. Vele még akkor is tartottam a kapcsolatot, mikor mi már nem voltunk együtt….tudod?!

-Persze….mégis kitől tudtam volna meg hogy fiam lesz? Te szóba sem álltál akkor már velem….

-Jah….de mostmár zároljuk a témát, oké? Fáradt vagyok…

-Csak még egy kérdés….

-Áhhhhh……ezt nem hiszem el! Aludj már!

-Na…szóval….ha lányunk lesz, mit szólnál a Noémi névhez?

-Oké…..felőlem akár Bélának is hívhatjuk így hajnali 3 körül, csak aludjunk végre!

-Hmmmm….Noémi Béla…..nem is hangzik rosszul!?

-Te beteg vagy!

-De most nem jó?

-De….az! Na….jó éjt!

Igazából, amit elmondott Balázs….nem igazán lepett meg, hiszen Gergővel mindig is megmaradt valamilyen szinten a kapcsolatom, mikor Balázzsal szétmentünk, még akkor is….

Bár…az a javára legyen írva….kicsit tényleg sz*r lenne most így belegondolni…..mi lett volna ha….annak idelyén Gergővel jövök össze, nem pedig Balázzsal……

Azt hiszem, mindenki felteszi magának ezt a kérdést élete során párszor:

” Mi lett volna ha……..”

Új gyerek és új ház?!

2010 július 14. | Szerző: bamby21

 Eltelik lassan 1 hónap és én olyan vagyok, mint akit agyonvertek….csessze meg!

Lementem Vicáékhoz, de az alapközérzetem nemhogy jobb, de mégrosszabb lett. Főleg hogy Vica nekiállt kávét főzni….na, már a szagát elég volt megéreznem…..rohanhattam a slozira.

Miután kijöttem, csak összenéztünk Vicával és nekiálltunk röhögni:

-Mi van? Mint a régi szép időkben? – kérdezte Vica.

-Aha….azt hiszem, Balázs álma végre teljesülni látszik….

-Akkor hajrá! – mondta – majd beszaladt a fürdőbe és egy terhességi teszttel a kezében jött vissza.

-Jajjjj…..

-Ne jajjgass….indíts megcsinálni.

-Oké. – mondtam.

Persze…..ismét megjelent a két csík, mint ami annak idején Kornélnál is, csak most annyi különbséggel, hogy nem kaptam rögtön sírógörcsöt. Viszont az apját sem hívtam fel azonnal.

Pár nappal későbbre kaptam időpontot a dokinál, aztán az is megerősítette…..terhes vagyok, kb. 8 hetes. Így…..nem marad más hátra….el kell mondanom a kedves páromnak is:) Kíváncsi leszek, mit reagál rá….

Este nekiállt focit nézni. Nem akartam vele spontán közölni a mi van-t……így kis cselhez folyamodtam. Mikor bevittem neki a sört meg a poharat, beletettem a pohárba az uh-képet…..és reménykedtem, hogy nem köti le annyira a foci, hogy majd nem veszi észre….

Igazam lett, mert akkorát kiabált….hogy az egész ház belezengett….ő meg félőrült módjára rohant ki a szobából, hozzám.

-Ez mi? – mutatott a képre – Ugye az amire gondolok?

-Hát….nem is vesekő….az biztos!

-Terhes vagy?

-Igen….8 hetes a baba….

-Na, végre! – kiabálta, amint felkapott örömében.

-Oké…de okosan! Felkevered a gyomromat….

-Bocs….csak kicsit elfeledkeztem magamról! Ezt nem hiszem el! És mikor lehet majd tudni, hogy mi lesz?

-Félidő után….ha egyáltalán hajlandó lesz magát megmutatni! Persze….

-Ajjj…az még messze van!

-A terhesség 9 hónapig tart….ez nem éppen rövid.

-Nem baj! Olyan gyerekszobát csinálunk neki Kornéllal, hogy csak majd naaa!

-Rosszabb vagy mint egy gyerek….

-Tudom….

-De tényleg….hol lesz majd gyerekszoba? Kornélt nem űzöm ki a sajátjából, az tuti!

-Gondolom….én sem erre gondoltam.

-Akkor?

-Figyu….én már múltkor pezzegettem anyáméknak, hogy apu miatt jó lenne ha valamit kezdenének azzal a b*szott nagy házzal, mert aput álandóan az emeletről fel-le cincálni…..nem éppen egyszerű, meg aztán már nem használják ki úgy a házat, mint régen….kisebb kellene nekik….és hát…..

