1.0Illegális szerelemhttps://illegal.cafeblog.hubamby21https://illegal.cafeblog.hu/author/bamby21/<p> Amint a fehér kis ruhámban álltam ott a tükör előtt, azon agyaltam és rettegtem már előre, hogy mi lesz majd az esküvőn? Ugye nem jelenik meg ott Gergő, mint az álmomban és keveri fel ismét az állóvizet?</p><p>Miért álmodtam én mindezt? Hiszen már több mint másfél éve történt....hogy elment tőlem, nagyon messze.</p><p>Felsóhajtottam, majd végül összeszedtem magamat és elindultam ki a többiekhez. Mikor megláttam Balázst abban a sötétszürke öltönyben, ami annakidején Vicáék esküvőjén volt rajta, minden kétségem elszállt egy pillanatra.</p><p>Balázs arcán mérhetetlen elégedettséget láttam, amint végignézett rajtam....de azt is, hogy nagyon ideges.</p><p>-Mi a baj? - kérdeztem tőle, amint a nyakkendőjét megigazítottam.</p><p>-Nősülök....nem elég?</p><p>-De igen....</p><p>-Na látod!</p><p>-Még meggondolhatod magad!</p><p>-Ugyanmár! - csattant fel - Egyszer, először és utoljára teszem ezt meg....legyünk rajta túl és jobban leszek, hidd el!</p><p>Megsimogattam az arcát.</p><p>-Közel a 40-hez időszerű végre, nem gondolod?</p><p>-De.... - morogta feszülten. - Te nem izgulsz?</p><p>-Nem. - mondtam.</p><p>Nem emiatt aggódtam, hanem Gergő, vagyis a vele való álmom miatt....de azt hiszem, ez csak annyit jelentett, hogy így köszönt el tőlem végleg....álmomban, nyugodtan, csak Ő és én....</p><p>A hivatali folyosón deja vu-m támadt, amint az ablakra pillantottam, ami a parkra nézett le. Féltem odamenni....főleg, hogy nyitva volt ugyanúgy, és a függöny ugyanúgy halkan suhogott, amint a szél meglebbentette azt, akárcsak álmomban. Aztán egyedül maradtam, mikor is Balázs valamiért elvonult Marcival és apámmal.</p><p>Hihetetlen mód félni kezdtem, de valamiért megindultam az ablak felé. Odalent ugyanúgy emberek voltak, mint amikor álmodtam.....és ugyanaz az érzés hasított belém, mint akkor....mintha valaki állna mögöttem és engem figyelne.</p><p>Ekkor valaki átölelt és én jéggé dermedtem.</p><p>-Gyere el az ablaktól....nehogy kiess nekem!</p><p>Felsóhajtottam....mert csak Balázs volt az. Megfordultam és jó erősen megöleltem és hozzábújtam.</p><p>-Hoppá....most kezd felborulni a hormonháztartásod?</p><p>-Miért is?</p><p>-Nem kell elpityeredned csak azért, mert szóltam, hogy ne állj ki az ablakba! Túlérzékeny lettél....</p><p>-Kicsit, lehet. - szipogtam.</p><p>-Oké. - mondta, miközben megtörölte a szemeimet - De mostmár gyere, hamarosan kezdődik a buli, tudod!?</p><p>-Persze... - mondtam mosolyogva, s még utoljára letekintettem a parkra, majd a lépcsőhöz, ahol álmomban 2 év után először láttam Gergőt....aki most minden bizonnyal valahol nagyon messze van!</p><p><br></p><p>Mikor eljutottunk addig a pontig, hogy elkezdődött a ceremónia....valami földöntúli nyugalom fogott el, amit évek óta nem éreztem már. Néha a szüleimre vagy éppen Vicára néztem.....és ők mosolyogtak....még a nővérem is, aki pedig talán a Balázzsal való kapcsolatom legnagyobb ellenlábasa volt mindvégig.</p><p>Amikor az anyakönyvvezető azt mondta, csókoljuk meg egymást....Balázs szemeiből nem tudtam kivenni semmit. Amint megcsókolt, majd megsimogatta az arcomat....elmosolyodott. Olyan volt az egész hangulata, mint amikor először csókoltam meg őt a folyóparton:) kicsit zavart, de annál édesebb és izgalmasabb.</p><p>Ahogy kimondta a nő, hogy férj és feleség-nek lettünk nyilvánítva, szinte egyszerre sóhajtottunk fel. Mindketten elmosolyodtunk...a családunk és a barátaink is....</p><p>Otthon, mivel még Balázs sem tudott róla.....kis szót kértem a családtól és mindenkitől, hogy figyeljenek.</p><p>-Na, mi van hugi? Ugye nem azt akarod mondani, hogy el is váltok? - ércelődött Heni.</p><p>-Nem....valami mást, nyugi! - fintorogtam a nővéremre - Még senki nem tud róla...még az újdonsült férjem se!</p><p>Balázs szemei elkerekedtek, idegesen gyorsan belekortyolt az italába.</p><p>-Ki vele! - bíztatott apu.</p><p>-Hát.....ikreket várok....két lányt....</p><p>A család az első döbbenettől gyakorlatilag szikrát se kapott, majd aztán ahogy felocsúdtak, gratuláltak.....Balázs pedig azonnal legurított még gyorsan egy pohárral. Odajött mellém és a hasamra tette a kezét.</p><p>-Ugye, tudod ez mit jelent?</p><p>-A két lány?</p><p>-Aha....</p><p>-Mégis mit?</p><p>-Kornélt nem hagyhatjuk elnyomni....kell neki majd egy öcskös is!</p><p>-Naneeee!</p><p>-De bizony...</p><p>-Felejtsd el! - mondtam, de mielőtt még bármit is hozzátehettem volna, Balázs magafelé fordította az arcomat, amint mellette álltam és megcsókolt.</p><p>Otthon, mikor vége lett a banzájnak és Kornél is végre beájult, elfeküdtünk, főleg hogy a hasam már nagyon kezdett csipkelődni a fáradtságtól. Balázs odafordult hozzám, és amennyire a pocakom engedte, befészkelte magát mellém.</p><p>-Na....megvolt ez is! Hát...nem is volt olyan vészes, mint gondoltam!</p><p>-Duma, duma, duma.....be voltál tojva! Valld be!</p><p>-Oké....kicsit....de....nem olyan gáz, mint vártam.</p><p>-Örülök, hogy így látod!</p><p>-Szóval két lány?</p><p>-Igen....kapásból kettő.</p><p>-Nagyon tudok!</p><p>-Aha, persze!</p><p>-Miért nem?</p><p>-De...de mostmár aludjunk! Oké?</p><p>Balázs átölelt és adott egy puszit.</p><p>-Hülyének nézel, ha azt mondom....hogy....boldog vagyok veled...vagyis veletek?</p><p>-Dehogy....miért?</p><p>-Csak....mert így van. Ennyi...</p><p>Megcsókoltam. Ehhez kétség sem fért, én, vagyis mi is azok voltunk....immár csakis Vele....Balázzsal.</p><p><br></p><p><br></p><p><br></p>rich