Életem, most:)

2010 június 8. | Szerző: bamby21

Eltelt 3 hónap….és én nagyon boldog vagyok:)

Ezt már otthon is tudják…..mindenki:) Főleg Vica, mivel mostanában heti 2-3 alkalommal is beszélünk:) vagy éppen msn-ezünk. Komplett élménybeszámolókat tartok neki, ő pedig lelkesen hallgat….és velem együtt örül. Szerinte totál meghibbantam, mióta összekerültem Andrással, alig ismer rám…folyton jó kedvem van, poénkodok, mesélek….rég látott ilyennek. Ja…és én is magamat…

Mindenfajta túlzás nélkül, kicserélődtem. A boldogságom egyik oka, hogy jól megy a munka, mind nálam, mind Andráséknál. Nem mondom, hogy űbrf*sza gazdagság van…de most aztán tényleg nem kell hónap végén számolgatnom a pénzemet, hogy kijövök-éééé belőle következő fizetésig….és még félre is tudok tenni. Aztán….Kornél fiam olyan szerelmes, mint a nagyágyúúúúúúúú:)….természetesen, ki másba, mint a szomszéd kislányba, Dawn-ba….csak azt veszem észre, mindig zsebrevág valami kis apróságot otthon, hol csokit, hol valami mást….és indul udvarolni….nem is akármilyen sikerekkel, ugyanis Dawn apja szólt, valamelyik este átmehetnénk hozzájuk pizzázni….míg a gyerekeink elvannak:)

Aztán, egyik este, msn-eztem Vicával. Persze, megint kérdezősködött:

-Na mi a szitu?

-Szerelmes vagyok…azt hiszem….

-ÁÁÁÁÚÚÚÚÚÚÚÚÚ…..na vééééégre! Hoppá…de kibe?:)

-Szerinted?….hülye?!

-András???????????????????????????????????????????

-Aha….

-Óóóóóó….helyes helyes….ennek örülök! De…erre mégis hogy jöttél rá? Mondtad már neki? Mit szólt rá?

-Hát….kicsit gáz volt, mert egyáltalán nem gondoltam, hogy ilyet fogok neki mondani….de…egyik éjjel…végülis megtörtént….

-Na….és? Mit reagált?

-Hát….semmit:( Nem mondott rá semmit….

-Na…bummmm….szép!

-Ez van!

-De ez nem fair! Nem hiszem, hogy ő nem érezne irántad valamit….mégiscsak lassan 6 hónapja ismer…a szentségit ezeknek a pasiknak!

-Nem erőltetem….majd talán kialakul benne is valami hasonló…nem kérdezek rá….az biztos!

-Te tudod! Csak igazad legyen!

-Szerinted?

-Passz….most komolyan. De….

-De mi?

-Balázson már….túltetted magad, igaz?

-Nagyrészt….igen. Miért?

-Már nincs együtt a Zsuzsival ám:)

-Ez van….az ő dolga.

-Oké, csak mondtam.

-Szerinted normális vagyok?

-Mármint?

-Alapjáraton!

-Úgy? Hmmmm….nem….és amúgy sem:) Miért is?

-Hogy…..ez az egész….így alakult?!

-Az életed?

-Az….

-Ez igen messze van a normálistól, szerintem…de nekem erősen úgy tűnik, hogy kezdenek a dolgaid sinen lenni…

-Kössz…szeretném én is ezt hinni…

-Mikor jöttök haza?

-Hétfőn…és egy hétig leszünk.

-Alig várom…na, de most mennem kell, mert a Marci hazaért…akkor majd beszélünk még addig, oké? Puszi nektek….

-Nektek is…szia!

Hát, ez van:)

Nesze neked angol konyha meg minden más:)

2010 június 8. | Szerző: bamby21

 Magyaros kaja-hívő vagyok, abszolút jelleggel….persze, nem arról van szó, hogy kizárok az életemből mindenfajta új(donságnak számító) kaját….de na…ezen nőttem fel, kész:)

Alig egy héttel a beköltözés meg minden után, András felvetette, mi lenne, ha meghívná két kollégáját és a feleségeiket….vacsorára. Remek, már csak ez hiányzott az életemből….gondoltam magamban. Oké lett a dolog, egyetlen kikötéssel….csak normális magyar kaját vagyok hajlandó nekik csinálni. Szó sem lehet angol kosztról….puding és társai (mert angolék minden édességet szinte így neveznek, amint én tudom) eleve ki vannak, vagyis lesznek zárva.

Csináltam is….palóc levest…aztán meg cigány pecsenyét, a desszert pedig mirinda szelet lett. Angoléknak pedig nagyon bejött. Mondanom se kell, Kornél természetesen Amynél kötött ki, már kora délután, mivel angolék kitalálták, menjünk el valami “oridzsi angol kocsmába”….naná, sörözni…:)

Hát…minden képzeletemet felülmúlta az ottani hangulat és az egésznek a varázsa…..remek kis helyen voltunk, rengeteg ember között. Az angol sör is egész jó…mindenesetre, az én kedvenc kis “soproni”-mat még így sem tudta űberelni:) de egy próbát megért a dolog.

Kis idő után, a két feleséggel, Annával és Darcyval már azon röhögtünk, a pasik mit művelnek mellettünk, vagyis az ő férjeik….félrészegen Dartsozni azért….kicsit flash lehetett…:) András két sör után közölte: Ennyi…ő ugyan többet nem iszik, nincs az az isten! Nekem nem volt ilyen problémám….látta, hogy nagyon jól érzem magam, nem szólt, mit és mennyit iszok….régen nem éreztem ilyen jól magam:) hála’ Andrásnak. Oda és persze haza is taxival mentünk….szakadó esőben….persze a kaputól a bejárati ajtóig gyakorlatilag ronggyá áztunk, ismét.

