Régi story linkje

2010 augusztus 17. | Szerző: bamby21

 Sziasztok:)

Mikor befejeztem ezt a blogot, írtam az új storym linkjét, de azt most kicsit ugye hanyagolom, mert be szeretném fejezni az elsőszülöttemet.

https://eszter21.cafeblog.hu

Most ezen dolgozom, éppen…..üzenem minden Törzsgárdásomnak:) akit érdekel, jöjjön és olvasson:)

Szép napot Mindenkinek:)

Új sztory linkje:) Nektek:)

2010 július 21. | Szerző: bamby21

 Helló Mindenkinek!

Ahogy azt megígértem:

https://ycsigo.cafeblog.hu

Az ígért link és új történet….az elvonási tünetek elkerülése érdekében:)

Utószó, Köszönetnyilvánítás és + infó:)

2010 július 20. | Szerző: bamby21

 A blogról:

A történetem története: csak egy alapvető emberi gyarlóság: vágy, vágyakozás. Vágyakozni valamiért/valakiért, ami/aki sosem lehet a miénk…..mert egyszerűen nem lehett….mert tilos:(

Ez késztetett arra, hogy megírjam ezt a történetet. Az alaptörténet fikció, de a benne szereplő emberek mind valódiak, itt élnek körülöttem, ismerősök és ismeretlen “ismerősök”, arcok, amik valami miatt megragadtak és írásra késztettek. 

Köszönetnyilvánítás:

Először is azt a 215 szavazatot szeretném megköszönni, amivel ilyen szép értékelést kapott a történetem:)

Aztán…..Törzsolvasó – kommentelő brigádomnak:

-Cirmosnak

-Zsuzsának 

-Bambi1978:)))

Akik végig bíztattak és véleményt mondtak:)

Továbbá: Minden kommentért is nagyon hálás vagyok, olykor már – már a sírás kerülgetett, olyan jó volt olvasni….mindet, hogy tetszik Nektek az írásom. Nemrégiben írtam Ditkének…..nekem az a legfontosabb, hogy Nektek, olvasóknak, tetszik-e a történetem, hiszen Nektek írom, Hozzátok szólok a történeteimen keresztül:) azoknál, amiket írtatok, egy magamfajta kezdő blogger, szebbet és jobbat azt hiszem, nem igazán nagyon kérhét, ha arra vetemedik, hogy írni kezdjen:)

Azt hiszem, most hogy befejeztem ezt a storyt….nagyon fog hiányozni:( Nekem nagyon a szívemhez nőtt.

Szóval, akiket most így még szeretnék említeni, mint kommentelők:

J.Mara, Ditke, Vadvirág85, Én, Olvasó, Hannah85, Ildi, Éva, Cukiröfi:) Köszönöm Nektek is a véleményezést:)(HA VALAKIT KIHAGYTAM, BOCSÁNAT!)

Van még egy ember, akinek külön szeretnék köszönetet mondani: ő Mara, aktív fórumtársam itt az nlc-n, az Ő véleményére is nagyon sokat adok, hiszen sok írását ismerték már el versenyeken….és amiről ő véleményt mondd, abban bizony van igazság….nem is kevés:) Szóval köszönöm Neked is a tanácsokat és véleményeket!

És végül:

Ycsigo – avagy újraélni az életet a címe az új blogomnak….most fogom létrehozni, mert az első bejegyzéseket kitöröltem, mert nem tetszettek:) Mindegy…annak még ma éjjel nekihasalok, remélem holnapra meglesz a link, és akkor beteszem majd ide a linket, de akinek megvan az emilcíme, annak elküldöm “személyesen”…szóval, aki kíváncsi…az küldjön az emil-címemre egy címet és küldöm neki a linket:)

Hát….akkor ennyi:)

Hamarosan jövök egy újabb storyval…de ennek, akkor itt és most:

VÉGE:)

VÉGE!!!!!!!

Ez történt velünk…

2010 július 20. | Szerző: bamby21

 Mi: Minden oké…a lányok szépen cseperednek, Kornél elkezdte a sulit és nagyon tetszik neki. Balázzsal minden rendben, bár az alaptermészete nem változott, minden oké köztünk….:)

Vicáék: nagyon jól megvannak egyelőre 3-asban, várnak még a következő gyerekkel. Marci odakerült, ahol Balázs is dolgozik, szóval már nemcsak a magánéletbe, de a munkában is nagyon jól megértik egymást….úgy, mint két legjobb haver/barát.

