Olaj a tűzre

2010 július 13. | Szerző: bamby21 |

 Nem sokkal azután, hogy Vicáméknál levonult a családi babalátogatási hullám, elmentünk mi is megnézni a picit.

Mi gyakorlatilag Vicával a kislány közelébe szinte nem is jutottunk, mert Marciék önkényesen kisajátították maguknak:)….de szó szerint, ha nem éppen Marci dédelgette Hannát, akkor Kornél pesztrálta szegényt, és igen…..Balázs is felvette a kislányt.

Mint 2 hülye, úgy álltunk Vicával az ajtóban és csak néztük, mit művelnek a pasik:) Felsóhajtottam:

-Már most elkényeztetik!

-Jah….és mi lesz még később?

-Még jobban elrontják….

-Mint annak idején mi a fiadat.

-Aha….

-Mi van szivi? Igen elgondolkodtál!

-Balázs akar…..még egy gyereket….Kornél mellé.

Vica szemei felcsillantak, de aztán hamar elkomolyodott.

-És te?

-Nem tudom….

-Miért?

-Mert….nem tudom talán magam se miért…..csak félek tőle talán!

-Ugyan! Balázzsal együtt vagytok megint…..ő már közel sem az a pasi, akivel annó összejöttél! Nézz rá….imádja a fiát, imád téged is….nem lenne ezzel probléma!

-Mi lesz ha beparázik megint!?

-Kizárt…..főleg úgy, hogy ő akarja annyira a dolgot! Tudja csak meg, milyen kisgyermekes szülőnek lenni!

-Nem olyan egyszerű….

-Persze, megértelek.

-Meg hát…a házunk sem éppen valami nagy, oda már tényleg sok lenne a 4 ember.

-Beszéld meg vele….ennyi.

-Szerinted….vállalnom kellene?

-Ezt neked, vagyis nektek kell tudni, nem nekem….de ahogy Marcinak rólatok mesél….azt hallanod kellene!

-Miért, mit mesélt?

-Büszke rátok….nagyonis…..

-Észrevetted, hogy mióta Gergő is kikerült a képből, mennyit együtt vannak a Marcival?

-Aha….és nagyon jól megvannak. Végre…..jó társaságba vannak mind a ketten…

-Na igen….a két apuka, nemám mint annó….

-De nem ám!

Közben Balázs elindult, hogy kimegy rágyújtani, de megállt mellettünk.

-Te Vica….csomagold össze ezt a kis rifkét….hazaviszem!

-Mármint a lányomat?

-Azt hát!

-Mert?

-Mert a barátnőd nem akar nekem még egyet szülni….szóval viszem!

-Jaj, ne már….most puhítom, hogy legyen még egy!

-Akkor puhítsd rendesen, mert nekem is kell egy ilyen kiscsaj, mint a lányotok!

Vica és Balázs erősen vigyorgott, míg én fülig vörösödtem….aztán kimentem Balázs után a teraszra.

-Na, meggondoltad magad?

-Még nem…de majd átgondolom! Jó?

-Oké….

-Tényleg ennyire rá vagy kattanva erre a gyerek dologra?

-Aha….de miért? Olyan hihetetlennek tűnik?

-Hát, igen….kicsit.

Balázs átfogta a derekamat, aztán magához ölelt.

-Ez nem csak fellángolás…..szeretnék még egyet….ennyi. Nem fogok elmenekülni….tanultam a hibáimból, egy életre….

Szerettem volna neki hinni…hiszen valóra vált az álmom, 7 év után végre…..mellettem/mellettünk volt ismét….nem az az ember volt már (nagyjából csak) mint akit megismertem annó, ez tényleg így volt, hiszen jó apa lett belőle, engem pedig, ha szavak nélkül, kimondatlanul is….de szeretett….szóval….:)