Én azonnal beálltam a forró zuhany alá, hogy ne fázzak annyira. Míg András is elvonult rendbe szedni magát, én eldöglöttem a kanapén….agyaltam….furcsa volt minden….na, persze, jó értelemben. Furcsa volt, hogy lehet így is élni…..normális körülmények közt, mint egy igazi család, veszekedés, balék és hasonlók nélkül….András habitusa alapjaiban tért el Balázsétól. Kedves, nyugodt, figyelmes…..és törődött velünk:) (Persze, akárhányszor skypoltam Vicával, mindig megkérdezte, volt-e valami Andrással? Nem győztem neki mondani, hogy nem, és nem is lesz még egyenlőre…mert nem akarom elsietni a dolgot…Vica nem győzött emiatt háborogni, de valahol megértette a dolgot, hiszen emiatt már nem egy és nem kettő csalódás ért.) 

Viszont, én se vagyok/voltam éppen fából, mert András valahányszor csak hozzámért, megcsókolt….valami ellenállhatatlan vágyat éreztem arra, hogy akkor, ott és azonnal rávessem magamat…de aztán persze mindannyiszor visszahátráltam…valamiért. Aztán döntöttem is…ma bizony nem fog ebben semmi és legfőképpen senki megakadályozni:) Mióta ide költöztünk, javarészt kettesben szinte nem is voltunk…mert ugye Kornél mindig itt dongott körülöttünk….ma viszont szabad volt a terep, gyerek diszidált a szomszédba (részben önakaratából, hozzáteszem) és még hol van a reggel? Hmmmm….???!!!

Szinte mindig úgy tévéztünk esténként, hogy András elfeküdt, vagy ült a kanapén, én meg odasuvasztottam magam mellé, a megmaradt helyre….na, hát ez ma sem volt másképpen:) éppencsak annyi különbséggel, hogy odabújtam mellé és átöleltem. Nem vagyok az a nagyon bújós típus…de most kifejezetten jó volt….ő pedig szívesen vette a közelségemet, mint általában, és ezt meg is jegyezte:

-Valami baj van?

-Nem….miért?!

-Nem szoktál idebújni mellém…

-Baj?

-Dehogy….nem azért mondtam…nyugodtan. – válaszolta, azzal tovább nézte a tv-t.

Ezt nem hiszem el….ennyire nem veszi a lapot vagy mi?! Kizárásos alapon…most őszintén? Totál nyilvánvalóak a szándékaiam…erre…tv-zik? Na, azt már ugyan nem…mellettem ugyan nem fog…ma este (oké, éjjel) biztosan nem! Kivettem a kezéből a távirányítót és kikapcsoltam azt a vackot. Mivel csak egy olvasó lámpa égett a szobában, kissé sötétebb lett így a tv nélkül, de….tetszett a dolog. Nem érdekelt, akar-e valamit mondani vagy sem, beleültem az ölébe és megcsókoltam….és mintha, nem is tudom mi történt volna….valósággal megtáltosodott…:) nem kis elégedettségemre. Az ágyban ugyanolyan volt, mint a hétköznapokban….figyelmes és nagyon gyengéd….nagyon odafigyelt rám és ez jólesett. Ezt és az előtte lévő tapasztalataimat össze sem hasonlíthattam volna, hiszen merőben eltértek egymástól, ez nem egyéjjszakás volt, nem csak kaland….hanem érzelem, bár….nem olyan, mint ami annó mondjuk Balázshoz kötött….annál jóval több. 

Mikor hajnaltájban megébredtem, mindjárt felé fordultam, ott van-e még mellettem….szokatlan volt. Sokáig csak néztem, amint alszik és hallgattam ahogyan szuszog mellettem….megnyugtató volt, mégis furcsa…..de valahol tudtam, s bár csak mertem remélni…ez az, amire nekem szükségem van….Rá, és arra, amit ő nekem és a fiamnak adhat….nyugalmat és szeretetet.

Talán….idővel, ő feledtetni tudja velem az elmúlt 4 év történéseit….talán…remélem.

Live in London:)

2010 június 8. | Szerző: bamby21

 Beletelt 3 napba, mire nagynehezen kipakoltunk….egy ikerházban fogunk lakni, egy viszonylagosan csendes környéken. Az iskola és óvoda alig 3 utcára van tőlünk, viszont az én és András munkahelye bent van a belvárosban…..rohadt messze innen. Jah….ugyanolyan (szinte ugyanolyan) munkát sikerült kint is találnom, mint itthon volt….asszisztensi munka egy cégnél. Nem gondoltam volna, hogy London ilyen rohadt nagy…..csessze meg:) Se vége, se hossza…

Jah….a szomszédainkról meg csak annyit, hogy a baloldali egy morgós, tipikus angol nénike, a jobbosék meg….Elláék, akinek a férje magyar származású, Kristóf. Van 2 lányuk, Amy, 21 éves, Dawn 4 éves:) Helyes kis pereputty, annyi biztos:) Kornél mindjárt körbe is dongta Dawn-t, és bár valamennyit tudnak a lányok is magyarul, kézzel és lábbal mutogatva, de Kornél játszani hívta a kislányt:) András azon röhögött, hogy szinte még ide sem értünk, de a fiam mindjárt csajozik:) Naná….

Furcsa mód, a várakozásaimmal ellentétben, Kornélnak tetszett minden…habár, azt mondta, az oviban a nevelők kicsit szigorúbbak, mint otthon….ezt leszámítva, szerinte minden rendbe van. Az otthoni oviban is volt angol….nem volt neki annyira furcsa ez a más nyelvezet…..de még tudtam, hogy ez hosszú időbe fog telni, míg mindenhol, mindenben 100%-os biztonsággal fog mozogni.