Tomika: összejött egykori ismerősömmel, Ginával és lassan már 1 éve együtt is élnek….talán lassan benő a feje lágya:)

Tesómék: A srácok már 3-ba járnak a gimibe, Lili éppen most kezdte meg az 5-ik osztályt:) nagyon büszke vagyok rájuk, mert okosak és szorgalmasak:)

Apósék: leköltöztek a mi régi kis házunkba, após szépen rendbejött az agyvérzése után, és anyósnak is könnyebb a kisházat rendbetartania.

Anyuék: 3 éve összeházasodtak Kálmánnal és azóta olyanok mint 2 szerelmes kiskamasz:)

Apuék: Mártival, bár nem házasodtak össze, nagyon jól megvannak….sokat csavarognak és boldogok:)

Hát ennyi:)

Ezek voltunk mi:)

Eltelt 7 hosszú év…..és az életem boldogabb, mint valaha….és azt hiszem mindenki másé is.

Mikor megismertem Balázst, nem gondoltam volna, hogy idáig jutunk majd. Nemhogy a felesége leszek, még a gyermekei anyja is…..azt se gondoltam volna, hogy együtt maradunk….de bejött és ez a lényeg:)

Szerelmes vagyok….és azt hiszem Ő is….akármi is történt ezalatt a 7 év alatt, nem bántam meg semmit….azt hiszem, kellett mindez ahhoz, hogyy idáig eljussunk, és rájöjjünk, szükségünk van egymásra ahhoz, hogy igazán boldogok lehessünk:)

Na igen, és erre van a mondás: “Miből lesz a cserebogár?!”

Egy maffiózót ismertem meg annó, aki ma már példás családapa….annak idején csak a pénz, a balhék és a cuccozás érdekelte, ma pedig a családja a legfontosabb:)

Jóllehet, azt szoktuk mondani….a vér nem válik vízzé, és az emberek képtelenek megváltozni, de olykor vannak kivételek, amik bizony erősítik ezt a szabályt. Ha az ember olykor nem is lát kiutat a bajból, és az ördögi körökből, van mindig más választási lehetőség. Kellenek az élettől bizonyos pofonok, hogy az ember néha meghasaljon, majd ismét talpra álljon ezáltal is rájöhet arra, mi igazán fontos az életben és mi nem.

Ezt mind a ketten megtapasztaltuk, és ez így volt helyénvaló.

Hát…azt hiszem….ennyi:)

Gergő – levél a múltból

2010 július 19. | Szerző: bamby21

 Amint az várható volt, persze nem volt egyszerű otthon a lányokkal. Öröm az ürömben, hogy Balázs majdnem egy hónapig itthon volt velem és lelkesen besegített a gyerekek körül, amit csak lehetett.

Magam sem gondoltam volna….de amit sokszor már lerendezett Nonóval és Jázminnal, az már beért volna egy komédiával is, főleg mikor mind a két gyerek egyszerre állt neki bömbölni, ő pedig felvette őket és nekiállt velük táncolni:) Nah…az nagy show volt:)

Mindenesetre, az életünk ettől függetlenül nagyon jó:) Balázs rengeteget dolgozik, hogy mindent megadhasson nekünk. Sokat van távol, néha még hétvégén is…..de mindig alig várom/várjuk, hogy végre hazaérjen….

Egyik szombat délután, mikor a lányok éppen elaludtak, ismmerős autó állt meg előttünk: nevezetesen, Melinda. Ismét nem volt túl bőbeszédű….viszont hozott nekem egy levelet. Félve nyitottam ki, de mikor megláttam, ki a feladó…..hát, valahogy  nem lepődtem meg….Gergőn….

Nos hát, bár félve, de nekiálltam elolvasni a levelet.

Drága Edinám!