-Igen?

-Tudom hogy ragaszkodsz ehhez a házhoz…de ez már négyünknek kicsi lesz…..bővíteni ezt nem fogjuk tudni. Anyáméknak ez bőven elég lenne, nekünk meg jó lenne az….nem?

-De fel is kéne újítani…..és az nem kevés pénz lenne.

-Tudom, de én ha….ha gondolod, eladom a lakásom ott a belvárosban…abból bőven kifutná a dolog….na?

-Nem tudom, szivi….

Balázs odajött hozzám és adott egy puszit az orromra.

-Van még rá 7 hónapunk átgondolni, oké?

-Rendben….

Igen…igaza volt. Kicsi ez a ház és bizony anyóséknak is jobb lenne egy ilyen, mint amilyen az enyém, hiszen após itt nyugodtan tudna közlekedni a bottal, könnyen akadálymentesíthető lenne, nemúgy mint az övék.

Nehezen tudnám itt hagyni ezt a házat, hiszen amennyi jó, annyi rossz is történt itt velem….de talán kell ez is ahhoz, hogy végre abszolút új szakaszt tudjak nyitni  az életemben…..Balázzsal, Kornéllal és az új kis jövevényünkkel….akinek talán az apja meg a testvérkéje jobban örül, mint én magam:)

Na jó….bár féltem tőle….de örülök, hogy összejött:) 

Olaj a tűzre

2010 július 13. | Szerző: bamby21

 Nem sokkal azután, hogy Vicáméknál levonult a családi babalátogatási hullám, elmentünk mi is megnézni a picit.

Mi gyakorlatilag Vicával a kislány közelébe szinte nem is jutottunk, mert Marciék önkényesen kisajátították maguknak:)….de szó szerint, ha nem éppen Marci dédelgette Hannát, akkor Kornél pesztrálta szegényt, és igen…..Balázs is felvette a kislányt.

Mint 2 hülye, úgy álltunk Vicával az ajtóban és csak néztük, mit művelnek a pasik:) Felsóhajtottam:

-Már most elkényeztetik!

-Jah….és mi lesz még később?

-Még jobban elrontják….

-Mint annak idején mi a fiadat.

-Aha….

-Mi van szivi? Igen elgondolkodtál!

-Balázs akar…..még egy gyereket….Kornél mellé.

Vica szemei felcsillantak, de aztán hamar elkomolyodott.

-És te?

-Nem tudom….

-Miért?

-Mert….nem tudom talán magam se miért…..csak félek tőle talán!

-Ugyan! Balázzsal együtt vagytok megint…..ő már közel sem az a pasi, akivel annó összejöttél! Nézz rá….imádja a fiát, imád téged is….nem lenne ezzel probléma!

-Mi lesz ha beparázik megint!?

-Kizárt…..főleg úgy, hogy ő akarja annyira a dolgot! Tudja csak meg, milyen kisgyermekes szülőnek lenni!

-Nem olyan egyszerű….

-Persze, megértelek.

-Meg hát…a házunk sem éppen valami nagy, oda már tényleg sok lenne a 4 ember.

-Beszéld meg vele….ennyi.

-Szerinted….vállalnom kellene?

-Ezt neked, vagyis nektek kell tudni, nem nekem….de ahogy Marcinak rólatok mesél….azt hallanod kellene!

-Miért, mit mesélt?

-Büszke rátok….nagyonis…..

-Észrevetted, hogy mióta Gergő is kikerült a képből, mennyit együtt vannak a Marcival?

-Aha….és nagyon jól megvannak. Végre…..jó társaságba vannak mind a ketten…

-Na igen….a két apuka, nemám mint annó….

-De nem ám!

Közben Balázs elindult, hogy kimegy rágyújtani, de megállt mellettünk.

-Te Vica….csomagold össze ezt a kis rifkét….hazaviszem!

-Mármint a lányomat?

-Azt hát!

-Mert?

-Mert a barátnőd nem akar nekem még egyet szülni….szóval viszem!

-Jaj, ne már….most puhítom, hogy legyen még egy!

-Akkor puhítsd rendesen, mert nekem is kell egy ilyen kiscsaj, mint a lányotok!

Vica és Balázs erősen vigyorgott, míg én fülig vörösödtem….aztán kimentem Balázs után a teraszra.