Az egyetlen dolog, ami igazán zavart, az az eső….esett, ha kellett, ha nem! Rögtön első héten beszereztem mind a gyereknek, mind magamnak egy pár gumicsizmát…mert tarthatatlannak nyilvánítottam a helyzetet, hogy mire kimentem a kapuig, már be is ázott a cipőm….okoztam is vele mind otthon, András előtt, mind a munkahelyemen a kollegák előtt vele néhány mókás pillanatot, mikor is becsattogtam a szivárványszínű gumicsellómban:)

Anyuékkal, Vicáékkal és a tesómékkal is skypon tartottam a kapcsolatot, Kornél pedig az apjával…..azon a laptopon keresztül, amit odaadtam Balázsnak erre a célra. Mikor beszéltek, én kivonultam a szobából, mert nem akartam hallani, miről beszélnek, bár Kornél, akármikor is beszélt Balázzsal, nem panaszkodott neki….viszont azt mindig sokszor elmondta, hogy hiányzik neki:(

Gyerekfelügyeletet a szomszéd Amy rendszeresen vállalt, még a suli mellett is, azt mondta, ha úgy van, nyugodtan szóljak neki, bármikor szívesen vigyáz Kornélra, Dawn-nal úgyis nagyon jól kijönnek…nem lesz velük probléma. Így is volt.

Ami viszont rohadtmód nem jött be, az a közlekedés…a balos (vagy milyen) hát….megpróbáltam, de úgy éreztem magam, mint egy japán kamikaze pilóta a világháború idején, minden kanyarnál azt vártam, valaki megjelenik az én sávomban…és bummmm….szóval, közöltem Andrással, vagy gyalog fogok dolgozni járni…vagy bevisz reggelente. Meg…jah…majdnem össze is törtem a kocsit, mikor próbáltam feltolatni a garázshoz….majdnem nekimentem a kerítésnek:( Amatőőőőőr……..

Esküvő lefújva!!!!!!??????

2010 június 6. | Szerző: bamby21

 Kértem Andrást, amint lehet….menjünk ki Angliába. Néhány nap múlva felhívott, hogy okés lenne a dolog, de nem júniusban mennénk, hanem alig 3 hét múlva…április végén, május elején. Belementem a dologba….mert úgy voltam vele….mindegy, mikor, hova…csak el innen, minél messzebb. Anyuék nagyon meglepődtek, mikor elmondtam nekik a dolgot…de tudták, és talán remélték is, most talán lehetőségem van egy új életre….egy másik, normális pasival.

A munkahelyemen nem kellett még felmondanom se, mivel szerződésem volt…határozott időre, a csaj, aki helyett voltam, már visszajött dolgozni. Pakolásztam és közben igyekeztem meggyőzni magamat….jól döntöttem, el kell innen mennem….mindenkinek így lesz a legjobb. Közben, Kornél, amennyi időt csak lehetett, az apjával töltött. Balázs mindig igyekezett a velem való találkozásokat elkerülni….csak az ajtóig kísérte be a gyereket, majd mikor az bejött, ő lelépett.

Aztán lassan eltelt a 3 hét…..az indulás napja. Délután indultunk, ezért, mivel már mindennel végeztem, igyekeztem mindenkitől elköszönni….egyszercsak Vica felhívott, zokogva, mondván….ne fáradjak a júniusi hazautazással, mert nem lesz esküvő….Marci lefújta az egészet….ki tudja miért!

Nem hagyhattam annyiban a dolgot…elmentem hozzájuk. Csak Marci volt otthon, éppen a cuccait gyömöszölte egy sporttáskába.

-Szia…te meg mit csinálsz?

-Pakolok….elköltözök.

-Ugye, ez csak vicc? 4 évet így a sutba dobsz?

-Ennyi…kész, ez már el lett döntve.

-Gyere ide, Marci….beszélgessünk kicsit….hoztam sört….na?

Marci jött….letelepedtünk a kanapéra és beszélgetni kezdtünk. Kiderült a dolgok miértje….Marci bepánikolt a házasságtól…menekülhetnékje van.

-Figyelj….szerintem, erre akkor sem az a megoldás, hogy felrúgtok mindent! 4 év….és szeretitek egymást, nem?

-De….de mi lesz ha nem működik majd?

-Ha már most így állsz hozzá, akkor neked még tényleg nem szabad megnősülnöd, szerintem….de…ez nem is lenne olyan fontos. Nem fogjátok tőle a másikat jobban szeretni….vagy igen? Ez csak egy papír és kész!

-Lehet…nem tudom.

-Én viszont igen….figyelj! Tudom, hogy a Vicával sem egyszerű együtt élni…de ő nagyon szeret téged, erre a nyakamat merném tenni! Csak ülj le vele beszélgetni és mondd el neki, amit most nekem is….ennyi. Beszélj neki a félelmeidről…arról amiről most itt nekem is meséltél….ettől nem leszel kevesebb a szemében….sőt…..

-Szerinted megbocsájt nekem?

-Biztosan….csak ülj le vele beszélni! Ne csesszétek el a lehetőségeteket….mert nem biztos hogy lesz olyan, hogy legközelebb! Hidd el….tapasztalatból mondom!

-Te elcseszted?

-Igen, Marci….és nekem már nem lesz legközelebb!

Marci elgondolkodott….aztán megszorította a kezemet:

-Kössz Dina…és szurkolok, hogy most sikerüljön végre….ez a kapcsolatod! Rendes csaj vagy….mindig is tudtam! Megérdemelnéd a boldogságot!

-Kössz…..kedves tőled…de nekem most mennem kell…..lassan indulunk….külhonba.

-Vigyázz magadra! És…..puszilom Kornélt!

-Te is…te mamlasz gyerek! Vigyázz a barátnőmre, oké?

-Úgy lesz…és kössz mindent!

-A legjobb barátnőm pasija vagy…ez a minimum, amit tehettem…aztán majd értesíts, hogy mi van ám!