Először is szeretnék neked gratulálni a két gyönyörű kislányodhoz, és az esküvőtökhöz, Balázzsal…..nagyon örültem, mikor megtudtam, hogy végre rendeződött a kapcsolatotok, bár, megmondom őszintén….arra nem számítottam, hogy mindjárt feleség és háromszoros édesanya válik majd belőled! Amint már akkor is mondtam neked, nagyon messze vagyok tőled….tengerpart, idegen ország és viszonylagos nyugalom….immár lassan két éve….Nélküled! Kezdek egész jól belejönni az egyedüllétbe, ami sokáig bizony nem ment, mert nagyon hiányoztál….és rengetegszer keltem úgy reggelente, hogy hazajövök és inkább feladom magam, csahogy láthassalak…..ha csak percekre is…de aztán mindig belémhasított a felismerés, hogy békén kell hogy hagyjalak, nem zavarhatok többé bele az életedbe, főleg hogy kibékültél Balázzsal! Sokáig agyaltam ezen, végül döntöttem: nem jövök többet haza…..mert nem tehetem….miattad és Balázs miatt sem. Pedig szeretnék, hidd el….hogy bocsánatot kérhessek tőled a történtekért….és hogy még utoljára, úgy istenigazából….CSAKIS VELED LEHESSEK…..de nem tudom megtenni….egyszerűen nem megy….

Néha elgondolkodom azon, milyen lett volna ha….nem cseszek el mindent akkor éjjel….most talán az én feleségem lehetnél és a gyermekeim anyja…..De ez nekem már csak vágyálom marad….mindörökre, hiszen te már másé vagy.  Tudom, nem nagy vígasz, ennyi idő távlatában, mert bár sok hülyeséget csináltam, mindvégig hűséges voltam hozzád. Jó volt, hogy valaki várt rám esténként….volt kihez hazamennem….és ez a 27 évem alatt először, jóleső érzéssel töltött el.

Néha kiülök a tengerpartra, és csak nézek ki a fejemből…próbálom lezárni a múltat, de hogy te nem vagy itt, ez már-már lehetetlennek tűnik. Pedig volna választék csajokból…de még valahogy nem az igazi….dehát ez van!

Egyet most megígérek Neked! Soha többé nem fogsz rólam hallani….nem zavarlak több levéllel, megszűnök számodra létezni….hogy békében élhesd/élhessétek az életeteket.

Nekem Te leszel az Egyetlen…az egyetlen, akit igazán szeretni fogok…az én gyönyörű menyasszonyom!

Vigyázz magadra és a családodra!

Millió csók: Gergő.

Ui: Szeretlek!

Sírva olvastam végig a levelet, éppen akkor, mikor Balázs hazaért munkából. Láttam, valami nála sem okés….

-Neked is írt Gergő? – szipogtam.

-Igen…..nekem is.

-Elolvasod? – nyújtottam felé a levelet.

-Nem…inkább nem! Ez csak rátok tartozik!

-Biztosan?

-Igen.

Balázs leült a kanapéra és a kezeibe temette az arcát. Leültem mellé és átöleltem.

-Mi a baj!?

-Csessze meg! Több mint 10 évig volt ez a barom a legjobb haverom! És….mostmár ….soha többé nem fogok vele találkozni!

-Ez Gergő döntése volt, ezt ne felejtsd el! Marcival is jól elvagytok….

-De az nem ugyanaz!

-Persze….

-Na ja…az ő döntése volt….ha akkor talán ott vagyok vele, nem csinálja meg azt a baromságot!

-Ezt nem tudhatod! Talán még te sem tudtad volna megállítani és te is belekeveredtél volna….és akkor most nem lehetnél itt velem/velünk!

-Ez igaz….

-Na látod…

7 év alatt még nem láttam Balázst ennyire kiakadni…..folytak a könnyei, én pedig nem tudtam őt megvígasztalni, és ez borzalmasan bántott!

Mindenesetre…..Gergő mostmár elköszönt végképp, és én lezártam ezáltal a múltam ezen részét is….ami idáig annyi gyötrelmet és fájdalmat okozott nekem.

Remélem sikerül neki túllépni a múltján és új életet kezd majd….valaki mással….egy olyan lánnyal, akit igazán tud szeretni majd! Én szurkolok neki, hogy így legyen!

Isten veled, drága Gergőm:(

Jázmin és Noémi

2010 július 19. | Szerző: bamby21

Mivel ikerterhességnél a doki szerint a max 32-34 hét a kihordási idő, minden eshetőségre felkészültünk:)

Mikor azonban még a 35. hét megkezdésekor sem volt semmi jele annak, hogy a gyerkőcök ki akarnának bújni…a doki befektetett a kórházba. Az egyik baba úgy akkor kb. 2700 gramm, míg a másik kb. 2500 gramm lehetett.