-Na, meggondoltad magad?

-Még nem…de majd átgondolom! Jó?

-Oké….

-Tényleg ennyire rá vagy kattanva erre a gyerek dologra?

-Aha….de miért? Olyan hihetetlennek tűnik?

-Hát, igen….kicsit.

Balázs átfogta a derekamat, aztán magához ölelt.

-Ez nem csak fellángolás…..szeretnék még egyet….ennyi. Nem fogok elmenekülni….tanultam a hibáimból, egy életre….

Szerettem volna neki hinni…hiszen valóra vált az álmom, 7 év után végre…..mellettem/mellettünk volt ismét….nem az az ember volt már (nagyjából csak) mint akit megismertem annó, ez tényleg így volt, hiszen jó apa lett belőle, engem pedig, ha szavak nélkül, kimondatlanul is….de szeretett….szóval….:)

Kornél kistesót akar

2010 július 12. | Szerző: bamby21

 Két héttel a tervezettnél előbb, de megszületett Vicáék kislánya, Hanna Regina:)

Vica éppen nálam volt, mikor elfolyott a magzatvize. Nem mertem kockáztatni, így hívtam a mentőket….nem indultam el vele kocsival, nehogy baj legyen.

Szóval….bár nem én, hanem Vica sógornője ment be vele a szülőszobára…..idegesen járkaáltunk Marcival fel s alá a váróban, mikor aztán kijött a nővér és közölte, megvan a kis nunás:)

Mikor Marci meglátta először Hannát, úgy sírt mint egy gyerek:) olyan aranyos volt…..látszott rajta, mennyire boldog:) Én szintén az voltam…..Kornél pedig mégúgyis, főleg miután látta a kislányt:)

Éppen vacsoráztunk, pár nappal később, mikor is Kornél nekiállt veszett módon vigyorogni és hol az apját nézte, hol engem:

-Mi van Kornél? Miért nem eszel?

-Spekulálok….

-Miben? – kérdezte az apja.

-Hát….őőőő….

-Ki vele! – sóhajtottam.

-Nekem is lesz majd kistesóm?

Balázs felröhögött én meg szimplán félrenyeltem a kaját:)

-Micsodád? – kérdezte Balázs.

-Tudod, apa?! Kistesó…..olyan mint a Hanna!

-Éppen lány?

-Aha….

Én fel sem mertem nézni a tányéromból, de mikor mind a két pasi elhallgatott, kénytelen voltam.

-Miért néztek így rám?

-Tudod anya…..kistesó!? – trallázta a gyerek, míg az apja már fuldoklott a nevetéstől.

-Nem elég….ha kapsz egy kiskutyát?

-Nem….kistesót akarok, nem kell kiskutya! Kistesó kell….

-Oké….nem vagyok hülye….nem kell többször elmondani! Felfogtam!

-Szóval lesz?

-Kizárt….

-Miért?

-Mert….csak!

-Ez nem válasz! Anyaaaaa!

Jahahajjjj……márcsak ez kellett nekem! Nagynehezen leráztam a gyereket a témáról….erre jött az apja is ugyanezzel! Már alváshoz készültünk, mikor odafordult felém:

-Nem akarsz több gyereket?

-Nem igazán.

-De miért?

-Mert egyet is elég eltartani….és amúgy is, kicsi ez a ház így is….nemmég egy újabb gyerek is. Meg….nem hiszem hogy lenne hozzá türelmem…..nem tudom!

-Nem attól félsz, igazából, hogy…..én mit reagálnék rá?

-Tényleg…te hallgattál csak mint hal a szatyorban! Ugye nem támogatod a fiadat a kistesó-projektben!?

-Szerintem se lenne rossz ötlet! Mondjuk egy kislány….

-Áruló! És az gondolom senkit sem érdekel, hogy nekem kellene 9 hónapig cígülnöm, aztán megszülni és hasonlók?

-Ez hülyeség….segítenénk neked itthon mindenben, meg…..legalább lenne róla valami sejtésem, mit hagytam ki Kornélnál. A ház dolgot is meg tudnánk oldani….

-Hogyan?

-Majd ha odajutunk, elmondom, oké?

-Hova?

Balázs elmosolyodott aztán odahúzott magához.

-Nem adom fel, míg nem lesz egy lányom is!

-Felejtős! – mondtam nevetve.

-Na, az majd kiderül.