-Te leszel az első, akit hívni fogok!

Hazabattyogtam. Sírva-ríva, de elköszöntem anyuéktól és elindultunk…Angliába. Kornél délelőtt elköszönt az apjától….nem akarta, hogy délután is itt legyen…..valahogy jobb is volt így.

Még félúton se jártunk, mikor Vica írt sms-t:

“Nem tudom, mit mondtál a pasimnak…de minden oké, megbeszéltük a dolgokat! Mindenesetre, az esküvővel egyenlőre még várunk! Köszönöm neked…bár nem tudom miért segítettél….hiszen neked is 1000 a gondod!? Nagyon jó barát vagy, Dingókám! Hiányozni fogsz, nagyon!”

Ezek után megkértem Andrást, kicsit álljunk meg….kiszálltam a kocsiból, mivel Kornél már aludt…..és alaposan kisírtam magam….:(

Pokoljárás

2010 június 5. | Szerző: bamby21

 Napokig alig bírtam aludni….kevergett bennem még akkor is a szombat éjjszaka történtek, Kornél mélabúja 1-2 nap után oldódni látszott, ez az egy nyugtatott csak meg….viszont, talán érthető módon, az apját nem hiányolta valahogy!

Aztán egyik este, miután leraktam Kornélt aludni, nekiálltam olvasni. Villogott a mobilom, sms, Balázs:

“Szia! Fent vagy még?”

“Igen…miért?”

“Szeretnék veled beszélni”

“Rendben, de csak ha nem cirkuszolsz”

“Oké”

Ráérősen visszafeküdtem, erre nem telt bele 2 perc….kopognak a redőnyömön. Felhúzom, Balázs….

-Létezik ajtó is….vagy te barlangban laksz?

-Gondoltam, hogy valamit beszólsz….de nem akartam felkelteni Kornélt…..azért nem ott kopogtam. – mondta, azzal bemászott az ablakon.

-Oké….és? Mit szeretnél?

-Bocsánatot kérni…

-Rendben…megtörtént….akár mehetsz is… – mondtam, majd az ablak felé mutattam.

-….volna még valami!

-Igen?

-Kimész Angliába?

Elfordítottam a tekintetemet….nem tudtam mit mondani. Mikor ezt mondtam neki ott Zsuzsinál, át se gondoltam a dolgot….csak rá akartam ilyeszteni, kicsit….talán sikerült is? Nem tudom…de most ezt nem fogom ilyen könnyen annyiban hagyni!

-Na és ha igen?

-Most ezt ugye csak emiatt a hülye pofon miatt csinálod, igaz?

-Nem…nem csak emiatt….csak szeretnék végre egy normális kapcsolatot egy normális pasival, élettel….de melletted ezt lehetetlen véghezvinni!

-Ó…persze! De azt se felejtsd el, hogy te se vagy szent….megcsaltad a pasidat….velem!

-Bár ne történt volna meg!

Balázs elhallgatott, meglepődött.

-És mégis miért?

Megint nem tudtam válaszolni…de Balázs folytatta:

-Már ennyire megutáltál?

-Közel vagyok hozzá….

Azzal elindult felém….én pedig megrettentem és hátrálni kezdtem:

-Rendben…akkor mondd ki…gyerünk!

-Ne gyere közelebb!

-Ugyan miért? – kérdezte – talán félsz tőlem?

Igen….féltem. Nem is kicsit. Mikor összevesztünk, a tekintete és a viselkedése szinte eszelőssé vált….olyan volt, mint aki bármire képes lenne dühében….ilyenkor mindig nagyon féltem tőle….most is.

-Hallod? Ne gyere közelebb!

-Akkor mondd, hogy gyűlölsz….na! Essünk túl rajta….

Ahogy egyrecsak curikkoltam a fal fele, arra gondoltam, mit akar most tenni?! Megüt? Vagy még annál is rosszabb? A tekintetében megintcsak a jegességet láttam….és akkor megálltam, nem tudtam merre menni, sarokba szorított, nekem pedig a torkomban dobogott a szívem…aztán megállt előttem.

-Mi az? Megnémultál? Mi a francra vársz még mindig?….nem tudod megtenni igaz? Nem tudsz engem gyűlölni…de mégcsak utálni sem! Így van? Én vagyok a fiad apja….soha nem tudnál nekem ilyet mondani….

Remegett kezem lábam….de nem tágított, tovább folytatta:

-Hagyj végre békén, kérlek! – mondtam, már-már sírva – Miért csinálod ezt? – azzal a lábaim felmondták a szolgálatot, és szinte összecsuklottam ott előtte. Ahogy elkapta a karomat, hogy megfogjon, reflexből kirántottam azt és nekiestem a falnak, bevertem a fejemet. Sírni kezdtem…

-Miért csinálod? Miért élvezed hogy rettegek tőled, mikor ilyenné válsz?

Nem szólt semmit, csk leült mellém…..akárhogy is ütöttem, toltam el magamtól, tiltakoztam…hiábavaló volt. Rátette a lábait az enyémekre, a kezeimet pedig lefogta…végül feladtam, és akkor magához ölelt…

-Ne bánts! – kérleltem.

-Menjetek el Angliába….különben megteszem…esküszöm!

-Megtennéd?

-Néha….annyira elborul az agyam, mikor ilyen vagy…hogy alig bírom az indulataimat féken tartani….jobb lesz…ha kicsit távol leszünk egymástól egy időre….ez márcsak rosszabb lehet!

-Rendben….

Egy francokat van rendben….nem, nem utálom…..nem tudom őt utálni….de mikor ilyen, akkor félek tőle, rettegek…hogy bántani fog egyszer, tényleg. Nem vagyok egy egyszerű természet én sem, beismerem….hamar elborul az én agyam is….de az övé, pláne…tipikus skorpió jellemvonás (nála). 

