“Varázsszó”

2010 július 8. | Szerző: bamby21 |

 Az ablakon beszűrődött a fény, és bántotta a szememet…..nem akartam  felébredni, mert még akkor is azt gondoltam, a múlt éjjszakát csak álmodtam, vagy ha egy része igaz is volt, ha felkelek, Balázs nem lesz itt velem….hmmmm….most mi legyen?

De mi ez? Kávé illat csapta meg az orromat, mire kicsit felbátorodva, de csak az egyik szememet kinyitottam, alig résnyire…..de jó illat van! – gondoltam magamban. Na…jó….az álmom egy része igaz volt, itt vagyok Balázsnál….na de ő vajon hol lehet? Ki sem gondoltam…már nyílt a szobaajtó…és jött vele a válasz is a kérdésemre.

Balázs ott volt, és hozott nekem kávét, leült mellém az ágyra.

-Na, jó reggelt!

-Szia….

-Bocs…de szerintem nem lett valami jó a kávé….nem főzök valami gyakran, tudod? Mindenesetre megpróbálkoztam vele…

-Hmmmm…..pedig ez most jól sikerült. – mondtam, miután belekortyoltam – Kifejezetten jó….

-Oké….szerencsém volt, maradjunk annyiban!

-Rendben….adsz nekem egy pólót?

-Persze…de tőlem így is maradhatsz…engem nem zavar!

-Így? Egy szál bugyiban?

-Aha….

-Persze…és gondolom szégyenlős se vagy, igaz?

-Nemám!

-Azért dobj nekem ide valamit!

Adott egy pólót, aztán leléptem zuhanyozni és kicsit rendbeszedni magam. Mikor végeztem, összefogtam hátul egy csattal a hajamat, aztán kimentem a konyhába még egy kávéért. Balázs éppen olvasott valami újságot. Mikor megálltam előtte, hogy megiszom a feketémet, odahúzott magához és az ölébe ültetett….én meg majdnemhogy magunkra nem öntöttem a kávét:)

-Ha leforrázol azzal a franccal….

-Akkor le leszel forrázva.

-Jah….

-Nem tetszik! – mondta, azzal kiszedte a csatot a hajamból és összekócolta az egészet.

-Mert most így jobb, igaz? – kérdeztem nevetve.

-Aha…sokkal jobb.

-Oké…ha te mondod!

A vállára hajtottam a fejemet, ő meg kivette a kezemből a poharat, aztán letette. Átfogtam a nyakát és odahajoltam hozzá:

-Szeretlek.

Balázs egy pillanatra nem kapott szikrát szerintem, aztán elmosolyodott és magához ölelt, majd megcsókolt.

-Tudom….csak vártam, hogy talán magadtól is kimondod majd.

-Ugyan honnan tudtad? – kérdeztem gúnyosan.

-Tudok én mindent! Olyan szerelmes vagy te belém, mint egyszer! Elég csak rádnézni! – mondta nagyképűen.

-De nagy az egó…..ejha! – azzal odadobtam neki egy konyharuhát, aztán bementem felöltözni, ő meg utánamjött és rálökött az ágyra.

-Minden okom meg is van rá, azt hiszem! Nem sokan mondhatják el magukról hogy közel a 40-hez még szinte 20-as éveiben járó barátnőjük van, vagy nem?

-Nagyképű majom! – mondtam, azzal nyelvetöltöttem rá és kinevettem.

-Na jó! Betelt a pohár…..most véged lesz! – azzal nekemesett.

Kimondtam neki azt a bizonyos “varázsszót”…. és most hogyan tovább?