3 hónapja ez ment minden este….akármilyen fáradtak is voltunk, arra mindig maradt egy kis erőnk, hogy valamin nevessünk, valamiből poént csináljunk:) Nem titkoltuk senki előtt, hogy együtt vagyunk….anyuék is csak azt mondták, majd akkor hiszik el, hogy megjött az eszünk végre, ha Balázs rászánja magát és feleségül vesz…..hogy mi ebben az összefüggés, azt nem tudom….mindenesetre, ilyenről még szó sincs.

Azt hiszem, mindegyikőnk elégedett azzal, amink most éppen van….egy család vagyunk….és minden oké:)

Teljes család leszünk?!

2010 július 8. | Szerző: bamby21

 Mikor elindultunk Kornélért Balázs szüleihez, gondolkodóba estem, és arra jutttam, nem kérek semmit Balázstól. Mit is kellene? Kimondtam neki 6 év után azt, amit már régen ki kellett volna….ez van, ha lesz egy kicsike eszünk, nem hagyjuk veszni a dolgokat.

Én biztosan nem. Nagyon boldog voltam, de tudtam azt is, ez lehet, hogy csak tiszavirág életű lesz, de az is meglehet, hogy nem….és ha kicsit komolyabban nekifexünk a dolognak, még együtt is maradhatunk.

Anyósék meglepődtek, mikor együtt megérkeztünk a gyerekért, és persze mondanom se kell, a gyerek maga is. Kaján vigyorral a képén csimpaszkodott rá az apjára:

-Na mi van apa?

-Mi legyen kisöreg?

-Miért van itt anya is?

-Csak úgy….talán baj?

-Nem….de nem szoktatok értem együtt jönni.

Mikor anyós kicsit lelépett valahova, Balázs leült Kornél mellé:

-Figyelj, kisöreg…

-Igen?

-Mit szólnál….ha azt mondanám, hogy anya és én megint…együtt lennénk?

A gyerek szemei felragyogtak.

-Oda is költöznél hozzánk?

-Hát….még teljesen egyenlőre nem….de reggelente én vinnélek mondjuk suliba, na? Este pedig együtt tévéjátékozhatnánk? Mit szólsz?

-Anya mit szólt erre? Ő már tudja?

Balázs rámnézett, mert persze nekem ilyet egy szóval sem mondott…..úgy álltam ott, mint akit leforráztak, de valami eszméletlen módon boldog voltam.

-Mostmár tudja…

-Anya!!!!! – kiabált oda Kornél – Ugye apa odajöhet hozzánk? Ugye? Ugye igen?

-Hát… – mondtam, amint leültem melléjük – ha apa valóban ezt szeretné, akkor igen.

-De jó! – lelkendezett a gyerek, azzal felpattant és valamiért kirohant a konyhába.

Ültem egy darabig Balázs mellett…aztán odahajolt hozzám és adott egy puszit a homlokomra:

-Na….mostmár hiszel nekem?

-Miért is….vagy mivel kapcsolatban?

-Hát….hogy nem akarlak hülyíteni, hanem….komolyan gondolom kettőnk közt ezt az egészet?

-Hát, valahogy hihetetlennek tűnik, így első hallásra….de talán idővel megszokom majd a dolgot…..mindenesetre merem csak remélni, hogy valóban komolyan gondolod ezt az egészet!

-Ezt, nem most kellett volna megtennem! Ezt én is tudom….hanem már majdnem 7 éve.

-Azt hiszem, a mi esetünkben valóban igaz, az a mondás, mi szerint….jobb később mint soha, nem?

-7 rohadt év….a szentségit!

-Nem számít….mostmár nem.

-Soha nem kaphatom vissza azt a 4 évet, amit a sitten meg az előzetesben ültem!

-Azt nem, ez igaz….de kaptál egy második esélyt az élettől, mostmár ezt kell megbecsülnöd!

-Jah….ez igaz. Csak, néha azon gondolkozom, mit kellett volna másképp tennem annak idején….hogy ne alakult volna ilyen sz*rul az életünk.

-Mert?

-Mindegy….majd elmesélem egyszer, oké? Lassan induljunk meg hazafelé, mert éhes vagyok….aztán meg holnap dolgozni is kellene mennünk, szóval….

-Oké….akkor összeszedem a gyereket, aztán mehetünk is.