Eltelt néhány nap és közölték, megindítják a szülést. Balázs persze bent volt velem. A második infúzió után kezdtem érezni, hogy talán mostmár lesz valami….fájni kezdett a derekam, meg minden egyéb alkatrészem is.

Mivel nem volt szó apás szülésről, nem is erőltettem a dolgot, hogy megkérdezzem Balázstól, be akar-e jönni. Aztán mikor bevittek a szülő szobából, a doki lelépett egy pillanatra, majd egy szintén beöltözött egyénnel jött vissza……a drága férjemmel:)

-Hát te?

-Hát én! Nem gondoltad, hogy kihagyom?!

-Jól áll rajtad ez a zöld cucc!

Jah….mert a közel 190 magas pasimon úgy állt a műtős szerkó, mintha valaki forró vízben mosta volna ki előtte az egészet….mert kb a nadrág a lábszára közepéig ha ért….:)

Mindenesetre, az ottlétének bizony igencsak nagy hasznát vettem….mert nem volt könnyű a két gyereket megszülni, közvetlenül egymás után (ugye hogy máshogy) megszülni…de Ő tartotta bennem végig a lelket:)

A végeredmény:

Jázmin—-2750gramm és 50 centi

Noémi—-2855 gramm és 52 centi

Balázs állta a sarat rendesen…..nem lett rosszul vagy hasonló:) nemúgy mint annó Tomika:) szegény.

Jó két óra eltelt, mire visszavittek a szobába és én kicsit pihenhettem. Este már persze ott volt az egész család….és bizony furcsa volt, hogy kapásból kettőt kellett fordulni a leányzókkal, hiszen egyszerre nem tudtam őket kivinni megmutatni.

Kornél alaposan végigmérte mindkét hugát, aztán némi fejvakarás után tipródni kezdett:

-Még jó hogy csak egy tesót akartam! Mi lett volna ha ikreket kértem volna? Jött volna mindjárt négy?

-Látod? Így kívángasson az ember….de, azért tetszenek?

-Aha….helyesek. Nekem Jázmin a kedvencem….

-Már most kivételezni akarsz vele?

-Nem….de a Noémi már most sokat sír! Jázmin meg nem….

-Jó kis báttyusuk lesz….az biztos! Majd te elhajtod mellőlük a kéretlen pasikat, igaz Kornél? – kérdezte az apja.

-Naná….majd nem, mi?

-Még ez kicsit messze lesz, azért.

-Na jah… – válaszolt Balázs, amint az arcát a tenyerébe temette.

-Na és te? Immár háromszoros apuka? Jól vagy?

Balázs fáradtnak látszott, főleg amint elmosolyodott.

-Minden oké…..aki nálam most fáradtabb, az te vagy….egyes egyedül csak te!

-Ugyan….majd ha haza kell őket vinni…majd akkor az leszek, nyugi…..ez még semmi!

-Büszke vagyok rád…tudod!? Mindegyikőtökre…de különösen most rád…

-Miért? – néztem rá értetlenül.

-Mert még most is itt vagy velem…ennyi idő után!

-Ugyan…ez várható volt, tudod? – mondtam mosolyogva, amint megfogtam a kezét.

-Én nem gondoltam volna…hogy….mi még lehetünk együtt valaha is! Ezért olyan furcsa még sokszor mos is….hogy…a feleségem vagy immár….és…a három gyerekem anyja is egy személyben.

Balázs még utoljára megnézte a lányokat, aztán kikísértem a szülészet bejáratáig. Nem számítottam rá…de kimondta, 3 év után ismét:

-Nagyon szeretlek!

Hozzábújtam…..olyan volt immár az életem, mint egy valósággá vált mese….boldog…és a hepi end is itt van a küszöbön:)….vagyis a küszöb környékén:)

Esküvő

2010 július 18. | Szerző: bamby21

 Amint a fehér kis ruhámban álltam ott a tükör előtt, azon agyaltam és rettegtem már előre, hogy mi lesz majd az esküvőn? Ugye nem jelenik meg ott Gergő, mint az álmomban és keveri fel ismét az állóvizet?

