1.0Illegális szerelemhttps://illegal.cafeblog.hubamby21https://illegal.cafeblog.hu/author/bamby21/<p> Állok a terem előtt...a terem előtt, ahova hamarosan be fogok menni és a felsége leszek a fiam és immár az útban lévő ikreink apjának, Balázsnak.</p><p>Csakhogy a folyosó, ahol éppen állok, tök üres....hallom anyuékat valahol beszélgetni, de olyan, mintha valahol nagyon messze lennének. A folyosó végén van egy hatalmas ablak, azon egy hatalmas fehér függöny, amit a szél meg-meglibbent olykor. Odasétálok és lenézek a parkra, ami a hivatal előtt terül el....néhányan odalent ücsörögnek....</p><p>Felsóhajtok.....és valami megmagyarázhatatlan érzés lesz rajtam úrrá.....olyan, mintha valaki nézne. Megfordulok...a folyosó végében, a lépcső előtt ismerős alakot látok, de olyan, mintha délibáb lenne....s az alak elindul felém.</p><p>Alig 1-2 méterre megáll tőlem, és engem kishíján az ájulás kerülget, mert bizony az illető.....az bizony Gergő, teljes valójában.</p><p>Fekete farmerban, fehér pólóban és napszemüvegben. A megrökönyödéstől szólni sem tudok, nemméghogy megmozdulni....de ő megteszi helyettem. A szemüvegét feltojlja a fejére és odalépve hozzám megfogja a kezeimet.....sokáig csak a Balázstól kapott gyűrűmet nézi, de nem szól semmit...</p><p>-Hogy kerülsz te ide? - törtem meg végül a csendet.</p><p>-Jöttem elköszönni...</p><p>-Miért? Elkaphatnak! Nem szabadna itt lenned....</p><p>-Már nem számít....csak még látni akartalak....utoljára....</p><p>-Hova mész?</p><p>-Nagyon messze....</p><p>-Mégis?</p><p>-Majd megérted, Dina. Egyszer biztosan megérted!</p><p>-Miért pont ma?</p><p>-Hogy elmondhassam....milyen jó látnom, hogy végre révbe értél....és hogy boldog vagy.</p><p>-Ennyi? - kérdeztem könnyes szemmel.</p><p>-Ne sírj! Ma boldognak kell lenned! Gyönyörű vagy.....csak azt sajnálom, hogy végül nem én lehettem az, akinek most a felesége leszel....és hogy....mindegy....</p><p>-Nem, nem az!</p><p>-Nagyon szép család vagytok így...együtt. Ezt dobtam én el magamtól....el se hiszem!</p><p>-Azt mondtad, neked mindig lesz egy menyasszonyod...nemigaz? - mondtam kissé erőltetett mosollyal az arcomon.</p><p>-De....igen. - mutatott a gyűrűjére, amit még tényleg, lassan két év után is ugyanúgy hordott.</p><p>-Akkor?</p><p>-Most mennem kell....</p><p>-Várj! - kiáltottam utána.</p><p>Gergő megfordult, és én utána mentem, átöleltem Őt.....éreztem az illatot, amibe mind a mai napig "szerelmes" vagyok....az Ő illatát, ami minden alkalommal elkábított, ami Ő maga is volt. Gergő a két tenyere közé vette az arcomat és felemelte azt az övéhez. Simogattam a kezeit, ő pedig csak nézett rám azokkal a gyönyörű barna szemeivel....megsimogatta az arcomat aztán nagyon gyengéden megcsókolt.....még utoljára.</p><p>-Szeretlek! - súgta halkan a fülembe.</p><p>Azzal visszarakta a szemüvegét, és mire én észbekaphattam volna, már el is tűnt a folyosó végén.</p><p>Elindultam utána a folyosón, de mikor lenézem az aulában, neki már nyoma se volt, csak azt hallottam, amint nagy gázzal elindul egy kocsi a parkolóból.</p><p>Sírni kezdtem, amint megtámaszkodtam a korlátban....és akkor odabent megszólalt a teremben a zene, nekem pedig szóltak, hogy menjek, mert kezdődik a ceremónia....Balázs ott várt az ajtóban, és csak annyit kérdezett, amint megtörölte a szemeimet:</p><p>-Elköszönt, igaz?</p><p>-Igen...el...</p><p>Ekkor felriadtam, amint Balázs ébresztget.......álmodtam....az egészet!</p><p>Olyan volt, mintha valóság lett volna az egész....és én éreztem még akkor is az illatát....Őt....:(</p><p><br></p><p><br></p><p><br></p>rich