Valamin nagyon kattogtam éjjel, amint feküdtem Balázs mellett….miért van az, hogy valakinek bejön az élet, és néhány hónapon bellül beérik neki a boldogság, más meg éveket kínlódik, és akkor is bizonytalan, mikor már boldognak kéne (elvben) lennie….?!

A nagyanyám mindig azt mondta:

” A jóisten mindenki vállára annyi gondot tesz csak, amit az ember elbír! “

….hát….lehet?!

“Varázsszó”

2010 július 8. | Szerző: bamby21

 Az ablakon beszűrődött a fény, és bántotta a szememet…..nem akartam  felébredni, mert még akkor is azt gondoltam, a múlt éjjszakát csak álmodtam, vagy ha egy része igaz is volt, ha felkelek, Balázs nem lesz itt velem….hmmmm….most mi legyen?

De mi ez? Kávé illat csapta meg az orromat, mire kicsit felbátorodva, de csak az egyik szememet kinyitottam, alig résnyire…..de jó illat van! – gondoltam magamban. Na…jó….az álmom egy része igaz volt, itt vagyok Balázsnál….na de ő vajon hol lehet? Ki sem gondoltam…már nyílt a szobaajtó…és jött vele a válasz is a kérdésemre.

Balázs ott volt, és hozott nekem kávét, leült mellém az ágyra.

-Na, jó reggelt!

-Szia….

-Bocs…de szerintem nem lett valami jó a kávé….nem főzök valami gyakran, tudod? Mindenesetre megpróbálkoztam vele…

-Hmmmm…..pedig ez most jól sikerült. – mondtam, miután belekortyoltam – Kifejezetten jó….

-Oké….szerencsém volt, maradjunk annyiban!

-Rendben….adsz nekem egy pólót?

-Persze…de tőlem így is maradhatsz…engem nem zavar!

-Így? Egy szál bugyiban?

-Aha….

-Persze…és gondolom szégyenlős se vagy, igaz?

-Nemám!

-Azért dobj nekem ide valamit!

Adott egy pólót, aztán leléptem zuhanyozni és kicsit rendbeszedni magam. Mikor végeztem, összefogtam hátul egy csattal a hajamat, aztán kimentem a konyhába még egy kávéért. Balázs éppen olvasott valami újságot. Mikor megálltam előtte, hogy megiszom a feketémet, odahúzott magához és az ölébe ültetett….én meg majdnemhogy magunkra nem öntöttem a kávét:)

-Ha leforrázol azzal a franccal….

-Akkor le leszel forrázva.

-Jah….

-Nem tetszik! – mondta, azzal kiszedte a csatot a hajamból és összekócolta az egészet.

-Mert most így jobb, igaz? – kérdeztem nevetve.

-Aha…sokkal jobb.

-Oké…ha te mondod!

A vállára hajtottam a fejemet, ő meg kivette a kezemből a poharat, aztán letette. Átfogtam a nyakát és odahajoltam hozzá:

-Szeretlek.

Balázs egy pillanatra nem kapott szikrát szerintem, aztán elmosolyodott és magához ölelt, majd megcsókolt.

-Tudom….csak vártam, hogy talán magadtól is kimondod majd.

-Ugyan honnan tudtad? – kérdeztem gúnyosan.

-Tudok én mindent! Olyan szerelmes vagy te belém, mint egyszer! Elég csak rádnézni! – mondta nagyképűen.

-De nagy az egó…..ejha! – azzal odadobtam neki egy konyharuhát, aztán bementem felöltözni, ő meg utánamjött és rálökött az ágyra.

-Minden okom meg is van rá, azt hiszem! Nem sokan mondhatják el magukról hogy közel a 40-hez még szinte 20-as éveiben járó barátnőjük van, vagy nem?

-Nagyképű majom! – mondtam, azzal nyelvetöltöttem rá és kinevettem.

-Na jó! Betelt a pohár…..most véged lesz! – azzal nekemesett.

Kimondtam neki azt a bizonyos “varázsszót”…. és most hogyan tovább?

A végzet <3 maga

2010 július 7. | Szerző: bamby21

 Nem sokkal a menyasszony “rablás”előtt átöltözött minden koszorúslány, ugyanis, mi is mentünk vele….én, egy Vicától kapott grafitszürke alapon fekete csipkés (allul és fellül) combközépig érő csőszerű-ruhába voltam. Vica ki akarta dobni, mert a pocakja miatt már nem tudta felvenni, de megkímélte, és inkább nekem adta, pedig nem olyan régen vette.