Miért álmodtam én mindezt? Hiszen már több mint másfél éve történt….hogy elment tőlem, nagyon messze.

Felsóhajtottam, majd végül összeszedtem magamat és elindultam ki a többiekhez. Mikor megláttam Balázst abban a sötétszürke öltönyben, ami annakidején Vicáék esküvőjén volt rajta, minden kétségem elszállt egy pillanatra.

Balázs arcán mérhetetlen elégedettséget láttam, amint végignézett rajtam….de azt is, hogy nagyon ideges.

-Mi a baj? – kérdeztem tőle, amint a nyakkendőjét megigazítottam.

-Nősülök….nem elég?

-De igen….

-Na látod!

-Még meggondolhatod magad!

-Ugyanmár! – csattant fel – Egyszer, először és utoljára teszem ezt meg….legyünk rajta túl és jobban leszek, hidd el!

Megsimogattam az arcát.

-Közel a 40-hez időszerű végre, nem gondolod?

-De…. – morogta feszülten. – Te nem izgulsz?

-Nem. – mondtam.

Nem emiatt aggódtam, hanem Gergő, vagyis a vele való álmom miatt….de azt hiszem, ez csak annyit jelentett, hogy így köszönt el tőlem végleg….álmomban, nyugodtan, csak Ő és én….

A hivatali folyosón deja vu-m támadt, amint az ablakra pillantottam, ami a parkra nézett le. Féltem odamenni….főleg, hogy nyitva volt ugyanúgy, és a függöny ugyanúgy halkan suhogott, amint a szél meglebbentette azt, akárcsak álmomban. Aztán egyedül maradtam, mikor is Balázs valamiért elvonult Marcival és apámmal.

Hihetetlen mód félni kezdtem, de valamiért megindultam az ablak felé. Odalent ugyanúgy emberek voltak, mint amikor álmodtam…..és ugyanaz az érzés hasított belém, mint akkor….mintha valaki állna mögöttem és engem figyelne.

Ekkor valaki átölelt és én jéggé dermedtem.

-Gyere el az ablaktól….nehogy kiess nekem!

Felsóhajtottam….mert csak Balázs volt az. Megfordultam és jó erősen megöleltem és hozzábújtam.

-Hoppá….most kezd felborulni a hormonháztartásod?

-Miért is?

-Nem kell elpityeredned csak azért, mert szóltam, hogy ne állj ki az ablakba! Túlérzékeny lettél….

-Kicsit, lehet. – szipogtam.

-Oké. – mondta, miközben megtörölte a szemeimet – De mostmár gyere, hamarosan kezdődik a buli, tudod!?

-Persze… – mondtam mosolyogva, s még utoljára letekintettem a parkra, majd a lépcsőhöz, ahol álmomban 2 év után először láttam Gergőt….aki most minden bizonnyal valahol nagyon messze van!

Mikor eljutottunk addig a pontig, hogy elkezdődött a ceremónia….valami földöntúli nyugalom fogott el, amit évek óta nem éreztem már. Néha a szüleimre vagy éppen Vicára néztem…..és ők mosolyogtak….még a nővérem is, aki pedig talán a Balázzsal való kapcsolatom legnagyobb ellenlábasa volt mindvégig.

Amikor az anyakönyvvezető azt mondta, csókoljuk meg egymást….Balázs szemeiből nem tudtam kivenni semmit. Amint megcsókolt, majd megsimogatta az arcomat….elmosolyodott. Olyan volt az egész hangulata, mint amikor először csókoltam meg őt a folyóparton:) kicsit zavart, de annál édesebb és izgalmasabb.

Ahogy kimondta a nő, hogy férj és feleség-nek lettünk nyilvánítva, szinte egyszerre sóhajtottunk fel. Mindketten elmosolyodtunk…a családunk és a barátaink is….

Otthon, mivel még Balázs sem tudott róla…..kis szót kértem a családtól és mindenkitől, hogy figyeljenek.

-Na, mi van hugi? Ugye nem azt akarod mondani, hogy el is váltok? – ércelődött Heni.

-Nem….valami mást, nyugi! – fintorogtam a nővéremre – Még senki nem tud róla…még az újdonsült férjem se!