Úgy éreztem, már nincs semmi erőm…még felkelni se bírtam. Balázs nagy nehezen összeszedett és visszatett az ágyamra. Bár, a szemeimet lehunytam…..éreztem, hogy még jó ideig ott maradt mellettem….éreztem a lehelletét az arcomon, ahogy mellettem feküdt, és ahogy a hajamat piszkálta. aztán elaludtam, nagy nehezen….de nem tartott sokáig…mert rémálmaim voltak.

Romok közt menekültem egy csapat éhes vámpír elől…aztán mielőtt megharaptak volna, felébredtem…sikoltozva. Valaki rázni kezdte a vállaimat, ébresztgetett, a nevemen szólított….úsztam az izzadságban, levegő után kapkodtam, borzalmas volt az egész. Balázs még mindig ott volt velem…ő keltett fel ebből a pokoljárásból…pedig ő volt az, aki igazából oda is küldött engem…

Megbolondulok, ha ez így megy tovább….:(….ez már csak tényleg rosszabb lehet…

Zsuzsi megüti Kornélt (2.rész)

2010 június 4. | Szerző: bamby21

 -Elmondanád, mégis mi a franc történt és miért esett annyira kétségbe a fiad?

Balázs idegesen mászkált egy darabig, aztán Zsuzsira nézett. Nem értettem semmit….oké, veszekedtek….nem újdonság….de hogy jött ehhez Kornél?

-Balázs, szólalj meg már!

-Egy kis időre magára hagytam odalent Kornélt Zsuzsival…..és….a gyerek…..összetörte a Zsuzsi kocsijának a hátsó lámpáját, mert nekiment rollerrel….

-Oké….kifizetem, nem gond…és ezért?

-Hallgass már végig!…..Zsuzsi adott egy pofont Kornélnak…

-Micsoda? – ordítottam – megütötted a gyerekemet? – fordultam dühösen Zsuzsi felé,  de meg sem vártam a válaszát, nekiestem, elkaptam a nyakát és a falnak nyomtam. 

-Edina….legyél eszednél, engedd el! – kiáltott rám Balázs.

Ekkor visszajött András, ő is próbált leszedni Zsuzsiról….eltelt néhány perc, mire a két pasinak sikerült. Balázs Zsuzsi elé állt, András pedig engem próbált visszatartani…

-És te mégis hol a francba voltál, míg mindez történt….tudtommal rád volt bízva a gyerek, nem a r*bancodra!?

-Lementem a Gergő….szóval, a Gergőékkel voltam lent.

-A régi haverjaiddal buliztál, ahelyett hogy a gyerekre vigyáztál volna?

-Sajnálom, nem gondoltam volna, hogy baj lesz belőle!

-Baj? Te normális vagy? A csajod…egy, a gyereknek és nekem is ismeretlen nő megüti a gyerekedet….?! Ez nem baj….ezt nem tehette volna meg!

-Ugyan…..igen, mindegyikünk csinált hülyeséget, Kornél is, én is….Zsuzs is….de ezt már nem lehet visszacsinálni!

Ekkor a dühöm még életben lévő részét Zsuzsira összpontosítottam:

-Elvágom a nyakad te szemét kis l*tyó!

A csaj, látva, nekimennék simán, amint módom lenne rá….meghátrált…..nem mert kettőt sem szólni…de Balázs megtette helyette:

-Ő is megbánta már hidd el 100-szor is…fejezd be már Edina, könyörgöm…ezzel már nem megyünk semmire!

-Igen? Csak engedj el és megmutatom, mire mehetünk még ezzel….kinyirom ezt a nőt, esküszöm!

-Dina! Attól a gyerek még gyerek marad, mert kapott egy pofont…nem halt bele! Vagy igen!?

Szólni nem bírtam e szavak hallatán….ezt komolyan is gondolta?

-Igen?  Akkor had kérdezzek valamit…ha ezt András csinálta volna meg….te mit szóltál volna hozzá? Talán kiakadtál volna…nem? Az én gyerekemet ne akarja egy ilyen kitartott kis k*rva nevelni….megteszem én helyette! 

Balázs nagyon feszült volt, talán érthető módon is….de most még ez sem tudott meghatni. András viszont felmérve a terepet, az ajtó felé kezdett húzni.

-Edina…gyere, kérlek! Azzal, hogy balhézol, nem oldassz meg semmit! Menjünk innen….Kornél már jó helyen van, hazaviszlek titeket, csak induljunk végre!

Úgy voltam vele, ha lúd, hát legyen kövér, nem állhattam meg, hogy még utoljára be ne szóljak Balázsnak:

-Minél több cimborád kerül ki a sittről, annál jobban kezd előtörni a régi éned! Na, persze….hiszen te magad mondtad, hogy a vér bizony nem válik vízzé…nemigaz? Lehet hogy van egy fiad….de  te ugyanaz az ember vagy, akit akkor este megismertem…..és az is maradsz, örökre!

Balázs hót ideg volt! Aztán, a kegyelem döfést a végére hagytam:

-Apropó….a döntésemet illetően, meggondoltam magam…..kimegyek Angliába!

Felemásra sikeredett este (1.rész)

2010 június 4. | Szerző: bamby21

 Szombat este készülődtem, mert ugye ismét randim volt Andrással. Március lévén, kicsit merészebb voltam, egy sárga-barna mintás ruhát vettem fel egy barna boleróval….mikor betévedt Kornél hozzám a szobába, elkerekedtek a szemei:

-Anya!!! De szép vagy!

-Tényleg? Anya csinos?

-Igen, igen…nagyon csinos!

-Összepakoltad a cuccaidat? Apa hamarosan itt lesz érted és tudod, ha valamit nem szeret, az a várakozás!

-Mindent elpakoltam.