Milyen tök jó, hogy annó a menyasszonnyal egykor osztálytársak és munkatársak is voltunk….egy helyre jártunk szórakozni is….:) Így oda akartak menni, ha már egyszer úgyis el kell őt valamerre-rabolni “alapon”….

Érdekesen néztem ki a sok csili vili kisestéji mellett az én kis ceruzaszürke ruhámba….nem ríttam ki a tömegből az ugyan biztos:) De persze nem is ez volt a célom, mert aztán, akinek akartam, annak bizony neveztetsen felkeltettem a figyelmét, elég rendesen….mert a parkolóban, a helytől nem messze összetalálkoztam Balázs néhány haverjával és magával Balázzsal is….legnagyobb meglepetésemre.

Beszélgettek, mikor is az egyik srác észrevett, aztán Balázst is oldalbabökte, hogy figyeljen:) Megtette….aztán két kézzel nekiállt integetni….én meg “nagybátor” módjára elindultam hozzájuk. A srácok alaposan végigmértek maguknak, de én inkább amiatt aggódtam, hogy mit szól majd a menyasszony, hogy eltűntem. Balázs nem zavartatta magát, bár az láthatóan nem igazán tetszett neki, hogy a haverjai közül néhányan engem stírölnek…

Már átöltözött, terepmintás térdnadrágba meg valami világosbarna ingszerűség volt rajta. Egy darabig beérte annyival, hogy ott áll mellettem és a haverjai számára is nyilvánvalóan ölelgetett meg hasonlók, de aztán elunta magát és odaszólt Hannának:

-Hanna!

-Igen?

-Mit szólnál, ha leléptetném az egyik kísérődet?

Hanna vette a lapot.

-Mit fizetsz érte?

-Mindegyikőtöknek egy kört….na?

-Oké….viheted! – mondta mosolyogva Hanna, amint rámkacsintott.

Még elvörösödni se volt időm, Balázs kézen fogott és kicincált a parkolóba.

-Mégis mit akarsz most? – néztem rá értetlenül.

-Szerinted?

-Fogalmam sincs, hogy őszinte legyek.

-Oké…akkor segítek! – mondta, azzal nekinyomott a kocsinak és megcsókolt.

Miért nem lottózok, istenem? Mindegy….Balázst alig tudtam leállítani….kicsit elkerülte a kordé a szamarat:) amit bár nem bántam, kicsit gyors volt és még annál váratlanabb is.

-Neked elment az eszed…

-Már régen….de ez van! – mondta, azzal átfogta a derekamat.

-És….most hogyan tovább? – kérdeztem.

-Nem tudom….bár, van rá éppen tippem. – válaszolta, azzal kinyitotta az anyósülés felöli ajtót.

-Mi? Hova akarsz mégis vinni?

-Túl sokat kérdezel!

-Tudom…de addig nem megyek veled sehova, míg nem válaszolsz!

-Oké….ha nem megy szép szóval, majd megy erőszakkal! – mondta vigyorogva, majd beültetett előre.

Elvitt a lakására….

Semmi se változott, olyan volt minden, mint mielőtt Nóra odaköltözött. Ugyanúgy megvolt az a kellemes parfüm illat a szobájába, és az egész lakásban is:) Szokatlan módon viszont rend volt:)

Álltam a szoba közepén és csak néztem ki a fejemből. Annyira irreálisnak tűnt az egész, az, hogy itt vagyok és Vele, az meg pláne…a gondolataimból egy erőteljesebb ölelés rántott vissza a valóságba…az, amire olyan régóta vágytam.

Balázs magafelé fordított és átölelt.

-Na?

-Semmi….merengtem.

-Észrevettem.

-Akkor minek kérdezed?

-Csak úgy…. – felelte végül, majd leült velem az ágyra és megcsókolt. Valahogy már nem éreztem lelkiismeret furdalást miatta, hogy hagyom magam neki….kishíja volt, hogy letéptem róla az inget, mire ő nekiállt nevetni…

-Nyugi….ráérünk!

-Te lehet! Én nem…

-Randid lesz?

-Az! – mondtam, azzal befogtam a száját-módon inkább megcsókoltam, hogy végre elhallgasson.

