Adott helyzet

2010 július 7. | Szerző: bamby21 |

 Az esküvő előtt aztán nem sokkal sikeresen elbizonytalanodtam Balázst illetően. Vele akartam lenni, oké, hiányzott, oké…..de még mindig nem tudtam, ő mit akar.

Ahogy öltöztem, azon agyaltam, mégis mi a francot csináljak? Mégsem támadhatom le szimplán csak úgy….?!

Elkészültem, és vártam, hogy jöjjön értem. Kornél büszkén feszített mellettem, amint éppen bezseléztem a haját…..igazi kis pasi lett belőle, mert ugye már 6 éves lett, és mert szeptemberben kezdi a sulit, és most nagyon büszke magára:) Hozzá teszem, minden oka meg is van rá!

Balázs persze hozta formáját…..nagyon jól állt neki az öltöny:) én meg csak lestem, milyen jó (vagyis jobb) pasi még így is. Nem tett vagy mondott semmi félreérthetőt, megdícsért, hogy milyen csinos vagyok, de ennyi.

Elszomorodtam, és még akkor sem tudtam leengedni, mikor kézenfogott, hogy a nászmenet megindult, s velük együtt mi is.

A vacsora maga nem volt valami nagy “vasziszdasz”, mert alig ismertem a násznépből valakit is, Balázson viszont csüngött 2 csaj, de egyfolytában, így esélyem se volt vele lenni, mert odaállni harmadiknak meg én nem akartam, az milyen lett volna már? Balázsnak persze tetszett a dolog….olyan volt, mintha észre sem vette volna, hogy én is ott vagyok. Aztán vacsorára visszatalált mellém:

-Látom, jól elvagy! – mondtam sértődötten.

-Aha….na és te?

-Egész jól elvagyok…. – vontam meg a vállam.

Balázs vigyorgott, de nem felelt semmit, inkább nekiállt kajálni. Forrtam magamban, de valahol inkább szomorú voltam, mintsem dühös. Mikor megkajáltunk, már előre féltem, hogy megint egyedül maradok, mert Balázs persze megint eltűnt. Hozott nekem bort….hoppá:)

-Ezt mindet meg is kell innom?

-Aha, mindet.

-Beállok majd mind a százasszög! Ez rengeteg!

-Majd én hazaviszlek, nyugi!

-És attól én még nem leszek részeg, vagy mi?

-De…de nem baj!

-Kinek?

-Ne foglalkozz vele….idd meg!

Nagy nehezen leküldtem a bor felét, de elég is volt. Balázs röhögött egy sort, hogy milyen pofákat vágtam…de végül valamennyit sikerült leküzdenem. Aztán kézenfogott és elindult velem.

-Hova megyünk?

-Hoppá! Elfelejtettem megkérdezni: Szabad lesz?

-Mire?

-Táncolsz velem?

-Tudsz táncolni? Mióta?

-Tudtam mindig is….szóval?

-Hát….jó…. – de még be sem tudtam fejezni a mondatot, odahúzott magához. Tényleg tudott táncolni…..én pedig szikrát se kaptam. A két csaj, akiket előzőleg szédített, gyilkos szemeket meresztettek rám, amint megláttak Balázs mellett…..de most én voltam a jobb – gondoltam magamban, így, talán lesz esélyem valamit kezdeni magammal/magunkkal, míg a helyzet engedi:)