Balázs szemei elkerekedtek, idegesen gyorsan belekortyolt az italába.

-Ki vele! – bíztatott apu.

-Hát…..ikreket várok….két lányt….

A család az első döbbenettől gyakorlatilag szikrát se kapott, majd aztán ahogy felocsúdtak, gratuláltak…..Balázs pedig azonnal legurított még gyorsan egy pohárral. Odajött mellém és a hasamra tette a kezét.

-Ugye, tudod ez mit jelent?

-A két lány?

-Aha….

-Mégis mit?

-Kornélt nem hagyhatjuk elnyomni….kell neki majd egy öcskös is!

-Naneeee!

-De bizony…

-Felejtsd el! – mondtam, de mielőtt még bármit is hozzátehettem volna, Balázs magafelé fordította az arcomat, amint mellette álltam és megcsókolt.

Otthon, mikor vége lett a banzájnak és Kornél is végre beájult, elfeküdtünk, főleg hogy a hasam már nagyon kezdett csipkelődni a fáradtságtól. Balázs odafordult hozzám, és amennyire a pocakom engedte, befészkelte magát mellém.

-Na….megvolt ez is! Hát…nem is volt olyan vészes, mint gondoltam!

-Duma, duma, duma…..be voltál tojva! Valld be!

-Oké….kicsit….de….nem olyan gáz, mint vártam.

-Örülök, hogy így látod!

-Szóval két lány?

-Igen….kapásból kettő.

-Nagyon tudok!

-Aha, persze!

-Miért nem?

-De…de mostmár aludjunk! Oké?

Balázs átölelt és adott egy puszit.

-Hülyének nézel, ha azt mondom….hogy….boldog vagyok veled…vagyis veletek?

-Dehogy….miért?

-Csak….mert így van. Ennyi…

Megcsókoltam. Ehhez kétség sem fért, én, vagyis mi is azok voltunk….immár csakis Vele….Balázzsal.

Gergő, avagy álmodni a múltról:(

2010 július 17. | Szerző: bamby21

 Állok a terem előtt…a terem előtt, ahova hamarosan be fogok menni és a felsége leszek a fiam és immár az útban lévő ikreink apjának, Balázsnak.

Csakhogy a folyosó, ahol éppen állok, tök üres….hallom anyuékat valahol beszélgetni, de olyan, mintha valahol nagyon messze lennének. A folyosó végén van egy hatalmas ablak, azon egy hatalmas fehér függöny, amit a szél meg-meglibbent olykor. Odasétálok és lenézek a parkra, ami a hivatal előtt terül el….néhányan odalent ücsörögnek….

Felsóhajtok…..és valami megmagyarázhatatlan érzés lesz rajtam úrrá…..olyan, mintha valaki nézne. Megfordulok…a folyosó végében, a lépcső előtt ismerős alakot látok, de olyan, mintha délibáb lenne….s az alak elindul felém.

Alig 1-2 méterre megáll tőlem, és engem kishíján az ájulás kerülget, mert bizony az illető…..az bizony Gergő, teljes valójában.

Fekete farmerban, fehér pólóban és napszemüvegben. A megrökönyödéstől szólni sem tudok, nemméghogy megmozdulni….de ő megteszi helyettem. A szemüvegét feltojlja a fejére és odalépve hozzám megfogja a kezeimet…..sokáig csak a Balázstól kapott gyűrűmet nézi, de nem szól semmit…

-Hogy kerülsz te ide? – törtem meg végül a csendet.

-Jöttem elköszönni…

-Miért? Elkaphatnak! Nem szabadna itt lenned….

-Már nem számít….csak még látni akartalak….utoljára….

-Hova mész?

-Nagyon messze….

-Mégis?

-Majd megérted, Dina. Egyszer biztosan megérted!

-Miért pont ma?

-Hogy elmondhassam….milyen jó látnom, hogy végre révbe értél….és hogy boldog vagy.

-Ennyi? – kérdeztem könnyes szemmel.

-Ne sírj! Ma boldognak kell lenned! Gyönyörű vagy…..csak azt sajnálom, hogy végül nem én lehettem az, akinek most a felesége leszel….és hogy….mindegy….

-Nem, nem az!

-Nagyon szép család vagytok így…együtt. Ezt dobtam én el magamtól….el se hiszem!