Olyan jó volt, ahogyan magához ölelt, megcsókolt….nem érdekelt meddig fog tartani, csak érezni akartam hogy velem van….tudtam jól, ha igazam lesz és holnap lelép, abba bele fogok pusztulni. Mindenesetre, most most van….ezt kell élvezni….valahogy nem zavart a koszorúslány-os dolog sem, mint alig egy évvel ezelőtt….A ruhát gyakorlatilag semmi pillanat alatt lesimogatta rólam és a végzet gyakorlatilag már ott volt előttem….Ő maga.

Gyötrelmes vágy….

2010 július 7. | Szerző: bamby21

 Aha! – gondoltam magamban, mert aki most éppen közbeszólt, az a gyerek volt, hót kómásan.

-Apa! Álmos vagyok!

-Elvigyelek a mamáékhoz?

-Aha.

-Oké…akkor gyere! – mondta Balázs, azzal ölbevette Kornélt és megindult vele kifelé.

Összeszedtem a gyerek cuccait azán utánuk mentem. Mire kiértem, Balázs már beültette az ülésébe, a zakóját meg bedobta az ülésre.

-Még valahova beugrok, ha hazavittem a gyereket, oké?

-Rendben. – mondtam lemondóan.

-Ha megunod a banzájt, csk szólj és visszajövök érted! Oké?

-Nem muszály! Van sofőr, aki hazavisz.

-Ő ott? – kérdezte, amint a bejárathoz, egy csatt részeg pasira mutatott.

-Jah….ő volt.

-Felejtős! Nehogy be merj mellé ülni! Inkább elviszlek én.

-Jó.

-Mi van? Nincs valami jó kedved?!

Nem szóltam semmit, mert valóban nem volt jó kedvem.

-Megszöktetik a menyasszonyt, mi is velük megyünk, majd ha visszajöttünk, szólok, oké?

-Rendben!

-Oké….akkor menj és vidd haza a gyereket! Én meg visszamegyek.

Balázs megfogta a kezemet és visszahúzott maga elé. Nem számítottam rá, így sikeresen zavarba is jöttem…de őt nem érdekelte. Furcsa érzés lett rajtam úrrá…..deja vu….vagy mi?! Egy évvel ezelőtt kísértetiesen ugyanez történt, de ekkor még Gergővel, aki megkérte a kezemet…..mintha a sors kegyetlen módon, de ismételné önmagát…csak most éppen Balázzsal.

-Itt leszek, oké? Csak hívj….

-Oké….de mostmár menj!

-Ennyire zavar, hogy még itt vagyok? – kérdezte nagyon halkan, amint a keze az arcomról a nyakamra csúszott, majd hátra a tarkómhoz és nekiállt a hajammal szórakozni megint.

Kirázott a hideg….libabőrös lettem. Elfelejtettem még megszólalni is…

-Nem….ugyan miért zavarna? – dadogtam végül zavartan.

Fel akartam egy pillanatra szívódni…eltűnni, láthatatlanná válni, hogy szabadulhassak, mert úgy éreztem, ha most engedek neki, aztán megint lelép…..belepusztulok. Dehogy akartam elengedni! Bolond lettem volna…..de most mégis meg kellett tennem…hogy hazavihesse Kornélt.

-Itt leszek… – súgta a fülembe, majd belecsókolt a nyakamba.

Végem volt….inkább szúrt volna szíven, minthogy ezt tegye velem….szerintem még az is humánusabb lett volna, minthogy itt kínozzon:(

Adott helyzet

2010 július 7. | Szerző: bamby21

 Az esküvő előtt aztán nem sokkal sikeresen elbizonytalanodtam Balázst illetően. Vele akartam lenni, oké, hiányzott, oké…..de még mindig nem tudtam, ő mit akar.

Ahogy öltöztem, azon agyaltam, mégis mi a francot csináljak? Mégsem támadhatom le szimplán csak úgy….?!

Elkészültem, és vártam, hogy jöjjön értem. Kornél büszkén feszített mellettem, amint éppen bezseléztem a haját…..igazi kis pasi lett belőle, mert ugye már 6 éves lett, és mert szeptemberben kezdi a sulit, és most nagyon büszke magára:) Hozzá teszem, minden oka meg is van rá!

Balázs persze hozta formáját…..nagyon jól állt neki az öltöny:) én meg csak lestem, milyen jó (vagyis jobb) pasi még így is. Nem tett vagy mondott semmi félreérthetőt, megdícsért, hogy milyen csinos vagyok, de ennyi.