Nem sokkal később jött is Balázs a gyerekért. Én éppen a cipőmmel szerencsétlenkedtem.

-Szia. Mész is? – kérdezte.

-Mindjárt….itt lesznek értem. Na….végre….sikerült felvennem a cipőt. Akkor a szüleidnél lesztek?

-Ja…még lesz egy kis elintéznivalóm, de ott leszünk utána.

-Oké…de vigyázz a gyerekre, rendben?

-Minden oké lesz! Nyugi….

Míg a sminkemet igazgattam, a szemem sarkából azért észrevettem, hogy Balázs alaposan végigmért….néhányszor. Meglepődtem magam is, de ilyen izgatott régen voltam….főleg randi miatt:)

Persze, alighogy végeztem, András megérkezett. Balázs póker arcban igencsak gyengét alakított….lerítt róla ismét a nem tetszés….mindenesetre, kezet fogott Andrással. 

A vacsora egész jól sikerült….bár az étterem igencsak tele volt, nem igazán lehetett normálisan beszélgetni, mert ez bizony nem egy olyan hely, ahol az ember hangosan beszélne….mert arra persze rögtön mindenki felfigyelne. Igen hamar végeztünk is…egy idő után már inkább zavaró volt a kanálcsörgés meg a hasonlók, mintsem….megszokható. 

Aztán, hogy sétáltunk egy kicsit, egyszercsak nekiállt szemerkélni az eső. Hova menjünk, hova menjünk – gondolkodtunk, mire András kitalálta, felmehetnénk hozzá….persze, csak ha van kedvem….hmmmm….naná, majd nem, mi???!!!:))))

A lakás nagyon szép volt, és nem utolsó sorban, rendbe volt tartva…..nem lehetett “tipikus aglegénylakásnak” titulálni…leültetett a nappaliban és hozott nekem martinit. Ő nem ivott, mert még haza akart vinni….de nem bírtam ki hogy ne szekáljam meg.

-Nem iszol egyáltalán, igaz?

-Nem igazán szoktam inni….valami mindig van itthon, hogy meg tudjam az ismerősöket kínálni…de én nagyon ritka, hogyha iszok…az is hamar megárt.

-Szóval, nem is bírod?

-Hát….nem! – mondta zavartan.

-Oké…nem piszkállak…látom, zavarba hoztalak már így is.

Ültünk és beszélgettünk….nagyon hamar feloldódott, sokat mesélt a múltjáról, az egyetemi éveiről és a munkájáról. Jó volt őt hallgatni. Igen rendes pasinak tűnik….kedves, tanult…figyelmes:) Aztán egyszercsak elhallgatott….

-Na….mi van? Valami….gond van?

-Nem – mondta teljesen nyugodtan. – csak kicsit elkalandoztam…bocs.

-És…merre jártál….gondolatban? Ó…és mit csináltál?

András elmosolyodott….

-Hát….itt voltam a lakásban….és ezt csináltam… – válaszolta, majd megcsókolt. Furcsa, már-már kellemes hideg futott végig az egész testemen….ő pedig átölelt jó szorosan. Nem csináltam ilyet, kb, úgy 20 éves korom óta, hogy azért indulok be egy pasira….mert legfőképpen kíváncsi vagyok….mit lehet belőle kihozni, kicsit intimebb szituban…de vele most ez volt a helyzet. Felvett az ölébe és bevitt a hálószobájába, s letett az ágyra. Épphogy odatérdelt fölém…mikor is megcsörrent a táskámban a mobilom….Kornél csengőhangjával. Ez a dallam egyedi volt, csak akkor szólt, ha Kornél hívott, mert az apja vett neki egy mobilt, ha valami baj lenne, tudjon valakinek szólni a családból….amolyan sos mobil volt ez. Felvettem a telefont, András feszülten figyelte, mi történik….

-Igen?

-Anya – szipogta Kornél – gyere értem! Félek!

Hallottam, hogy a háttérben hatalmas a lárma, valami kiabálásféle volt.

-Hol vagy édesem?

-A Zsuzsiéknál….és az apa meg a Zsuzsi veszekednek! Anya, nagyon félek….kérlek vigyél el innen!

-Nemsokára ott vagyunk szívem…anya elvisz onnan téged! 

András azonnal hozta a kabátját és kocsiba ültünk, Zsuzsi házáig úgy vezetett, mint egy félőrült….jó ideig ütöttem a bejárati ajtót, mire Balázs végül kinyitotta. Ahogy meglátott minket Kornél, kirohant a szobából, egyenesen Andráshoz és felcsimpaszkodott rá, majd hallottam amint annyit súg csak a fülébe:

-Hazaviszel? Ugye hazaviszel innen?!

 András, kezében a fiammal sarkonfordult és elindult vele a kocsihoz. Kérdőn néztem Balázsra, mégis mi a franc történt…

Erdei kiruccanás:)

2010 június 4. | Szerző: bamby21

 Este unatkoztam, ezért felhívtam Andrást, lenne-e kedve eljönni velem futni. Belement. Mivel Balázs volt az ügyeletes gyerekpesztra, nyugodt szívvel készülődtem. Viszont mikor meglátott melegítőben, elnevette magát:

-Tuti szerelés…ebbe mész randizni?

-Igen…ebbe megyek futni… – morogtam.

-Biztos nagy sikered lesz ebben nála!

-Gúnyolódj csak! – mondtam, azzal elindultam.

 A csóni tó mellett van az úgynevezett városi “nagyerdő”, amit esténként a szerelmesek ösvényének is neveznek, mert elég sok fiatal vegyül el ilyenkor…a tájban…na:) a pasijával vagy éppen a nőjével:)

Hát, én valahogy tinédzserként nagy ívben elkerültem ezt a helyet, mert valahogy túl sötét volt…és elhagyatott. Most sem vagyok más véleménnyel róla, de kicsit nyugtat a tudat, hogy András is velem lesz.