-Azt mondtad, neked mindig lesz egy menyasszonyod…nemigaz? – mondtam kissé erőltetett mosollyal az arcomon.

-De….igen. – mutatott a gyűrűjére, amit még tényleg, lassan két év után is ugyanúgy hordott.

-Akkor?

-Most mennem kell….

-Várj! – kiáltottam utána.

Gergő megfordult, és én utána mentem, átöleltem Őt…..éreztem az illatot, amibe mind a mai napig “szerelmes” vagyok….az Ő illatát, ami minden alkalommal elkábított, ami Ő maga is volt. Gergő a két tenyere közé vette az arcomat és felemelte azt az övéhez. Simogattam a kezeit, ő pedig csak nézett rám azokkal a gyönyörű barna szemeivel….megsimogatta az arcomat aztán nagyon gyengéden megcsókolt…..még utoljára.

-Szeretlek! – súgta halkan a fülembe.

Azzal visszarakta a szemüvegét, és mire én észbekaphattam volna, már el is tűnt a folyosó végén.

Elindultam utána a folyosón, de mikor lenézem az aulában, neki már nyoma se volt, csak azt hallottam, amint nagy gázzal elindul egy kocsi a parkolóból.

Sírni kezdtem, amint megtámaszkodtam a korlátban….és akkor odabent megszólalt a teremben a zene, nekem pedig szóltak, hogy menjek, mert kezdődik a ceremónia….Balázs ott várt az ajtóban, és csak annyit kérdezett, amint megtörölte a szemeimet:

-Elköszönt, igaz?

-Igen…el…

Ekkor felriadtam, amint Balázs ébresztget…….álmodtam….az egészet!

Olyan volt, mintha valóság lett volna az egész….és én éreztem még akkor is az illatát….Őt….:(

Egyből kettő:)

2010 július 17. | Szerző: bamby21

 Egyik nap, amint feküdtem az ágyon és olvastam, valami különös dolgra lettem figyelmes. ahhoz képest, hogy csak alig félidős terhes voltam, a gyerek valami brutálisan sokat mozgott odabent. Ez még oké is lett volna, csakhogy minden létező testrészével nekemfeszült ilyenkor és a hasamnak valami iszonyatos gnóm formája lett.

Megszámoltuk Vicával, és bizony, eredetileg, ha csak a két kezet számoljuk a két lábbal, az akkor is csak négy lenne….de nem, mert mi volt olyan hogy már-már irreálisan ki kellett volna ahhoz a gyereknek csavarodnia, hogy a keze itt, a lába meg ott legyen…..

Legközelebbi alkalommal szóltam a dokinak, hogy nézzen már jobban oda, mit művel a gyerek odabent, mert kezdek aggódni, hogy vagy szimplán gumi-felépítésű és ilyen hajlékony, vagy a gyerek nem is gyerek, hanem valami….Pl: polip…..nyolc karral….

Doki nézegeti a képet, hümmög egy darabig:

-Semmi gondot nem látok odabent….mind a ketten jól vannak.

-Mind a ketten?

-Igen….mind a két baba….

-Na…..kérem doktor úr, ne poénkodjunk ilyennel, eddig arról volt szó hogy egy van, úgyhogy…..

-Egy? Nem….nem egy, hanem kettő….egy ….szeretné tudni milyen neműek?

-Hogyne… – hebegtem végül.

-Két lány…

-Anyám!!!!

-Valószínüleg olyan takarásban volt az egyik, hogy nem vették észre a kollégák…de ez nem gyakori, igazából.

-Márminthogy nem veszik észre, vagy az ikerterhesség úgy általában errefelé?

A doki elmosolyodott.

-Nem fontos….mindenesetre, ahogy mondani szokás….egy gyereknél márcsak kettő az aranyosabb….

-Köszönöm….tényleg!

Szóval…..egy hét múlva feleség leszek…..pár hónapon bellül pedig háromszoros anyuka is?! Tyűűűű….nem rossz….akkor most ezt közlöm életem párjával is:) Kellett neki a kislány…..mindjárt kap kapásból kettőt belőle:))))

Apasági vagy valami más….

2010 július 16. | Szerző: bamby21

 Szóval, azon agyaltam, valamikor azért fel kéne menni egy apaságit csináltatni, hogy a baba az apja nevére kerüljön születése után automatice.