Elszomorodtam, és még akkor sem tudtam leengedni, mikor kézenfogott, hogy a nászmenet megindult, s velük együtt mi is.

A vacsora maga nem volt valami nagy “vasziszdasz”, mert alig ismertem a násznépből valakit is, Balázson viszont csüngött 2 csaj, de egyfolytában, így esélyem se volt vele lenni, mert odaállni harmadiknak meg én nem akartam, az milyen lett volna már? Balázsnak persze tetszett a dolog….olyan volt, mintha észre sem vette volna, hogy én is ott vagyok. Aztán vacsorára visszatalált mellém:

-Látom, jól elvagy! – mondtam sértődötten.

-Aha….na és te?

-Egész jól elvagyok…. – vontam meg a vállam.

Balázs vigyorgott, de nem felelt semmit, inkább nekiállt kajálni. Forrtam magamban, de valahol inkább szomorú voltam, mintsem dühös. Mikor megkajáltunk, már előre féltem, hogy megint egyedül maradok, mert Balázs persze megint eltűnt. Hozott nekem bort….hoppá:)

-Ezt mindet meg is kell innom?

-Aha, mindet.

-Beállok majd mind a százasszög! Ez rengeteg!

-Majd én hazaviszlek, nyugi!

-És attól én még nem leszek részeg, vagy mi?

-De…de nem baj!

-Kinek?

-Ne foglalkozz vele….idd meg!

Nagy nehezen leküldtem a bor felét, de elég is volt. Balázs röhögött egy sort, hogy milyen pofákat vágtam…de végül valamennyit sikerült leküzdenem. Aztán kézenfogott és elindult velem.

-Hova megyünk?

-Hoppá! Elfelejtettem megkérdezni: Szabad lesz?

-Mire?

-Táncolsz velem?

-Tudsz táncolni? Mióta?

-Tudtam mindig is….szóval?

-Hát….jó…. – de még be sem tudtam fejezni a mondatot, odahúzott magához. Tényleg tudott táncolni…..én pedig szikrát se kaptam. A két csaj, akiket előzőleg szédített, gyilkos szemeket meresztettek rám, amint megláttak Balázs mellett…..de most én voltam a jobb – gondoltam magamban, így, talán lesz esélyem valamit kezdeni magammal/magunkkal, míg a helyzet engedi:)

Zizzentke vagyok:) picit

2010 július 7. | Szerző: bamby21

 Nem vittem túlzásba az esküvőre való készülődést. Hagyományos koszorúslányruhám lesz, ergó, ez azt is jelenti, hogy úgy fogok én is kinézni, mint valami túlméretezett eperfahyi:) Nagyon király lesz!:)

Balázs már előre röhögött, mikor elmeséltem neki, hogy milyen a ruhám….de jézus! Mutatta milyen öltönyt vett magának (mert persze azt is vett, nemcsak inget) aztaaaaaa!!!!!!

Hasonló, mint ami Vicáék lagziján volt rajta, de ez már majdnem fekete, hosszított zakórésszel, zöldes inget vett hozzá meg valami hasonló nyakkendőt…..olyan kíváncsi vagyok, hogy áll majd rajta….hmmmm:)

Szóval, kicsit elmentek itthonról, mármint nálam….mert hogy mindenfajta túlzás nélkül, ha éppen nincs itt….bizony hiányzik: Balázs. Először azt hittem, nem vagyok normális, amit Vica csak tovább erősített bennem…de aztán csak annyit mondott:

-Előbb utóbb úgyis megint egymás mellett fogtok kikötni! Hidd el!

Van némi lelkiismeret furdalásm, de csessze meg, már több mint 6 hónapja annak, hogy Gergő elhagyott, és mivel már a gyűrűt sem hordom egy ideje…..az istenit! Nem sirathatom őt életem végéig! Tök jól megvagyunk mostanában, de mintha a sors folyamatosan beintene, még véletlenül sem sikerült vele 2 percnél tovább kettesben maradnom…..így, soha nem történt semmi:( Ez van….

Egyben reménykedem….hogy az esküvőig talán nem csajozik be…..és akkor végre talán….lesz valami?!

Hülye vagyok, biztosan….de….azt akarom, hogy Velem legyen, úgy mint régen. Bár, nem tudom, ő mit akar….azt hiszem nekem kell ahhoz lépnem, hogy történjen végre valami!

Szóval…..csábításra fel:)!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!