Az erdő melletti parkolóban aztán találkoztam is Andrással. Kocsival jött, persze…kicsit meglepődtem, hogy milyen jól áll neki a melegítő (velem ellentétben)…és egyáltalán, teljesen más benyomása volt az egész embernek, így “civilben”, mint mondjuk az irodában, hivatalosan.

Tudni kell, nem olyan régóta futok, talán egy hónapja, ezért még nem vagyok valami kitartó…hamar kifulladok és sokszor megállok menet közben is pihenni. Nem igazán beszélgettünk, igyekeztünk nem mindjárt az első 100 méteren megfulladni, ettől függetlenül viszont jó volt kicsit kikapcsolni az agyamat, friss levegőn lenni….aztán persze, megálltunk kicsit sétálni….és beszélgetni.

-Szóval, még nem döntöttél az Angliai útról?

-Hát…még kicsit hezitálok.

-A kisfiad miatt, ugye?

Akkor elmeséltem neki, hogy mikor Kornél lebetegedett, mit mondott az orvos a lázgörcsről és az epilepsziáról. András ledöbbent.

-A fiad érdekeit kell itt elsősorban figyelembe venned…nem a magadét.

-Félek…hogy az új környezet….hogyan fog rá hatni, na és az apja hiánya is…

-Tényleg, ő mit mondott róla?

-Belement, ha legalább 2 havonta egyszer hazaviszem Kornélt egy hosszúhétvégére.

-Ó, nagyszerű bár én azt hittem, nem fogja engedni a dolgot?!

-Az elején nem is engedte…de aztán…..meggondolta magát.

András nem erőltette tovább az Anglia-témát….hál’ istennek…így tovább futottunk. Egy rohadt sötét részhez értünk az útnak….tele ágakkal és a földön meg kiálló gyökerekkel. András előttem futott, s míg én rápillantottam az ipodomra, nem figyeltem hova lépek….és bummmmm:)….akkorát estem, mint az ólajtó! Mit ólajtó…..eldőltem mint egy zsák krumpli….:)

András persze visszaszaladt megnézni, mi történt….

-Jól vagy?

-Hogyne. – feleltem nagy nehezen, aztán iszonyatos röhögésben törtem ki, Andrással együtt. Csupa sár lett a melegítőm, én pedig alig bírtam feltápászkodni, mert még mindig annyira nevettem. Aztán Andrásnak valahogy mégiscsak sikerült talpraállítania.

-Minden oké? Ez igazán szép esés volt, komolyan!

-10 pontos…naná! – feleltem, miközben a sárt töröltem le a cipőmről.

A sötét részen nem futottunk tovább, igyekeztünk hamar túllenni az egész részen, ezért én belekaroltam Andrásba, nehogy ismét elessek. Mikor kiértünk egy lámpa alá, vettem észre, nincs meg az ipodom, valószínüleg akkor hagyhattam el, mikor elestem. András szó nélkül visszfordult, hogy megkeresse, addig én leültem egy padra. Nem telt el 20 perc se, mikor is ipoddal a kezében vissza is jött.

-Ó…meglett! Köszönöm….rendes tőled, hogy megkerested! Tényleg!

Az ipodnak szerencsére nem lett baja, kicsit piszkos lett…ezen kívül semmi.

-Szívesen. Ott volt, ahol elestél…

-Gondoltam…de eszembe se jutott megnézni, meg van-e, miután elestem. Egyszer a fejemet fogom így elhagyni!

Ahogy odahajoltam Andráshoz, hogy adjak az arcára egy puszit, elfordította a fejét…és a szájára sikeredett a dolog…hoppácska:) Egy pillanat alatt sikeresen zavarba is jöttem….ő viszont nemigazán, mert lassan a számhoz hajolt és megcsókolt, miközben a két kezével a nyakamat simogatta. Furcsa volt az egész helyzet, de valahogy mégsem volt ellenemre a dolog.

Egyáltalán nem volt tolakodó vagy követelező a közeledése felém….mikor elengedett, csak azt éreztem, hogy szédülök és kiszáradt a szám. Nem voltam észnél, az biztos! Visszasétáltunk a kocsihoz, aztán hazavitt. Nem a házunk előtt parkolt le, hanem kicsit előtte…..mert nem akartam nagyon szemelőtt lenni. Nem tudtam, hogy mit mondjak, vagy tegyek….András is csak egy ideig csendben ült mellettem.

-Egész hétvégén az apjával lesz a fiad?

-Igen, miért?

-Ha…lenne hozzá kedved, elvinnélek vacsorázni!? Mit szólsz?

-Hát, jó….legyen….talán azt baleset nélkül tudom végigcsinálni!

Elnevettük magunkat…aztán odahajoltam hozzá és megcsókoltam.

-Akkor holnap?

-Hívni foglak…rendben?

-Várni fogom. – feleltem, majd elköszöntem tőle és bementem.

Kolos ismét

2010 június 4. | Szerző: bamby21

 Szóval….most minden olyan, mint a történések előtt….semmilyen. Andrásnak is csak annyit mondtam, hogy még gondolkodom a dolgon…vááááhhhhh….!!!!! Nem tudom mitévő legyek….mikor megkérdeztem a gyereket, mit szólna hozzá, az elszomorodott:

-De oda nem jönne velünk apa, igaz?

Hát….nem! Na, ez az amit Kornél nehezen viselne….és lehet én is:(

Egyik nap aztán felhívott Balázs, hogyha a gyerekért megyek az óvodába, menjek be érte is a munkahelyére, mert a kocsija műszakin van…nincs kedve annyit gyalogolni. Oké….elindultunk haza…vagyis indultunk volna, de a körforgalom után baleset történt és a forgalmat elterelték.

