Balázs meglepődött, mikor meglátott, mert bizony megerőltettem magamat és kicsit rendbeszedelőcködtem:)….hajmosás, icipici smink, és bár melegítőbe mentem….jól jártam, mert néhány belevalóbbnak tűnő csaj bizony magassarkúba kopogott be a sportcsarnokba….és bizony érdekesen néztek rájuk:)
Szóval, jah….jó voltam ismét:)
Megnéztük a gyerekek meccsét, és bár a fiam gólt ugyan nem lőtt, de adott két gólpasszot és sárgát se kapott, pedig az apja szerint azt rendszeresen begyűjti ilyen alkalmakkor:) Jól játszott és mi nagyon büszkék voltunk rá…aztán hirtelen Balázsék leléptek. Ültem a padon, mikor egyszercsak megjelent mellettem átöltözve…..mert ők is fociztak egy társasággal.
-Megnézel minket is? – kérdezte.
-Naná….úgyis régen röhögtem már igazán jót! – mondtam vigyorogva.
-Profik vagyunk, mindenkit lesöprünk majd a pályáról, figyeld csak meg!
-Oké….legyen igazad!
Balázs észrevete, hogy nincs rajtam a gyűrű….felemelte a kezemet és rámutatott:
-Otthon felejtetted?
-Igen….
-Ja….értem. – komolyodott el.
-…..végleg…
Balázs elmosolyodott, én pedig megsimogattam kicsit a kezét. Már éppen odahajolt volna hozzám, mikor az egyik haverja odakiálltott:
-Gyere már…ne most csajozz! Majd a meccs után ráérsz!
-Pofa be! – morogta vissza.
-Menj csak…..én itt leszek, oké?
-Rendben….
És igaza volt….egész jól játszottak:) Bár röhögni azért még emellett is sikerült egy kicsit. Megvártam míg összeszedelőcködnek, aztán elindultam vele és még néhány csapattársával a parkolóba. Jó fejek voltak a srácok….dőlt belőlük a hülyeség, de rendesen. Kitaláltuk, estére csajostól mindenestől átjönnek hozzám, vagyis Balázshoz és hozzám sörözni és pizzázni:) Nem bírtam magammal, megkérdeztem Balázst:
-Ebből megint balhé lesz Nórinál!
-Ugyan nem!
-Mert?
-Mert már nem vagyunk együtt…. – mondta vállatvonva, majd bedobta a sporttáskáját a kocsiba.
-Mióta?
-Nem sokkal azután lapátra tettem, hogy anyáméknál kiverte a rinyát miattad!
-Aha….
-De miért érdekel?
-Csak kérdeztem! – vontam meg a vállamat. – Talán nem lehet?
-De….lehet. – mondta.
-Oké…akkor talán mehetünk is haza….mert még kicsit rendbe kéne raknom a lakást, mert kupi van!
-Jó….menjünk.
Vigyorgott, én meg zavarba voltam és hülyén éreztem magam, egyszerre….szivem szerint bántott, hogy nem csókolt meg ismét még a meccs előtt, de valahol féltem is tőle, mert ezzel mindig csak felkavarja az állóvizet, aztán mindig én esek pofára utána….