Balázs meg csak a vállát vonogatta, hogy majd….majd valamikor meglesz ez is.

Oké….egyik nap, el akartam menni a boltba egy-két dologért, és még emlékeztem rá, hogy Balázs tárcájában volt még pénz. (az enyémbe márcsak egy ezres ha volt, a bankkártyámat meg akkor cseréltettem le, mert valami gubanc volt vele) Belenéztem, semmi….hozzáteszem, volt benne egy húszezres…..előtte nem sokkal jöttek haza a gyerekkel a városból, oda még tutira magával vitte.

-Szivi….nem volt véletlenül nálad egy 20-as? Nem találom….

-De…..de csak volt….

-Mert? El is költöltted?

-Aha….

-Mégis mire?

-Majd megtudod!

-Mondd el már! Mi a francra csesztél el egy óra alatt 20ezret?

Balázs vigyorgott, aztán kiment, nem mondott semmit. Dühösen összeszedtem a cuccaimat és leléptem a városba. Mégis mi francot vehetett ez a jóember…..mikor én aztán semmit nem láttam nála????? Mindegy….nem fortyogok…

Este mikor már éppen befejeztük a vacsorát, Kornél ott dongott körülöttem, de egyfolytában:)

-Apaaaaa! – trallázta a gyerek hatalmas vigyorral az arcán.

-Nyugi van! – intette le Balázs – majd később.

-Mi lesz később?

-Semmi. – vágta rá rögtön Balázs.

-De apa….megígérted!

-Mi van? Mit ígért? – néztem értetlenül Kornélra.

Az nem mondott semmit, csak dacosan nézett az apjára, aki egyre idegesebb lett ezalatt.

-Najó….legyen! – tápászkodott fel végül az asztaltól.

-Valamiről lemaradtam?

-Még nem….

Néztem rájuk és még akkor sem értettem, mire készülhetnek….aztán Kornél oldalbabökte az apját.

-Gyerünk már apa! Ha elfelejted, amit mondani akarsz, majd súgok, oké? Nem olyan nehéz!

-Oké….majd kb 20 év múlva én is ugyanezt fogom neked mondani, oké?

-Kizárt! Nekem biztos nem! – rázta a fejét  a gyerek.

-Nos? – kérdeztem ekkor már egyre türelmetlenebbül.

Balázs egy darabig mózerolt, aztán belekezdett.

-Mit szólnál, ha nem csinálnánk apasági nyilatkozatot?

-Akkor a gyerek az én nevemre fog kerülni….ennyi…mert?

-Nem úgy gondoltam….hanem azt a másfél órát végigülni ott a hivatalba 10 oldalnyi papírért…..megoldhatnánk másképp is….

-Hallgatlak….

-Mi lenne ha feleségül vennélek?

-Hát….óóó….kicsit ez így most hirtelen…..nem is tudom! De oda időpont is kell meg tudom is én még mi!

-Két hét múlva szombat megfelel? Csak egy polgári ceremónia és ennyi. Na?

-Szent isten….

-Amúgy….erre költöttem el azt a huszast…. – mondta, azzal kinyitotta a tenyerét, amiben két gyűrű volt:)

-Atya világ…..ez ….szép…..

-Aha. – vágta őket azonnal zsebre. – De most egyenlőre ezzel kell beérned. – Azzal egy nagyon szép vékony, köves gyűrűt mutatott. Ráakarta húzni az ujjamra, mire a gyerek megpiszkálta az apját egy rosszalló pillantás mellett.

-Nem, apa! Ezt nem így kell! – súgta – Meg kell tőle kérdezned, tudod? Leszel a feleségem anya….vagyis….bocs….Edina? Emlékszel?

Elnevettem magam…..Balázs szintén, aztán letérdelt elém.

-Leszel a feleségem?

-Naná! – vágtam rá azonnal, majd ahogy nagynehezen talpra állt, megöleltem, a gyerek meg 1000-rel tombolni kezdett örömében.

-De….ugye most a sors nem fogja magát ismételni? – kérdeztem.

-Nem….ezt megígérem! – válaszolta, azzal megcsókolt.

A francba is…..közel a 30-hoz végre hozzámegyek a gyermeke(i)m apjához:)

Ejha:)