Örömmel vettem tudomásul hogy a fél várost meg kell ahhoz kerülnöm, hogy hazajuthassak. Iszonyatos forgalom volt, rengetegen voltunk kint az utakon. Aztán hirtelen azt látom, amint egy motoros nekiáll araszolni a két kocsisor között….s mikor végre én is elindulnék, besorol elém…Ideges lettem, de Balázs méginkább….pofátlan módon, alig tudtam tőle haladni, mert mindig lefékezett előttem, vagy kanyargott jobbra-balra…komolyan mondom, nem voltam messze tőle, hogyha tehetném, leütném arról az istenverte motorról. Aztán megint kiment a sorból és megállt mellettünk…pofátlan módon bekopogott a mellettem lévő ablakon és a parkoló felé mutogatott. Nem értettem mi baja van, de hogy elindult, követtem.

Balázs hót ideggel kiszállt a kocsiból, centiken múlott, hogy ne menjen oda a gyerekhez és üsse le. Mikor a srác levette a sisakját, majdnem hülyét kaptam: Kolos!

-Kolos! – kiálltottam, ahogy a nyakába ugrottam. – Te meg hogy a francba kerülsz ide?

-Hazafelé tartottam, mikor észrevettelek…titeket – mondta, ahogy végignézett Balázson.

-Dina….szeretnék végre hazajutni, és a gyerek is.

Odadobtam a slusszkulcsot Balázsnak, hogy menjenek csak haza, én majd utánuk megyek. Idegesen visszaült a kocsiba és lelépett. Mi meg Kolossal kicsit beszélgettünk. Igazából nem volt kedvem már aznap semmihez, így nem is nagyon erőltettem a dolgot, hogy mondjuk beüljünk valahova….ő sem. Kérdezni viszont kérdezett:

-Na, és mi van veled?

-Megvagyok, amint látod….minden oké, nagyjából.

-Nagyjából?

-Hát…lehet hogy  az egyik ismerősömmel kimegyünk Angliába 2 évre…dolgozni.

-Ezzel a sráccal, aki itt volt?

-Nem…ő…a fiam apja. 

-Ó…szóval ő az? Hát….ne haragudj hogy ezt mondom, de….erre aztán nem számítottam. Fura ízlésed van!

-Mert? Nem értem!

-Hát….egyrészt, hogy nem egy maffiózó kinézetű gyereket képzeltem el melléd, meg….hivatalosan le is mondott rólatok, vagyis a gyerekről, nem?

-Ó…értem. Hát….vonzzom a különcöket. Igen…jó darabig nem látta a gyereket…de aztán meggondolta magát és azóta szerencsére nagyon jól kijönnek.

-És….kivel mennél ki külföldre?

-Egy “kollégámmal”….a munkahelyememről…

Kolosnak gondolom leesett, miről beszélek…egy full másik pasiról…kicsit furcsán is nézett rám emiatt…de mindegy.

Lassan elköszöntem tőle…aztán elindultam haza. Nem gondoltam, hogy többet keresni fogna vagy találkozunk….valahogy nem is lett VOLNA baj, ha így is történik….

Lebuktunk…

2010 június 3. | Szerző: bamby21

 Szóval, a nővérem korán reggel hazahozta Kornélt, de ő ezt úgy csinálta, kint megvárta hogy a gyerek bejöjjön a lakásba, aztán ment is tovább. Főleg hogy ma éppen vitte a 3 gyereket a vonathoz mert mentek kirándulni. Félálomban voltam, egyszercsak arra ébredtem, Kornél kiabál:

-Szia anya! – majd kis szünettel – és apa!

Balázs feltámaszkodott és nekiállt röhögni, majd oldalbabökött:

-Edina… itt a gyerek ám!

-Mi?

-Szia anya….hazajöttem.

-Oké… – mondtam akkor már én is nevetve – észrevettem. Kornél állt az ágy végében, elégedetten vigyorgott aztán meglepő kijelentést tett:

-Szerelmeskedtetek, igaz?

Balázs erre olyan röhögésben tört ki, hogy még a szoba is belevisszhangzott. Én szerintem totál elvörösödtem…

-Hát – kezdte végül Balázs – valahogy úgy, kisöreg!

-Gondoltam….mert én azt is tudom ám, hogy nem a gólya hozza a kisbabát! Engem se az hozott…igaz apa?

-Nem fiam…téged egy Audi A8-as hozott! (Kornél fogantatásának helyére és idejére utalva)

Vállbavágtam Balázst, mire az megint röhögni kezdett, Kornél pedig értetlenkedett:

-Micsoda? Mi hozott engem!?

-Semmi Kornél, ne hallgass apádra…hülyeségeket beszél!

Balázs alig bírt felülni, annyira röhögött. Aztán mikor sikerült neki, odavette Kornélt közénk. Kicsit elkomolyodott.

-Figyelj, kisöreg….erről nem szabad szólnod senkinek…érted?

-Miért?

-Mert…ez nem helyes, amit tettünk, tudod?

-A Zsuzsi miatt?

-Miatta is…

-Oké…hallgatni fogok, becsszó!

-Remek! Jó srác vagy!

Kornél egész nap körülöttünk dongott. Aztán este, mikor az apja már menni készült, odaszaladt hozzá még súgdolózni kicsit. Nem hallottam miről van szó, de Balázs erősen megölelte Kornélt….nem kiváncsiskodtam. Ahogy a gyerek berongyolt a szobájába, Balázs odajött hozzám.

-Akkor….megyek. Majd szerdán jövök, rendben?

-Oké….kikísérlek…. – kimentem a teraszra vele, és ott elcsendesedtünk mind a ketten. Ő még egy darabig játszott a slusszkulcsával, aztán odajött hozzám és megcsókolt….búcsúzóul.

De messze van még az a rohadt szerda!!!!!!!