Esküvő

2010 július 18. | Szerző: bamby21 |

 Amint a fehér kis ruhámban álltam ott a tükör előtt, azon agyaltam és rettegtem már előre, hogy mi lesz majd az esküvőn? Ugye nem jelenik meg ott Gergő, mint az álmomban és keveri fel ismét az állóvizet?

Miért álmodtam én mindezt? Hiszen már több mint másfél éve történt….hogy elment tőlem, nagyon messze.

Felsóhajtottam, majd végül összeszedtem magamat és elindultam ki a többiekhez. Mikor megláttam Balázst abban a sötétszürke öltönyben, ami annakidején Vicáék esküvőjén volt rajta, minden kétségem elszállt egy pillanatra.

Balázs arcán mérhetetlen elégedettséget láttam, amint végignézett rajtam….de azt is, hogy nagyon ideges.

-Mi a baj? – kérdeztem tőle, amint a nyakkendőjét megigazítottam.

-Nősülök….nem elég?

-De igen….

-Na látod!

-Még meggondolhatod magad!

-Ugyanmár! – csattant fel – Egyszer, először és utoljára teszem ezt meg….legyünk rajta túl és jobban leszek, hidd el!

Megsimogattam az arcát.

-Közel a 40-hez időszerű végre, nem gondolod?

-De…. – morogta feszülten. – Te nem izgulsz?

-Nem. – mondtam.

Nem emiatt aggódtam, hanem Gergő, vagyis a vele való álmom miatt….de azt hiszem, ez csak annyit jelentett, hogy így köszönt el tőlem végleg….álmomban, nyugodtan, csak Ő és én….

A hivatali folyosón deja vu-m támadt, amint az ablakra pillantottam, ami a parkra nézett le. Féltem odamenni….főleg, hogy nyitva volt ugyanúgy, és a függöny ugyanúgy halkan suhogott, amint a szél meglebbentette azt, akárcsak álmomban. Aztán egyedül maradtam, mikor is Balázs valamiért elvonult Marcival és apámmal.

Hihetetlen mód félni kezdtem, de valamiért megindultam az ablak felé. Odalent ugyanúgy emberek voltak, mint amikor álmodtam…..és ugyanaz az érzés hasított belém, mint akkor….mintha valaki állna mögöttem és engem figyelne.

Ekkor valaki átölelt és én jéggé dermedtem.

-Gyere el az ablaktól….nehogy kiess nekem!

Felsóhajtottam….mert csak Balázs volt az. Megfordultam és jó erősen megöleltem és hozzábújtam.

-Hoppá….most kezd felborulni a hormonháztartásod?

-Miért is?

-Nem kell elpityeredned csak azért, mert szóltam, hogy ne állj ki az ablakba! Túlérzékeny lettél….

-Kicsit, lehet. – szipogtam.

-Oké. – mondta, miközben megtörölte a szemeimet – De mostmár gyere, hamarosan kezdődik a buli, tudod!?

-Persze… – mondtam mosolyogva, s még utoljára letekintettem a parkra, majd a lépcsőhöz, ahol álmomban 2 év után először láttam Gergőt….aki most minden bizonnyal valahol nagyon messze van!

Mikor eljutottunk addig a pontig, hogy elkezdődött a ceremónia….valami földöntúli nyugalom fogott el, amit évek óta nem éreztem már. Néha a szüleimre vagy éppen Vicára néztem…..és ők mosolyogtak….még a nővérem is, aki pedig talán a Balázzsal való kapcsolatom legnagyobb ellenlábasa volt mindvégig.

Amikor az anyakönyvvezető azt mondta, csókoljuk meg egymást….Balázs szemeiből nem tudtam kivenni semmit. Amint megcsókolt, majd megsimogatta az arcomat….elmosolyodott. Olyan volt az egész hangulata, mint amikor először csókoltam meg őt a folyóparton:) kicsit zavart, de annál édesebb és izgalmasabb.

Ahogy kimondta a nő, hogy férj és feleség-nek lettünk nyilvánítva, szinte egyszerre sóhajtottunk fel. Mindketten elmosolyodtunk…a családunk és a barátaink is….

Otthon, mivel még Balázs sem tudott róla…..kis szót kértem a családtól és mindenkitől, hogy figyeljenek.

-Na, mi van hugi? Ugye nem azt akarod mondani, hogy el is váltok? – ércelődött Heni.

-Nem….valami mást, nyugi! – fintorogtam a nővéremre – Még senki nem tud róla…még az újdonsült férjem se!

Balázs szemei elkerekedtek, idegesen gyorsan belekortyolt az italába.

-Ki vele! – bíztatott apu.

-Hát…..ikreket várok….két lányt….

A család az első döbbenettől gyakorlatilag szikrát se kapott, majd aztán ahogy felocsúdtak, gratuláltak…..Balázs pedig azonnal legurított még gyorsan egy pohárral. Odajött mellém és a hasamra tette a kezét.

-Ugye, tudod ez mit jelent?

-A két lány?

-Aha….

-Mégis mit?

-Kornélt nem hagyhatjuk elnyomni….kell neki majd egy öcskös is!

-Naneeee!

-De bizony…

-Felejtsd el! – mondtam, de mielőtt még bármit is hozzátehettem volna, Balázs magafelé fordította az arcomat, amint mellette álltam és megcsókolt.

Otthon, mikor vége lett a banzájnak és Kornél is végre beájult, elfeküdtünk, főleg hogy a hasam már nagyon kezdett csipkelődni a fáradtságtól. Balázs odafordult hozzám, és amennyire a pocakom engedte, befészkelte magát mellém.

-Na….megvolt ez is! Hát…nem is volt olyan vészes, mint gondoltam!

-Duma, duma, duma…..be voltál tojva! Valld be!

-Oké….kicsit….de….nem olyan gáz, mint vártam.

-Örülök, hogy így látod!

-Szóval két lány?

-Igen….kapásból kettő.

-Nagyon tudok!

-Aha, persze!

-Miért nem?

-De…de mostmár aludjunk! Oké?

Balázs átölelt és adott egy puszit.

-Hülyének nézel, ha azt mondom….hogy….boldog vagyok veled…vagyis veletek?

-Dehogy….miért?

-Csak….mert így van. Ennyi…

Megcsókoltam. Ehhez kétség sem fért, én, vagyis mi is azok voltunk….immár csakis Vele….Balázzsal.